1. A befektetési jegy tulajdonosa a kollektív befektetési forma (befektetési alap) tényleges tulajdonosának minősül? (A válasz a GFM álláspontján alapszik)

A befektetési jegy által megtestesített jogosultságokra figyelemmel megállapítható, hogy a kockázati- és magántőkealapok befektetési jegyei általában nem jelentenek tulajdonjogot a befektetők számára, hiszen ahelyett, hogy a befektetők közvetlen tulajdont szereznek az alap eszközeiben, a befektetési jegyek az alap vagyonának nyereségére vagy veszteségére való jogosultságot képviselnek.

A befektetési jegyek tulajdonosai az alapban való befektetésük révén részesedést szereznek az alap összvagyonából és a befektetési tevékenységből eredő nyereségből vagy veszteségből, de nem rendelkeznek közvetlen befolyással az alap irányítására vagy az alap eszközeinek tulajdonjogára. Ebből kifolyólag a Pmt. 3. § 38. a) pont első fordulatában, a szavazati jog vagy tulajdoni hányad alapján meghatározott tényleges tulajdonosi fogalom nem alkalmazható.

Mindazonáltal a Pmt.-ben szereplő tényleges tulajdonos fogalom egyéb fordulatai egyes esetekben alkalmazandóak lehetnek. A Kbftv. befektetési jegy meghatározásában foglalt „egyéb jogok biztosításából” fordulatból ugyanis az is következik, hogy a kezelési szabályzatban kiköthetők az egyes befektetők részére olyan jogosultságok, amelyek alapján az egyes befektetők például a Ptk. 8:2. § (2) bekezdése szerinti befolyással rendelkezhetnek, ezáltal végső soron megfelelve Pmt. 3. § 38. pont b) alpontjában foglalt tényleges tulajdonosi meghatározásnak. 

Fentiekre tekintettel annak eldöntése, hogy a Pmt. 3. § 38. pontjának a) vagy b) alpontja szerinti tényleges tulajdonosi minőség áll-e fenn egy befektetési alap vonatkozásában, az az adott szolgáltató feladat- és felelősségi körébe tartozik. Az ezzel kapcsolatos megalapozott döntés meghozatalához a szolgáltatónak szükséges lehet az esetleges háttérmegállapodások tartalmát, különböző kontrollszerződéseket, illetve a kezelési szabályzatok irányítási elemek szempontjából releváns vonatkozó részeit* is megvizsgálnia.

* Lásd például a kezelési szabályzat Kbftv. tv. 3. melléklet „A zártkörű befektetési alap kezelési szabályzata” című II. Fejezete 2., 3., 10., 11., 19., 20., 55.2., 66.7., 66.11., 66.12., 67. és 74. pontjainak megfelelő részeit, illetve a Kbftv. tv. 3. melléklet „A kockázati tőkealap és a magántőkealap kezelési szabályzata” című III. Fejezete 1., 2.d), 3.b), c), f), g), h), i), k), l), o) és q) pontjainak megfelelő részei.

***

2. Alapítvány alapítója tényleges tulajdonosnak minősül-e?

A Pmt. 3. § 38. d) pont dc) alpontjának második fordulata szerint alapítvány esetében tényleges tulajdonosnak minősül az a természetes személy, aki meghatározó befolyást gyakorol az alapítvány vagyonának legalább 25% felett. Minthogy ehelyt a Pmt. nem tér ki külön a meghatározó befolyás fogalmára, arra - a 3. § 38. b) pontjában szereplő hivatkozásra is tekintettel - a Ptk. 8:2. § (2) bekezdése az irányadó. A Ptk. 8:2. § (2) bekezdés a) pontja értelmében a meghatározó befolyást megalapozza a vezető tisztségviselők vagy felügyelőbizottság tagjai többségének megválasztására, illetve visszahívására való jogosultság. A Ptk. alapítványokra vonatkozó szabályai értelmében az alapító, illetve az alapítói jogokat gyakorló személy a Ptk. 3:398. § (2) bekezdésében és a 3:399. § (1) bekezdésében írtak szerint ilyen jogosítványokkal rendelkezik, ebből következően az alapítvány alapítója tényleges tulajdonosnak minősül a Pmt. szabályrendszerében.

***

3. A bizalmi vagyonkezelési szerződések esetében ki minősül ügyfélnek és tényleges tulajdonosnak?

A bizalmi vagyonkezelési szerződésk megítélése annyiban kettős, hogy a bizalmi vagyonkezelő a Pmt. 1. § (1) bek. m) pontja alapján egyfelől szolgáltatóként, másfelől a vagyon kezelése során (mintegy a kezelt vagyon képviselőjének minőségében) ügyfélként jelenik meg.

A különbség a bizalmi vagyonkezelés belső és külső viszonyainak eltérő jellegéből fakad.

A belső viszonyokban, azaz amikor a bizalmi vagyonkezelő szolgáltatóként jár el, ügyfélnek azok minősülnek, akik a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő tevékenységi körébe tartozó szolgáltatást vesznek igénybe. Ide tartozik természetesen a vagyonrendelő, akinek szerződéses nyilatkozata (vagyonrendelése) nélkül az üzleti kapocslat létre se jöhetne. Egyértelműen ügyfélnek minősül a kedvezményezett is, hiszen számára nyújtja a vagyonkezelő a szerződés egyik legfontosabb szolgáltatását: a vagyoni juttatást, kifizetést. A bizalmi vagyonkezelő e tevékenysége körében ezeken túlmenően is nyújt szolgáltatást, amikor a fentiek, illetve a protektor irányába teljesíti tájékoztatási, elszámolási kötelezettségét.

A bizalmi vagyonkezelőnek Pmt. szerinti szolgáltatói minőségében eljárva tehát a fentnevezett ügyfelek (illetve meghatározott ügyfél-átvilágítási intézkedések mértékéig ezek eljáró képviselőjét, meghatalmazottját, rendelkezésre jogosultját) ügyfél-átvilágítás alá kell vonnia. Ennek keretében kell vizsgálnia a Pmt. 3. § 38. pont e) pontja szerint meghatározott tényleges tulajdonosok körét, azzal, hogy értelemszerűen e körben a 3. § 38. pont eb) alpontja alapján magát azonosítani nem szükséges.

A bizalmi vagyonkezelés külső viszonyaiban azonban ügyfélként maga a bizalmi vagyonkezelő jelenik meg, például egy vagyonkezelés keretében kötött szerződés ellenjegyzése esetén az ügyvéd szemszögéből, vagy a kezelt vagyonba tartozó értékpapírok esetén az értékpapírszámla-vezető szemszögéből. Bár a vagyonkezelő eljárása a megbízottéhoz hasonló, valójában a kezelt vagyon tulajdonosaként rendelkezik (nem elfeledve, hogy mivel a kezelt vagyon önálló adószámmal rendelkezik, ezért annak tényleges ügyféli minősége sem zárható ki). Ebből következően a bizalmi vagyonkezelőt kell ügyfélként ügyfél-átvilágítás alá vonni azzal, hogy amennyiben bizalmi vagyonkezelés körében jár el, úgy az adott bizalmi vagyonkezelési szerződés Pmt. 3. § 38. pont e) alpontjában meghatározott valamennyi személy tényleges tulajdonosként vizsgálandó. Ez esetben a vagyonkezelő ügyfél és tényleges tulajdonosi minősége egybeesik.

***

4. Mennyiben jelent változást az ügyfél-átvilágítás (Pmt. 3. § 42. pont) fogalmának 2020. január 10. napjától hatályos módosítása? Miért nem jelenik meg a tényleges tulajdonosról és a kiemelt közszereplői (PEP) minőségről történő nyilatkozattétel?

A módosítás a szolgáltatók kötelezettségét érdemben annyiban érinti, hogy az ügyfél-átvilágítás keretében ezentúl az ügyfelek egyedi kockázati besorolását is el kell végezni. A tényleges tulajdonosi és kiemelt közszereplői nyilatkozatokat illetően a változás csak az egyes átvilágítási intézkedések rendszertani összefüggéseit tükrözi: az előbbi az ügyfél azonosítása és személyazonosságának igazoló ellenőrzése (ezt tükrözi az azonosítás 3. § 3. pontja szerinti értelmező rendelkezés 9. § (1)-(2) bekezdésre való hivatkozása), míg az utóbbi nyilatkozat beszerzése az ügyfél kockázati besorolásának részeként értelmezendő (figyelemmel arra, hogy a 16. § (1) bekezdés d) pontja értelmében a PEP minőség magas kockázati besorolást eredményez).  

***

5. Mi az MNB elvárása a vagyon forrására vonatkozó nyilatkozat, illetve az ezt alátámasztó dokumentumok beszerzésére vonatkozóan?

A Pmt. 77. § (1) bekezdésében szereplő jogalkotásra felhatalmazó rendelkezés értelmében az illetékes miniszter állapítja meg rendeletben a vagyon forrására vonatkozó nyilatkozat kötelező tartalmi elemeit. Erre tekintettel a vagyon forrásának igazolására alkalmas dokumentumok, bizonyítékok körét illetően az MNB csak a megalkotásra kerülő miniszteri rendelet ismeretében tud érdemi álláspontot kialakítani.

***

6. A Pmt. 4. § (2) bekezdésében meghatározott személyeken kívül más kört is minősíthet kiemelt közszereplőnek a szolgáltató?

A Pmt. 4. § (2) bekezdésében meghatározott személyi kör a fontos közfeladatot ellátó személyek (kiemelt közszereplők, PEP) taxatív felsorolása, az a szolgáltató által nem bővíthető. Mindez azonban nem akadálya annak, hogy a szolgáltató kockázatérzékenységi alapon kijelöljön olyan további szerepköröket (pl. polgármester), amelyeket – ha nem is PEP minőségű személyként- de a kiemelt közszereplőkkel azonos vagy hasonló módon kezel.

***

7. A Pmt. 4. § (2) bekezdés g) pontja alapján csak a közvetlen, vagy a közvetett állami tulajdonú vállalat vezető tisztviselője is fontos közfeladatot ellátó személynek minősül?

A Pmt. 4. § (2) bekezdés g) pontja a „többségi állami tulajdon” keretében nem rendelkezik annak számítási módjáról vagy esetleges szűkítő értelmezéséről, így az állami tulajdonláson alapuló kiemelt közszereplői minőség vizsgálatakor mind a közvetlen, mind a közvetett tulajdonlás figyelembe veendő.

Kiemelt közszereplői minőség vizsgálatakor az „állami tulajdon” meglétét kiterjesztően kell értelmezni abban az értelemben is, hogy az lényegében a teljes államháztartást (annak központi és önkormányzati alrendszereit is ideértve) magában foglalja. Erre tekintettel kiemelt közszereplőnek minősül pl. az önkormányzati vagyonkezelő cég felügyelőbizottságának tagja is.

***

8. Állami tulajdonú szervezetek esetén ki tekintendő tényleges tulajdonosnak?

(E kérdésben az MNB változtatás nélkül közli a Pénzügyminisztérium álláspontját)

A PM szakmai álláspontja szerint a teljes mértékben állami tulajdonban álló vállalatok esetében is a Pmt. értelmező rendelkezések közé illesztett tényleges tulajdonos fogalom alapján köteles a szolgáltató a tényleges tulajdonos megállapítására, azaz indokolt a teljes mértékben állami tulajdonban álló vállalatok és a többségi állami tulajdonban álló vállalatok közel egységes kezelése a tényleges tulajdonos megállapítása és az ebből adódó ügyfél-átvilágítási intézkedések alkalmazása vonatkozásában.

A teljes mértékben állami tulajdonban álló vállalatok esetében a tényleges tulajdonos nem állapítható meg a Pmt. 3. § 38. pont a) alpont első fordulata (azaz a szavazati jogok vagy tulajdoni hányad) alapján (tekintve, hogy az állam a tulajdonos, aki mögött azonosítható be a fogalomnak megfelelő természetes személy). A szolgáltató köteles azonban vizsgálni a tényleges tulajdonos kilétét a Pmt. 3. § 38. pont a) alpont második fordulata (irányítás, ellenőrzés), valamint a b) pont (meghatározó befolyás) alapján. Amennyiben a tényleges tulajdonos nem állapítható meg a Pmt. 3. § 38. pont a)-b) alpontok alapján, a vezető tisztségviselő tekintendő tényleges tulajdonosnak a Pmt. 3. § 38. pont f) alpontjának megfelelően.

A többségi állami tulajdonban álló vállalatok esetében a szolgáltató szintén a Pmt. értelmező rendelkezések közé illesztett tényleges tulajdonos fogalma alapján köteles a tényleges tulajdonos megállapítására. Amennyiben a tényleges tulajdonos nem állapítható meg a Pmt. 3. § 38. pont a)-b) alpontok alapján, a vezető tisztségviselő tekintendő tényleges tulajdonosnak a Pmt. 3. § 38. pont f) alpontjának megfelelően. (hatályos 2021. május 22-étől).