Budapest, 2015. december 21. – Tavaly a tagok vagyonának átlagosan kevesebb, mint 1 százalékát tették ki az önkéntes nyugdíjpénztáraknál a tagdíjbefizetéseket terhelő működési és likviditási célú levonások, valamint a vagyonkezelési és letétkezelési költségek – derül ki az MNB összegzéséből. A díjterhelés a pénztári vagyon növekedésének valamint szabályozási és hatósági lépéseknek köszönhetően is csökken. A jegybank a jövőben a nyugdíjbiztosításoknál alkalmazott TKM-hez hasonló mutató közzétételét is tervezi a nyugdíjpénztáraknál.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) 2001 óta minden évben közzéteszi az önkéntes nyugdíjpénztárak díjterhelését. A mutató a tárgyévre vonatkozóan a vagyonhoz viszonyítja a tagoktól a befizetéseik alapján levont működési és likviditási célú részt, valamint a vagyonkezelési és letétkezelési költségeket.
Az önkéntes nyugdíjpénztári szektor egészére számított teljes díjterhelés mértéke 15 év alatt 1,97 százalékról 0,78 százalékra csökkent. 2014-ben az egyes pénztárak értékei 0,14% és 1,13% között szóródtak, többnyire a pénzügyi háttérintézménnyel nem rendelkező, valamint a munkáltatói hátterű pénztáraknál volt az átlagosnál kisebb a díjterhelés.
Az MNB megítélése szerint az önkéntes nyugdíjpénztárak a nyugdíjcélú megtakarítások piacán versenyképes öngondoskodási termékeket kínálnak, részben annak köszönhetően, hogy a költségterhelésük kedvezőnek tekinthető.
A díjterhelés 2013-ról 2014. évre való mérséklődését a pénztári vagyon növekedése és közvetlen vagyonkezelési költségek csökkenése okozta, amely nagy részben a vagyonkezelőkkel kötött szerződésmódosítások díjcsökkenéséből eredeztethető. Fontos hangsúlyozni ugyanakkor, hogy díjterhelési mutató nem tartalmazza a befektetési alapokon keresztül felmerülő közvetett befektetési költségeket. Az MNB a jogszabályi keretek betartását szigorúan ellenőrzi, a pénztáraknál lefolytatott vizsgálatai során – a tagdíjfelosztási eljárásokkal együtt – nagy hangsúlyt helyez arra, hogy a közvetlen és közvetett befektetési költségek összhangban legyenek.
A díjterhelési mutató értékei nem vethetők össze a befektetési egységekhez kötött nyugdíjbiztosításokra számított teljes költség mutatókkal (TKM). Míg a díjterhelési mutató mindig egy adott évre vonatkozó tényleges befizetéseket vesz figyelembe, addig a TKM modellszámításra épülve feltételezett befizetések segítségével a futamidő egészére határoz meg egy éves átlagos költséget.
Az MNB tervezi, hogy a jövőben a nyugdíjpénztárakra közzétesz egy, az összehasonlíthatóságot jobban szolgáló, TKM jellegű mutatót is a díjterhelési mutató mellett.
Magyar Nemzeti Bank