Munkácsy Mihály: Poros út I., 1874–1881 között

olaj, vászon, 77 × 117,5 cm;  Jelezve balra lent: M de Munkácsy

A Poros út Munkácsy Mihály (1844–1900) életművének egyik legismertebb és a magyar festészet történetének egyik legjelentősebb alkotása. Minden Munkácsyról szóló monográfiában megjelent. A témát Munkácsy két változatban is földolgozta, a jelen alkotás az első verzió, így a mű pontos címe Poros út I.

Munkácsy 1874 nyarán kötött házasságot egykori támogatója, De Marches báró özvegyével, Cécile Papier-vel. A pár ezt követően európai nászútra indult, melynek során meglátogatták Munkácsy békéscsabai rokonságát is. Cécile leveleiben számolt be arról, hogy Munkácsy Békéscsabán két tájképet is elkezdett. Mindez azért fontos, mert Munkácsy 1869–1870 körül kezdődő érett korszakának ezek az első és egyben legkiforrottabb magyar témájú tájképei. Csaknem bizonyosak lehetünk abban, hogy az asszony leveleiben említett két tájkép a Poros út első verziója, illetve a Magyar Nemzeti Galériában őrzött Kukoricatörés lehetett. Szembetűnő ugyanis, hogy Munkácsy tájképfestészetében később alig találkozunk azzal a fajta pasztózus, tömött, gyűrt hatást keltő, kicsit folyékony ecsetjárással kidolgozott felületalakítással, mint ami akár a Kukoricatörést, akár a most vizsgált Poros út I.-et jellemzi. Munkácsy későbbi, „nagy” tájképeinek festői stílusa az 1880-as években alakult ki, s erre az újabb tájképfestői stílusra nem annyira a súlyos, olajos, pasztózus festékrétegek használata a jellemző, mint inkább a nagyon hígan kezelt festék és a festőkés használata. A sokszor laposan, simára szétkent festék következtében jellegzetes, szálkás hatású felületeket figyelhetünk meg: ilyen többek között a Poros út Magyar Nemzeti Galériában őrzött másik változata is.

A festmény eredeti címe Kocsizás a pusztán volt. Ezen a címen jelent meg Munkácsy impresszáriójának, Charles Sedelmeyernek a művészről 1914-ben írott könyvében, valamint az 1900 körüli évek hazai és külföldi kiállításain is. Sedelmeyer albumában a képről azt írta, hogy balra lent „M de Munkácsy 74” jelzéssel van ellátva. Sajnos, sem az 1914-es reprodukción, sem az eredeti művön az 74-es évszám már nem látható. A szignó érdekessége, hogy 1874-ben Munkácsy még nem birtokolta a nemesi rangot, így a nemességet jelző „de” szócska csak 1881 után jelent meg a szignóiban. Tudjuk azonban, hogy 1881-ben Munkácsy két naplementét ábrázoló festményt adott át Sedelmeyernek, s az egyik bizonyosan ez a mű volt. A szignó minden bizonnyal ekkor, Munkácsy nemesítésének évében, 1881-ban került rá a képre.

Kiállítva:

• 1894 München, Glaspalast, Jahresausstellung, kat. sz. 729
• 1903 Nemzeti Szalon, Budapest, Téli kiállítás, kat. sz. 66
• 1944 Szépművészeti Múzeum, Munkácsy Mihály emlékkiállítás, kat. sz. 26.
• 1952 Műcsarnok, Munkácsy Mihály-kiállítás, kat. sz. 128.
• 1960–2002 között a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításán, illetve az MNG által szervezett külföldi kiállításokon (1960 – Genf, 1961 – Bécs, 1967 – Moszkva, 1969 – Linz, 1971 – Moszka, 1979 – Japán több városában, 1983 – Mexikó, 1985 – Bukarest, 1992 – Japán több városában, 1994 – Osnabrück, 2000 – Krakkó)
• 2005 Magyar Nemzeti Galéria, Munkácsy a nagyvilágban. Munkácsy Mihály művei külföldi és magyar magán- és közgyűjteményekben. kat. sz. 31
• 2006 Magyar Nemzeti Múzeum, Múzeum-körút. Válogatás 150 év magyar festészetéből. KOGArt – MNM, kat. sz. 35