Kérdések és válaszok az elszámolással kapcsolatban a követeléskezelők részére

1.     A 2014. évi XXXVIII. törvény árfolyamrés rendezésére vonatkozó előírásai miként érintik a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnését követően követeléskezelőre engedményezett követelést, amennyiben a fogyasztó a követeléskezelőtől nem kér elszámolást? Tekintettel arra, hogy a törvény szerint semmis az átváltási árfolyamra vonatkozó szerződéses kikötés, a devizában nyilvántartott követelés esetén a követeléskezelő milyen árfolyamon köteles elszámolni a forintban történő befizetéseket, és ezen árfolyamot mely időponttól köteles alkalmazni? (2015.03.10.)

Amennyiben a fogyasztó a követeléskezelőtől nem kérte, hogy a 2014. évi XL. törvény 7. § (2) bekezdésében foglaltak szerint elszámoljon vele, a követeléskezelőt elszámolási kötelezettség nem terheli, így a fogyasztóval szemben fennálló követelést nem köteles az árfolyamrésből származó túlfizetésekre tekintettel átszámítani.

 A 2014. évi XXXVIII. törvény 3. § (2) bekezdése – mely szerint az átváltási árfolyamra vonatkozó semmis szerződéses kikötés helyébe a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamának alkalmazására irányuló rendelkezés lép – nem érinti a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnését követően követeléskezelőre engedményezett követelést. Tekintettel arra, hogy a fogyasztói kölcsönszerződés az engedményezést megelőzően megszűnt, a követeléskezelő – amennyiben az adóssal eltérően nem állapodott meg – már a követelés megszerzésétől kezdve a Magyar Nemzeti Bank hivatalos deviza árfolyamán köteles elszámolni az adós teljesítéseit. Az alkalmazandó árfolyamot meghatározó szerződéses kikötések a szerződés megszűnését követően már nem alkalmazhatók és nem is módosíthatók. Az adós teljesítéseinek elszámolására nem a megszűnt szerződés, hanem a Ptk.-nak a más pénznemben meghatározott tartozás megfizetésekor alkalmazandó árfolyamra vonatkozó rendelkezései az irányadók.

A követeléskezelőtől az a fogyasztó kérheti az elszámolást, amely fogyasztó részére az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény az elszámolási törvény 7. § (1) bekezdése alapján az engedményezés időpontjával elkészített elszámolást megküldte.

A fogyasztó az engedményező pénzügyi intézmény által elkészített elszámolás megküldését követően a fogyasztói követelés elévüléséig kérheti a követeléskezelőtől az elszámolást.

A 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (5) bekezdése szerint a pénzügyi intézményeket együttműködési kötelezettség terheli, mely kötelezettség alapján az engedményező pénzügyi intézmény köteles a követeléskezelő rendelkezésére bocsátani a követeléskezelő általi elszámolás elvégzéséhez szükséges adatokat, míg a követeléskezelő köteles az érintett pénzügyi intézményt megkeresni ezen adatok beszerzése érdekében. E körben az érintett pénzügyi intézményeket egymás között a banktitok megtartására vonatkozó kötelezettség nem terheli. Ha a követeléskezelő az engedményezett követelést nem közvetlenül az elszámolásra köteles pénzügyi intézménytől szerezte, az elszámolási törvény 7. § (3) bekezdésében foglaltak alapján az elszámolásban valamennyi fél köteles együttműködni.

 Az követeléskezelő által készített elszámolás során figyelembe vett kedvezmények összegét nem kell kamatoztatni.

A 2014. évi XL. törvény 9. §-a alapján a fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelés elévülése a pénzügyi intézmény által készített elszámolás fogyasztóval való közléséig, de legkésőbb 2015. december 31-ig nyugszik.

Az elszámolási törvény 7. §-ának alkalmazásában az engedményezés időpontjának az az időpont tekintendő, amely időpontban az engedményezési szerződés értelmében az engedményes az átruházott követelés jogosultjaként az engedményező helyébe lép.

A követeléskezelő az elszámolási törvény szerint a fogyasztói követelést csak az elszámolással érintett fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelésre számolhatja el. Más jogviszonyból eredő követelés beszámításának csak az elszámolással érintett fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelés megszűnését követően, a fogyasztó számára visszafizetendő fogyasztói követeléssel szemben van helye. Ha több beszámítható követeléssel rendelkezik a követeléskezelő, a Ptk. 6:41. és 6:46. §-aira tekintet nélkül, bármelyiket beszámíthatja a fogyasztóval szemben fennálló fizetési kötelezettségébe, ugyanis a szóban forgó esetben a követeléskezelő mint kötelezett teljesíti beszámítás útján a fogyasztóval szemben fennálló fizetési kötelezettségét, míg a Ptk. hivatkozott rendelkezései abban az esetben lennének irányadók, ha a fogyasztó általi teljesítésről lenne szó.

9.a)  Ha a követeléskezelőre engedményezett követelés alapjául szolgáló fogyasztói kölcsönszerződés 2009. július 26. napján vagy azt megelőzően megszűnt, a pénzügyi intézményt az elszámolási törvény 6. § (3) bekezdése szerint csak akkor terheli elszámolási kötelezettség, ha a fogyasztó ezt a pénzügyi intézménytől kéri, egyben igazolja, hogy az engedményezett követelést vele szemben követeléskezelő érvényesíti. Amennyiben a kérelem benyújtásának időpontjában a követeléskezelőre átruházott követelés már megszűnt, a pénzügyi intézményt elszámolási kötelezettség nem terheli. (2015.03.10)

9.b) A Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége (MAKISZ) részére az Igazságügyi Minisztérium által kiadott jogalkotói jogértelmezés figyelembe vételével a jogértelmezés az alábbira módosul:
Amennyiben a követeléskezelőre engedményezett követelés alapjául szolgáló fogyasztói kölcsönszerződés 2009. július 26. napján vagy azt megelőzően megszűnt, az engedményező pénzügyi intézményt akkor terheli elszámolási kötelezettség, ha a fogyasztó a pénzügyi intézménytől kéri az elszámolást, s egyben igazolja, hogy az elszámolási törvény 6. § (3) bekezdése szerinti feltételnek megfelel. E rendelkezés jogalkotói szándékkal összhangban álló értelmezése szerint a fogyasztónak azt kell igazolnia, hogy az engedményezett követelést vele szemben követeléskezelő érvényesíti, illetőleg a már megszűnt követelést 2009. július 26. napját követően követeléskezelő érvényesítette. Az MNB által kialakított nyomtatvány minták ezen értelmezésnek megfelelően a pénzügyi intézmények által módosíthatók.  (2015.04.27) 

Ha a követeléskezelőre engedményezett követelés alapjául szolgáló fogyasztói kölcsönszerződés 2009. július 26. napját követően szűnt meg, az engedményező pénzügyi intézményt az elszámolási törvény 6. § (1) bekezdése alapján elszámolási kötelezettség terheli. Ez esetben a pénzügyi intézmény az elszámolási törvény 7. § (1) bekezdése szerint az engedményezés időpontjával köteles elkészíteni az elszámolást, a fogyasztó pedig a követeléskezelőtől igényelheti, hogy a pénzügyi intézmény által készített elszámolás alapján számoljon el vele. A fogyasztó az elszámolási törvény 7. § (4) bekezdése alapján abban az esetben is kérheti a követeléskezelő általi elszámolást, ha a fogyasztó már kifizette a tartozását a követeléskezelőnek.

Ha a pénzügyi intézmény a fogyasztói kölcsönszerződésből eredő követelést nem pénzügyi intézményre engedményezte, a 2014. évi XXXVIII. törvény 1. § (3) bekezdése alapján a pénzügyi intézményt elszámolási kötelezettség terheli, e kötelezettsége azonban csak az elszámolás elkészítésére terjed ki, az elszámolásból eredően pénzügyi teljesítésre nem köteles. A fogyasztó az elszámolásból eredő esetleges igényét a polgári jog általános szabályai szerint – elsődlegesen beszámítás útján - érvényesítheti a követelés pénzügyi intézménynek nem minősülő jogosultjával szemben.

A fogyasztóval szembeni igényérvényesítés módjától függően a fogyasztó részéről is számos igényérvényesítési lehetőség felmerül:

 - beszámítási nyilatkozat (ha még sem per, sem végrehajtási eljárás nincs folyamatban a    fogyasztóval szemben)

 - polgári perben alperesként tehető beszámítási kifogás

 - a fogyasztó által indítható végrehajtás megszüntetése, korlátozása iránti per

 - a fogyasztó által indítható polgári per, amennyiben a fogyasztói követelés meghaladná a kölcsöntartozás összegét és önkéntes teljesítés hiányában jogvita alakulna ki a felek között.

A követeléskezelőtől az a fogyasztó kérheti az elszámolást, amely fogyasztó részére az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény az elszámolási törvény 7. § (1) bekezdése alapján az engedményezés időpontjáig elkészített elszámolást megküldte. A követeléskezelő az elszámolás iránti igény benyújtása tekintetében nem teheti kötelezővé sem az MNB által ajánlott, sem más formanyomtatvány alkalmazását, és nem teheti függővé az elszámolást egy teljeskörűen kitöltött formanyomtatvány benyújtásától. Tekintettel arra, hogy a fogyasztói igénybejelentés alaki és tartalmi követelményeit a jogszabály nem határozza meg, a követeléskezelő minden esetben köteles elszámolni a fogyasztóval, amennyiben a fogyasztó elszámolás igénylésére irányuló, bármely formában tett jognyilatkozata –önmagában vagy mellékletével együtt – alkalmas arra, hogy az alapján a követeléskezelő a nyilatkozattevő személyét megállapítsa, valamint az elszámolással érintett követelést, illetve a fogyasztót beazonosítsa. Amennyiben a jognyilatkozat erre nem alkalmas (pl. kizárólag a banki elszámoló levél e-mailen történő megküldése vagy aláírás nélkül benyújtott kérelem), az MNB elvárja, hogy a követeléskezelők erről a fogyasztót rövid határidővel tájékoztassák, és a következményekre történő figyelemfelhívás mellett szólítsák fel hiánypótlásra. Az elszámolási törvényben előírt – követeléskezelő általi elszámolásra vonatkozó – 30 napos határidő a fent említett követelményeknek megfelelő igénybejelentés benyújtásától számítandó.

Az elszámolási törvény alapján a követeléskezelő mint elszámolásra nem köteles pénzügyi intézmény kizárólag a jogszabály 7. § (2) bekezdése szerinti elszámolásra köteles, tehát az elszámolásra köteles pénzügyi intézmény által készített elszámolásban kimutatott fogyasztói követelés alapulvételével köteles elszámolni, azzal, hogy az engedményezés időpontjától a fogyasztói tartozásra általa alkalmazott kamattal megnövelt összeggel kell figyelembe vennie az engedményezés időpontjában fennálló fogyasztói követelést. Az elszámolási törvény nem írja elő a követeléskezelő számára, hogy a semmis szerződéses kikötésen alapuló kamat engedményezést követő felszámítására tekintettel a követelés engedményezésének időpontjától átszámítsa a fogyasztó tartozását, és a tisztességtelen kamat engedményezést követő felszámításából származó túlfizetéssel elszámoljon.

A polgári jog szabályai szerint ugyanakkor az érvénytelenség jogkövetkezményei a fogyasztói kölcsönszerződés megszűnését követően követeléskezelőre engedményezett követelések esetében is érvényesülnek, amennyiben a szerződés megszűnésének időpontjában meghatározott kamatmértéket a pénzügyi intézmény a 2014. évi XXXVIII. törvény rendelkezései szerint semmisnek minősülő szerződéses kikötés alapján határozta meg. Az érvénytelen szerződéses kikötés alapján meghatározott kamat helyébe ez esetben a tisztességes mértékű kamat lép, tekintve, hogy a követeléskezelő az érvénytelen szerződéses kikötésre a szerződés megszűnését és a követelés engedményezését követően sem alapíthat jogot, jogszerűen tehát nem alkalmazhat olyan kamatot, melynek mértéke a tisztességtelennek minősített szerződéses kikötések alapulvételével került megállapításra.