Ismeretlen festő, 1700 körül: Magyar vezérek és uralkodók portrésorozata

Olaj, vászon, 178,4 × 118,8 cm

Proveniencia: Egykor a báró és gróf Berényi család karancsberényi kastélyában; Carlton Hobbs LLC, New York (USA), 2016–2018

A portrésorozat nyolc önálló festményből áll, amely a magyar történelem néhány jeles személyiségét, elsősorban vezéreket és uralkodókat ábrázol. A művek egykor a magyar báró és gróf Berényi család tulajdonában voltak, a család karancsberényi kastélyából származnak, ahonnan a háborús évek alatt Berényiek a képeket az Egyesült Államokba vitték magukkal. A sorozat 2016-ig a család leszármazottainak tulajdonában maradt. Az életnagyságú portrék Árpád, Gyula, Kadocsa, Kund, Lehel, Örs vezéreket, valamint Attilát és I. Mátyás királyt ábrázolják. Az egész alakos ábrázolások alatt olvasható latin nyelvű feliratok pontos eligazítást adnak a képeken megjelenő személyek kilétéről. A sorozat jól illeszkedik abba a 17. század közepe tája óta divatos portréfestészeti hagyományba, amelynek elsődleges célja a nemesi családok történetének megörökítése volt. A magyar nemesség legjelentősebb családjai egymás után rendelték meg a nagy történelmi elődök egész alakos ábrázolásait, amelyet aztán a család akkor élt tagjait ábrázoló festményekkel egészítettek ki, ilyen módon is igazolva az ősi és nemesi eredetet. A családi ősgalériák divatja a magyarországi nemesség körében a 17–18. században széles körben elterjedt.

A történelmi ősök ábrázolásának egyik fontos forrása volt a Nádasdy Ferenc (1622–1671) báró megrendelésére készült, és 1664-ben Nürnbergben kiadott Mausoleum Potentissimorum ac Gloriosissimorum Regni Apostolici Regum et Primorum Militantis Ungariae Ducum című, metszetes ábrázolásokkal illusztrált, latin nyelvű szövegekkel kiegészített képgyűjtemény, amely a címének megfelelően a magyar történelem legkiválóbb személyiségeit jelenítette meg. A még az 1620–1630-as években készült metszetek a hun és magyar vezéreket és királyokat ábrázolták Kevétől, az első hun kapitánytól kezdve Attilán és Szent Istvánon át egészen IV. Ferdinándig, az aktuális uralkodóig. A Mausoleum metszetei nyomán az egész alakos ábrázolások rendkívül népszerűvé váltak Magyarországon a 17. század második felétől. A Nádasdy Mausoleum egészen a 19. század végéig az uralkodóábrázolások leggyakrabban használt mintaképének számított. A benne szereplő képek legkülönbözőbb művészi színvonalú, nagy méretű másolatai kastélyokat díszítettek, a nemesi családok ősgalériáinak részeivé váltak. Egyes főurak saját magukat is a Mausoleum alakjainak mintájára örökítették meg.

A portrésorozat ábrázolási előképeit szintén itt, a Nádasdy Mausoleumban találjuk meg. A festmények egyértelműen az 1700 körüli években, tehát néhány évtizeddel a metszetes kiadvány megjelenése után készülhettek. Ezt a datálást megerősítik az ábrázolások alatt olvasható latin feliratokban elrejtett, vörös festékkel kiemelt évszámok is. A kronosztikonok a teljes, hiánytalan felirattal ellátott képek esetében (Árpád, Attila, Gyula, Kadocsa, Kond és Örs) kivétel nélkül az 1700-as évszámot adják meg, míg a két, némileg hiányos felirattal fennmaradt kép esetében (Lehel és Mátyás) nyilvánvalóan téves évszámokat (1580 és 1427). Ilyen módon úgy tűnik, hogy a szóban forgó sorozat egyike a Nádasdy Mausoleum legkorábbi festett változatainak.

A Magyar Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokába 1966-ban került egy tizenhárom képből álló, ugyancsak nagy méretű olajfestmény sorozat, amely a 17. század utolsó harmadában készülhetett, nagy valószínűséggel a Batthyányak rohonci kastélya számára. A Keve, Keme, Béla, Buda, Szabolcs, Gyula, Kund, Lehel, Vérbulcsu, Őrs vezéreket, Géza fejedelmet, I. Istvánt és Hunyadi Jánost ábrázoló sorozat feltehetően több darabból is állt, néhány kép azonban időközben elveszett. Régi fényképek tanúsága szerint a sorozathoz tartozhatott még egy Attilát, Árpádot, I. Mátyást és Kinizsi Pált ábrázoló festmény is. Az MNB gyűjteményébe került sorozat jelentőségét a képek művészi kvalitásán túl egyebek között az adja, hogy az elveszett ábrázolások közül hármat is tartalmaz, illetve Kadocsa vezér alakjával a Nemzeti Múzeum sorozatát egy újabb darabbal egészítheti majd ki. Ugyancsak fontos kiemelni, hogy az előképül szolgáló metszetes ábrázolások sematikus háttereihez képest, a sorozat festményein részletgazdagabb, sok esetben kifejezetten fantáziadús és jó művészi érzékkel megfestett tájképeket láthatunk. Például Lehel vezér esetében a metszeten is megjelenő sátrak elé a sorozat festője fákat és bokrokat festett, a távolban feltűnő hegyvonulatot pedig távlattanilag jól megjelenített, napsütötte hegyormokkal egészítette ki. Külön említést érdemel a figurák hátterében, az égbolton megjelenő felhők jó színvonalú, érzékletes megfestése.

A Berényi család történetéből tudjuk, hogy Berényi (III.) György 1700-ban szerzett grófi címet a családnak. Talán éppen ez, a család életében különös jelentőséggel bíró esemény szolgáltatta az indokot egy családi portrégaléria elkészítésére, amely a korabeli szokásoknak megfelelően tartalmazta a nagy történelmi ősök ábrázolásait is a Mausoleum metszeteinek felhasználásával.

 A Rákóczi-szabadságharc bukását követő időszakban a világi művészetben hosszú évtizedeken keresztül kizárólag a régi kifejezési formák ismétlődtek, a magyar király- és vezérsorozatok megfestésénél az előkép szinte minden esetben a Mausoleum metszetsorozata volt. Ebbe az ábrázolási hagyományba illeszkedik ez a portrésorozat is, amely mind méreténél, mind művészi színvonalánál fogva kitűnően egészíti ki a közgyűjteményeinkben őrzött darabokat.

Kiállítás: TEFAF, Maastricht 2016 (Carlton Hobbs LLC)

Irodalom: Garas K.: Magyarországi festészet a XVII. században. Budapest 1953.

Rózsa Gy.: A Nádasdy Mausoleum királyképei és a magyar uralkodóábrázolások tipológiája. In: Magyar történetábrázolás a 17. században. Budapest, 1973. 13–106.

Cennerné Wilhelmb G.: A „Mausoleum” metszetei után festett vezérsorozat. In: Főúri ősgalériák, családi arcképek a Magyar Történelmi Képcsarnokból. Kiáll. kat. Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 1988. 72–73.

Rózsa Gy.: Nádasdy Mausoleum. Facsimile kiadás. Budapest, 1993.

Mikó Á. – Sinkó K. szerk.: Történelem – Kép. Szemelvények múlt és képzőművészet kapcsolatáról Magyarországon. A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3. Budapest, 2000, 360.

Galavics G.: Ősök, hősök, szent királyok. Történelmünk és a barokk képzőművészet. In: Mikó–Sinkó 2000. 64–65. 70.

A Batthyányak évszázadai. Kiáll. kat. Szombathelyi Képtár – Körmend, Batthyány-kastély, Szombathely, 2005. 25–38.

Révész E.: Virtuális panteonok. In: Tanulmányok Budapest múltjából 34. Budapest, 2009. 118.