A Nemzetközi Valutaalap az ENSZ 1945-ben létrehozott washingtoni székhelyű szervezete, mely 189 tagországot számlál (2019). A nemzetközi monetáris rendszer központi intézményét a nemzetközi pénzügyi együttműködés és az árfolyam stabilitás elősegítése, a gazdasági növekedés fokozása és a magas szintű foglalkoztatás megteremtése céljából alapították, illetve nem kis részben azért, hogy átmeneti pénzügyi segítséget nyújtson fizetési mérleg problémákkal küzdő tagországainak.
A Valutaalap szervezeti felépítésének élén a Kormányzótanács áll, amelynek valamennyi tagország kormányzója a tagja (Magyarországon az MNB elnöke). Ők évente egyszer, az IMF-Világbank éves közgyűlésén ülnek össze, míg a Nemzetközi Monetáris és Pénzügyi Bizottság (IMFC) és a Fejlesztési Bizottság (DC) évente két alkalommal ülésezik. A Valutaalap napi munkáját a 25 tagú ügyvezető igazgatóság (24 ügyvezető igazgató és a vezérigazgató) irányítja, őket segíti a szakértői stáb, amelynek élén a vezérigazgató és négy helyettese áll.
Megalakulása óta a Valutaalap fő célja – a nemzetközi monetáris rendszer stabilitásának biztosítása – nem változott, működése viszont a világgazdasági helyzethez igazodva alakult. Tevékenységének három fő pillére (i) a gazdaságpolitikai felügyelet - amelynek keretében a gazdasági- és pénzügyi folyamatok vizsgálatára, illetve gazdaságpolitikai tanácsadásra kerül sor -, (ii) a szakértői segítségnyújtás és tréningek, illetve (iii) a hitelnyújtás. A gazdaságpolitikai felügyelet során a Valutaalap többek között rendszeres párbeszédet folytat tagországaival az általában évente esedékes, az Alapokmány IV. cikkelye szerinti gazdaságpolitikai konzultáció keretében, és ajánlásokat fogalmaz meg részükre.
Az IMF 1996-ban hozta létre az ún. különleges adatok közzétételére vonatkozó szabványt (SDDS), amelynek célja, hogy növelje az átfogó, megbízható statisztikai mutatók számát és ezzel hozzájáruljon ahhoz, hogy a kormányok ésszerű, egészséges gazdaságpolitikára törekedjenek, illetve elősegítse a pénzügyi piacok jobb működését. Ennek keretében a tagországok vállalják, hogy a monetáris, költségvetési, külgazdasági és reálszektorokra vonatkozó 21 adatkategóriában biztosítják az adatközlés tartalmának, gyakoriságának és határidejének szabványban meghatározottak szerinti teljesítését. Az adatközlést érintő 1996-os SDDS kezdeményezéshez Magyarország az elsők között csatlakozott, és teljes mértékben teljesíti is a követelményeket.
A válságmegelőző tevékenység és a nemzetközi pénzügyi rendszer megerősítése keretében került előtérbe az IMF tevékenységének áttekinthetőbbé tétele, illetve a helyes gyakorlat elvei és szabványai kidolgozása és alkalmazásának felmérése a tagországokban. A Valutaalap 12 területre hagyott jóvá ilyen szabványokat, így az adatközlésen túl a költségvetési transzparencia, a monetáris és pénzügyi áttekinthetőség terén is. Ezek alapján - részben a Világbankkal közösen - az egyes területek helyes gyakorlatát, elveit tartalmazó szabványoknak történő megfelelést bemutató jelentéseket készít a Valutaalap.
A magyar gyakorlat a következő területekre vonatkozó helyes gyakorlat és szabványok alapján került átvilágításra:
- adatközlés (Data ROSC),
- monetáris és pénzügypolitika áttekinthetősége (Code of Good Practices on Transparency in Monetary and Financial Policies),
- bankfelügyelet (Basel Core Principles for Effective Banking Supervision),
- értékpapír-felügyelet (IOSCO Objectives and Principles of Securities Regulations),
- biztosítás-felügyelet (IAIS Insurance Supervisory Principles),
- fizetési rendszerek (CPSS Core Principles for Systemically Important Payment Systems),
- vállalatirányítás (OECD Principles of Corporate Governance), és
- költségvetés áttekinthetősége (Fiscal Transparency).
- pénzmosás és terrorizmus finanszírozás elleni küzdelem (AML/CFT)
Az átvilágításról készült jelentések megtalálhatók az IMF és a Világbank honlapján, illetve a pénzügyi szektort érintő összefoglalók megtekinthetők itt, az MNB honlapon is.
A szakértői segítségnyújtás során a Valutaalap szakmai támogatást, tanácsokat ad tagországainak gazdaságpolitikájuk hatékonyságának javítása céljából. Ez a tevékenysége az oktatástól a továbbképzésen át a konkrét problémák megoldására tett javaslatokig a legváltozatosabb formákat öltheti. Számos területre, így költségvetési, monetáris és árfolyam-politikára, a bank- és pénzügyi szektor felügyeletére és szabályozására, statisztikai adatszolgáltatásra stb. terjedhet ki.
A Valutaalap pénzügyi segítséget nyújt fizetési mérleg finanszírozási problémákkal küzdő országoknak. Ennek keretében egyrészt átmeneti hitelt ad, illetve ezzel párhuzamosan támogatja a fizetési gondok orvoslását szolgáló gazdasági programot. A hitelt valamelyik szabvány hitel-megállapodás keretében folyósítják. Ez rögzíti a fizetési mérleg gondok leküzdését célzó gazdaságpolitikát és intézkedéseket, amelyek megvalósítását az ország elvállalta. A hitel-megállapodás alapját képező gazdasági programot az egyes országok a Valutaalappal folytatott párbeszéd során készítik el.
Fentieken túlmenően az IMF a Világbankkal karöltve fontos szerepet játszik az alacsonyjövedelmű országok életszínvonalának emelésében, illetve a szegénység visszaszorításában. Ennek keretében számos kezdeményezés indult, így a Valutaalap kedvezményes hitelt nyújt a legszegényebb országoknak az ún. Szegénységcsökkentő és Növekedést Támogató (PRGT) alapjából; adósság elengedésben részesíti a Súlyosan Eladósodott, Legszegényebb Országok (HIPC) programban résztvevő országokat, és kiveszi részét a multilaterális adósság-elengedésben. Az egészséges gazdaságpolitika támogatását szolgálja a Policy Support Instrument (PSI), melyhez ugyan nem kapcsolódik finanszírozás, sikeres program végrehajtás mellett azonban, szükség esetén gyorsított formában biztosít hitelhez jutást.
Magyarország 1982 óta tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, részvételi kvótája 1940 millió SDR (2019.08.31-i állapot). Az IMF-hez történt csatlakozás óta hazánk többször is igénybe vette a Valutaalap eszközeit készenléti, illetve kiterjesztett, valamint kompenzációs hitel-megállapodások formájában. Taggá válásunktól kezdve Magyarország összesen nyolc hitelmegállapodást írt alá az IMF-fel, legutóbb 2008-ban, a pénzügyi válság kezelése érdekében.