Ügyfél-átvilágítási intézkedések

1. Az adószám a Pmt. 7. § (2) bekezdése alapján kötelezően beszerzendő adat, azonban léteznek olyan szervezetek mind itthon (pl. társasházak) mind külföldön, amelyeknek nincs adószáma. Egyszerűbb esetben a szervezet rendelkezik egyfajta regisztrációs számmal, azonban vannak szervezetek, amelyeknél nem kötelező hasonló szám beszerzése sem. Ezekben az esetekben mi a szolgáltatók által követendő magatartás?

A Pmt. 6. §-ban meghatározott esetkörökben az ügyfél-átvilágítási intézkedések elvégzése során az ügyfél azonosítása érdekében a Pmt. 7. § (2) bekezdésében meghatározott valamennyi adatot, azaz jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet esetében az adószámot is köteles a szolgáltató rögzíteni. Ennek hiányában a Pmt. rendelkezései alapján nem kerülhet sor az ügyfélkapcsolat létesítésére.

Lehetnek természetesen olyan esetek, ahol az érintett ügyfélkapcsolat létesítés vonatkozásában jogképes társaság hitelt érdemlő módon tudja igazolni, hogy nem rendelkezik adószámmal arra tekintettel, hogy nem végez adóköteles tevékenységet. Ezekben az esetekben az MNB álláspontja szerint az ügyfélnek ezt a tényt kell a szolgáltató irányába legalább teljes bizonyító erejű magánokiratban igazolnia. Ezen esetekben elvárt a szolgáltatóktól, hogy ezeket az ügyfeleket üzleti kapcsolatuk során fokozottan kövessék figyelemmel és tegyék meg a szükséges lépéseket, ha azt tapasztalják, hogy az ügyfél nyilatkozata ellenére adóköteles tevékenységet végez.

***

2. A Pmt. 7. § (3a) bekezdése alapján okiratból nem ellenőrizhető adatokat is rögzíteni kell? Ezen adatokat az ügyfél nyilatkozata alapján, további igazoló ellenőrzés nélkül el lehet fogadni?

A 7. § (2) bekezdésében meghatározott adatkört – az adószám esetében a fentiek figyelembevételével – minden esetben rögzíteni kell. A rögzítendő adatkört alapvetően a Magyarországon általánosan használt – s így okiratokban is feltüntetett – személyazonosító adatok alapján határozta meg a jogalkotó, figyelemmel a bűnüldözési érdekekre is. Azonban a nem magyar okiratok esetében a természetes személy ügyfél születési neve, állampolgársága, továbbá az édesanyja születési neve nem feltétlenül jelenik meg. A módosítás célja, hogy ezen ügyfelek se szoruljanak ki a Pmt. hatálya alá tartozó szolgáltatók ügyfélköréből. Ha egyéb forrásból nem sikerül, akár ügyfél-nyilatkozat alapján is rögzíthető az adat, ugyanakkor a verifikálás elmaradásának ténye minden ilyen esetben külön rögzítendő.

***

3. A Pmt. 7. § (3) bekezdésére figyelemmel milyen okmányok fogadhatók el olyan magyar állampolgár esetében, akinek csak külföldi okmánya, pl. jogosítványa van? Mi a teendő a magyarországi lakcímmel igen, de lakcímkártyával nem rendelkező külföldiek adatainak ellenőrzése során, pl. Magyarországon tanuló külföldi diákok esetében?

A Pmt. 3. § 32. pontja határozza meg, hogy mely okiratok minősülnek személyazonosság igazolására alkalmas hatósági igazolványnak, ezek a személyazonosító igazolvány, az útlevél és a kártya formátumú vezetői engedély. A Pmt. 7. § (3) bekezdése a természetes személy állampolgársága alapján tesz különbséget a 3. § 32. pontjában meghatározott egyes igazolványtípusok elfogadhatósága tekintetében. A Pmt. 7. § (3) bekezdés a) pont aa) alpontjának szóhasználata a 3. § 32. pontjára, mint összefoglaló kategória egészére mutat vissza magyar állampolgár esetén, míg az ab) alpont a külföldi állampolgárok esetére tételesen megjelöli az elfogadható konkrét igazolványtípusokat.

Minthogy a jogszabály a természetes személy állampolgárságához, és nem az igazolványt kiállító hatóság honosságához köti az egyes igazolványtípusok elfogadhatóságát, magyar állampolgár esetén bármely állam hatósága által kiállított személyazonosító igazolvány, útlevél és kártya formátumú jogosítvány alkalmas lehet a személyazonosság igazoló ellenőrzéséhez. Ez esetben is elvárt ugyanakkor, hogy a szolgáltató képes legyen megbizonyosodni az igazolvány valódiságáról és hitelességéről, illetve, hogy az ilyen esetekben rejlő kockázatok kezelésére megfelelő intézkedéseket foganatosítson, továbbá, hogy alkalmazottai a szükséges ismeretekkel rendelkezzenek.

Speciális eset a tanulmányi céllal Magyarországon történő tartózkodás. A felsőfokú tanulmányok céljából tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldi állampolgárságú személyek bár rendelkeznek magyarországi lakcímmel (tartózkodási hellyel), lakcímkártyát mégsem igényelhetnek. Esetükben a lakcímkártyát az idegenrendészeti hatóság által kiállított igazolás pótolja. Az ilyen és ehhez hasonló helyzetekben (tehát amikor a külföldi személynek van ugyan magyarországi lakcíme, tartózkodási helye, azonban lakcímkártyával jogszabályi okokból mégsem rendelkezhet) az MNB elvárja, hogy a lakcímet, tartózkodási helyet igazoló egyéb okirat bemutatását követelje meg a szolgáltató.

AZ MNB elvárja, hogy a szolgáltató munkatársai részére meghatározza az elfogadható okmányok körét, illetve, hogy ismertesse munkatársaival, a személyazonosság igazoló ellenőrzés elvégzéséhez mely közhiteles nyilvántartást alkalmazzák.

***

4. A szolgáltató a Pmt. 7. § (5) bekezdése értelmében a személyazonosság igazoló ellenőrzése érdekében köteles ellenőrizni a (3) bekezdés alapján bemutatott azonosságot igazoló okirat érvényességét, valamint ennek keretében köteles meggyőződni az okirat hitelességéről. Mit jelent a gyakorlatban az érvényesség és a hitelesség vizsgálata?

Az okirat érvényessége tekintetében az igazolvány lejárati dátumának és biztonsági elemeinek ellenőrzését kell elvégezni. E körben az MNB rendelet az auditált elektronikus hírközlő eszköz útján végzett ügyfél-átvilágítás kapcsán példálózó felsorolást is ad az ellenőrizendő esetkörökről (ez természetesen az egyéb átvilágítási módoknál is irányadó). Bár a Pmt. az érvényesség ellenőrzése körében nyilvántartás igénybevételét nem írja elő, mindazonáltal az MNB (különös tekintettel az MNB rendelet előírásaira is) kifejezetten támogatja azok alkalmazását (Az elérhető nyilvántartásokkal külön kérdés foglalkozik).

Mindezek mellett a minél szélesebb körű okirat-ismereti oktatást az MNB  követendő jó gyakorlatnak tartja.

Ezen túlmenően a hitelesség tekintetében a szolgáltatónak vizsgálnia kell az igazolvány valódiságát (hamis vagy hamisított mivoltát), hogy a bemutatott igazolvány mennyiben illeszkedik az ügyfélről rendelkezésre álló információkhoz (pl. olyan ország igazolványát használja, amellyel nincs kimutatható kapcsolata; egészségügyi okokból egyértelműen vezetésre alkalmatlan ügyfél jogosítványt mutat be stb.).

A Pmt. 7. § (7) bekezdése értelmében, ha az ügyfél és az üzleti kapcsolat azonosításához kockázatérzékenységi megközelítés alapján ez indokolt, a személyazonosság igazoló ellenőrzése érdekében a szolgáltató jogosult a Pmt. 7. § (2)-(6) bekezdésben meghatározott intézkedések helyett vagy ezeken túlmenően a személyazonosságra vonatkozó adat olyan közhiteles nyilvántartás alapján történő ellenőrzésére, amelynek kezelőjétől törvény alapján adatigénylésre jogosult. Fontos tehát, hogy a Pmt. 7. § (7) bekezdésében írt esetben a szolgáltató csak közhiteles nyilvántartásból származó adatok megléte esetén mellőzheti az okmány alapú adatellenőrzést.  

***

5. Rögzítendő-e a Pmt. 7. § (3) bekezdése alapján bemutatott okiratok érvényességi ideje, vagy elegendő csak meggyőződni az okmányok érvényességéről a személyazonosság igazoló ellenőrzése során?

Figyelemmel arra, hogy a Pmt. 2019. április 26. napja óta hatályos 7. § (8a) bekezdése értelmében a szolgáltató a személyazonosság igazoló ellenőrzése keretében bemutatott, és a (8) bekezdés alapján lemásolt okiratban feltüntetett valamennyi személyes adatot – a lakcímet igazoló hatósági igazolvány hátoldalán szereplő személyi azonosító kivételével – kezeli, a szolgáltatók immár jogosultak az okirat érvényességi idejére vonatkozó személyes adat kezelésére, így azt külön rögzíthetik is. Ilyen elvárást ugyan a jogszabály nem tartalmaz, de az MNB követendő jó gyakorlatnak tartja, ha a szolgáltatók a Pmt. 12. § (1) bekezdésében írt kötelezettségnek való megfelelés érdekében külön automatizmust működtetnek a lejárt okirat jelzésére.

***

6. Őstermelők és egyéni vállalkozók tényleges tulajdonosára vonatkozó nyilatkoztatásuk során a fent említett ügyfelek természetes személyként, vagy jogi személy/ jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetként kezelendők? Esetükben nyilatkozat mellőzése mellett megállapítható-e a tényleges tulajdonos(ok) kiléte?

A Pmt. 3. § 38. pontja ad iránymutatást arra vonatkozóan, hogy az egyes szektorális jogszabályok alapján - mint pl. az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló 2009. évi CXV törvény az egyéni vállalkozó vonatkozásában, vagy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény az őstermelő vonatkozásában - pontosan ki az a természetes személy, aki tényleges tulajdonosnak tekinthető. A jogalkotó álláspontja szerint az egyéni vállalkozói, valamint az őstermelői tevékenység keretében gazdasági tevékenységet folytató magánszemély ügyfél a Pmt. szabályozási koncepciójából következően (elsősorban az ügyfél-átvilágításra vonatkozó rendelkezések alapján) nem tekintendő természetes személynek, tényleges tulajdonosa azonban maga az egyéni vállalkozó vagy az őstermelő, mint természetes személy.

A tényleges tulajdonosi azonosításra a fenti értelmezés alapján a Pmt. 9. §-ban foglaltak az irányadók, mely szerint a jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet ügyfél képviselője köteles írásban közölni a tényleges tulajdonosra vonatkozóan előírt információkat.

A Pmt. 9. § (5) bekezdése kiegészítő megoldásként lehetővé teszi a szolgáltatók számára az ügyfél, így jelen esetben az egyéni vállalkozó vagy az őstermelő, írásbeli nyilatkoztatásának mellőzését abban az esetben, ha a szolgáltató az ügyfél átvilágítása során a részére bemutatott okiratok (pl. egyéni vállalkozói vagy őstermelői igazolvány és személyazonosító irat), valamint az általa hozzáférhető nyilvántartások alapján rögzíteni tudja a törvényben megkívánt adatkört (Pmt. 9. § (1) bekezdés). Ebben az esetben tehát az írásbeli nyilatkozat ügyfél általi megtételének kötelezettsége helyett a szolgáltató kötelezettségévé és felelősségévé válik a tényleges tulajdonos beazonosítása. A nyilatkoztatás mellőzésére vonatkozó információt a Pmt. 9. § (6) bekezdésben foglaltak szerint a szolgáltatónak rögzíteni kell.

***

7. A Pmt. 8. § (5) bekezdése és a 9. § (4) bekezdése alapján a szolgáltató a tényleges tulajdonos megfelelő azonosítása érdekében, az ügyfél által megadott tényleges tulajdonosi adatok ellenőrzését a részére bemutatott okirat, vagy nyilvántartás alapján köteles elvégezni. A hivatkozott rendelkezésekre tekintettel a tényleges tulajdonossal kapcsolatos információk fentieknek megfelelő ellenőrzése érdekében a szolgáltató bekérheti-e az ügyfelétől a tényleges tulajdonos személyazonosításra alkalmas okmányairól készített fénymásolatot abban az esetben, ha a tényleges tulajdonos a szolgáltatónál nem a Pmt. 7. § (1) bekezdése szerinti ügyfél (meghatalmazott, képviselő, rendelkezésre jogosult), következésképpen a 7. § (2)–(3) bekezdések nem vonatkoznak ezen tényleges tulajdonosra, így azonosító okmányának száma, típusa, anyja neve nem azonosító adat a 9. § (1) bekezdés szerint, illetve ezt az okmánymásolatot nyilvántartásában megőrizheti-e a hatályos rendelkezések alapján?

A Pmt. 8. § (5) bekezdése és a 9. § (4) bekezdése alapján a szolgáltató nem köteles és jogosult az ügyféltől a tényleges tulajdonos személyazonosítására alkalmas okmányairól készített fénymásolat bekérésére és ezen okmánymásolat nyilvántartásban történő megőrzésére. A Pmt. (7. §-a) kizárólag az ügyfél (valamint annak meghatalmazottja, a rendelkezésre jogosult és a képviselő) azonosítása és személyazonosságának igazoló ellenőrzése érdekében teszi kötelezővé/lehetővé a törvényben meghatározott okiratok bemutatásának megkövetelését, valamint ezen okiratokról másolat készítését.

Az MNB szerint a tényleges tulajdonosok egyértelmű, világos, határozott írásbeli hozzájárulásával a Pmt. által definiált ellenőrzési céllal ezen okmánymásolatok beszerzésének és tárolásának nincs jogszabályi akadálya, amennyiben ezen eljárás megfelel a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) szóló 2016. április 27-i (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (GDPR) és az információs önrendelkezési jogról és információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) rendelkezéseinek. A hozzájárulás visszautasítása azonban önmagában nem alapozza meg a Pmt. 13. § (8) bekezdéseben meghatározott intézkedések alkalmazását. A hozzájárulás visszautasítása esetén a tényleges tulajdonos személyazonosságára vonatkozó adatok ellenőrzését a Pmt. 8. (5) bekezdés és 9. § (4) bekezdés alapján kell lefolytatni a szolgáltatónak.

***

8. A Pmt. 2020. január 10. napjától hatályos 8. § (4) bekezdése és a 9. § (3) bekezdése szerint a szolgáltató köteles meggyőződni a tényleges tulajdonos kilétéről, és köteles megtenni minden további, a felügyeletet ellátó szerv által meghatározott intézkedést mindaddig, amíg nem biztos abban, hogy ki a tényleges tulajdonos. Milyen formában határozza meg a felügyelet a megteendő intézkedéseket?

A Pmt. 2020. január 10. napjától hatályos 8. § (4) bekezdése és 9. § (3) bekezdése kapcsán új, az MNB elnökének jogalkotására vonatkozó felhatalmazó rendelkezés nem került a Pmt.-be, ezért az MNB mint felügyeletet ellátó szerv ilyen irányú elvárásait jogszabályban nem, csak egyéb szabályozó eszköz kibocsátásával fogja meghatározni. Ennek megjelenéséig a szolgáltatók az MNB honlapján megtalálható, az összetett tulajdonosi szerkezet kezelése tárgyában kiadott útmutatóra támaszkodhatnak (https://www.mnb.hu/letoltes/komplex-tulajdonosi-strukturak.docx).

Mindazonáltal az MNB elvárja, hogy ha a tényleges tulajdonos kilétével kapcsolatban kétség merül fel, annak megnyugtató – lehetőleg okiratokkal alátámasztott – tisztázásáig a szolgáltató tagadja meg az üzleti kapcsolat létrehozását, az ügyleti megbízás teljesítését. Az MNB kifejezetten támogatja, hogy kétség esetén a szolgáltató a tényleges tulajdonost személyesen is vonja be az átvilágítási folyamatba.

***

9. Miképpen kell eljárni a Pmt. 2020. január 10. napjától hatályos 9. § (1a) bekezdésének alkalmazásakor, miszerint a jogi személy ügyfél képviselője a Pmt.-ben előírt nyilatkozatában köteles valamennyi, a 3. § 38. pontban foglaltaknak megfelelő természetes személyt feltüntetni tényleges tulajdonosként?

E körben elvárás, hogy a szolgáltató ne elégedjen meg egy tényleges tulajdonosi minőséget megalapozó körülmény vizsgálatával, hanem amennyiben az adott esetben a Pmt. 3. § 38. pontjában meghatározott több tényleges tulajdonosi minőség megállapítható, úgy ezt valamennyi esetben rögzítse és ellenőrizze is.

A Pmt. 3. § 38. pont f) alpontja alapján vezető tisztségviselőt tényleges tulajdonosként azonban csak és kizárólag abban az esetben lehet megjelölni, ha a Pmt. 3. § 38. pont a) és b) alpontja szerinti, tényleges tulajdonosnak minősülő természetes személy nincs. E kategória alkalmazását nem alapozza meg, hogy a szolgáltató nem tudja beazonosítani a Pmt. 3. § 38. a) és b) pont szerinti személyeket. Az MNB részéről elvárás továbbá valamennyi vezető tisztségviselő feltüntetése.

***

10. Pontosan milyen okirattal tudja az ügyfél a Pmt. 2020. december 1. napjától hatályos 9. § (2a) bekezdésében írt azon kötelezettségének teljesítését igazolni, hogy a tényleges tulajdonosi adatokat a központi nyilvántartás számára továbbította? Mi a szolgáltató teendője a bemutatott okirattal?

A tényleges tulajdonosi nyilvántartás kialakítása, működési részletszabályainak rögzítése a Pmt. 77. § (4) bekezdés a) pontjában foglalt felhatalmazó rendelkezés alapján további, kormányrendeleti szintű jogalkotást igényel. Mindazonáltal e rendelkezés csak a központi nyilvántartás felállásával lép hatályba.

***

11. A Pmt. 9. § (7) bekezdésének alkalmazásában milyen nyilvántartást kell vezetni a tényleges tulajdonos azonosítása és személyazonosságának igazoló ellenőrzése érdekében megtett intézkedésekről?

A tényleges tulajdonos azonosítása és személyazonosságának igazoló ellenőrzése körében az MNB részéről elvárás, hogy a szolgáltatók olyan nyilvántartást vezessenek, amelyből megállapítható, hogy milyen forrásból származnak az azonosító adatok (pl. ügyfél nyilatkozata, céginformációs adatbázis), és a szolgáltató ezeket milyen módon ellenőrizte (pl. okirat ügyfél általi bemutatása, adatbázis lekérdezés stb.).

A tényleges tulajdonosi háttér, az irányítási struktúra tekintetében az MNB elvárja, hogy az e körben megszerzett információk a szolgáltató pénzmosás megelőzéssel foglalkozó munkavállalói számára átláthatóan, strukturált formában (pl. szervezeti ábra, kapcsolati háló rajz) elérhetők legyenek, ezzel is támogatva azt a pénzmosás és terrorizmus finanszírozás elleni tevékenység körében is kiemelt jelentőségű célt, hogy a szolgáltató minél teljesebb módon ismerje meg az ügyfelét (know-your-customer, KYC) .   

***

12. A vezető tisztségviselő tényleges tulajdonos esetén mi a követendő gyakorlat a Pmt. 9. § (8) bekezdésének való megfelelés érdekében?

A Pmt. 9. § (8) bekezdésében meghatározott kötelezettség teljesítése tekintetében az MNB egyfelől elvárja annak megállapítását, hogy az ügyfélnek nincs a Pmt. 3. § 38. pont a) és b) pontja szerinti természetes személy tényleges tulajdonosa. E körben rögzítendő ezen információ forrása, adott esetben pedig magának az ezt igazoló okiratnak (pl. a tulajdonosi adatokat tartalmazó cégkivonat) a letárolása is indokolt lehet. Amennyiben tényleges tulajdonosként a vezető tisztségviselő tüntetendő fel, úgy az MNB elvárja valamennyi vezető tisztségviselő ekként történő azonosítását és személyazonosságának igazoló ellenőrzését.

A jogszabályhely el nem végzett intézkedések rögzítése tekintetében lényegében a 7. § (3a)–(3b) bekezdések rendelkezéseinek analógiája: ha az adatot az egyébként elfogadható személyazonosság igazolására alkalmas okirat nem tartalmazza, annak ellenőrzése mellőzhető azzal, hogy ilyenkor ennek ténye rögzítendő. Mindazonáltal az MNB ebben az esetben is elvárja, hogy a tényleges tulajdonos személyét illetően felmerülő kétség esetén a szolgáltató tagadja meg az üzleti kapcsolat létrehozását.

***

13. A Pmt. 9/A. § és 9/B. § rendelkezései kizárólag az ügyfélre vonatkoznak, vagy az ügyfélhez kapcsolódó egyéb személyekre is alkalmazandók?

Ezen rendelkezések - a nyilatkozattételi kötelezettség tekintetében - kizárólag az ügyfélre vonatkoznak, ezen belül pedig a 9/A. § csak a természetes személy ügyfelekre alkalmazandó, bár a nyilatkozat a 9/B. § esetében nem az ügyfélre, hanem a kedvezményezettre, illetve a biztosító szolgáltatásra jogosultra, továbbá annak tényleges tulajdonosára vonatkozik.

Mindazonáltal fontos kiemelni, hogy az ügyfél mögött álló tényleges tulajdonos kiemelt közszereplői (PEP) minősége is vizsgálandó a Pmt. 8. § (3) bekezdése és 9. § (2) bekezdése alapján.

***

14. Tényleges tulajdonos kiemelt közszereplői (PEP) státusza esetében a Pmt. nem ír elő ellenőrzési kötelezettséget, szükséges-e ellenőrizni az erre vonatkozó információkat?

A tényleges tulajdonosok PEP státuszának vizsgálata törvényi rendelkezés hiányában kockázatalapon végzendő el. Az MNB azonban konkrét jogszabályi elvárás hiányában is szükségesnek tartja, hogy magas kockázat esetén a tényleges tulajdonosokra vonatkozó PEP nyilatkozatok a rendelkezésre álló nyilvántartások alapján ellenőrzésre kerüljenek.

***

15. Mely esetekben szükséges a kiemelt közszereplői (PEP) nyilatkozat beszerzése?

A Pmt. 2020. január 10. napja óta hatályos 9/A. §-ban (és specilis esetköröknél a 9/B. §-ban) az általános ügyfél-átvilágítási intézkedések között rendelkezik a PEP nyilatkozat beszerzésének kötelezettségéről. Minthogy a PEP minőség a Pmt. 16. § (1) bek. d) pontja alapján minden esetben az ügyfél magas kockázati besorolását eredményezi, ezért az ügyfél-átvilágítás során elvégzendő egyedi kockázatbesoroláshoz ez az információ mindenképpen szükséges. Ennek megfelelően rendelkezik a Pmt. 15. § (1) bek. d) pontjában az egyszerűsített ügyfél-átvilágítási intézkedések között a PEP minőség vizsgálatáról.

Mindezek alapján tehát PEP nyilatkozat beszerzése (vagy a PEP minőség egyéb forrásból történő megállapítása) minden esetben kötelező és nélkülözhetetlen intézkedés. 

***

16. Miképpen kell a szolgáltatónak a Pmt. 9/A. § (3) bekezdése alapján a nyilatkozat verifikálása során megtett lépéseket rögzíteni?

E körben az MNB azt várja el a szolgáltatótól, hogy saját maga, belső szabályozásában határozza meg, a kiemelt közszereplői (PEP) nyilatkozat ellenőrzésére milyen adatbázisok, információ források használatát követeli meg munkatársaitól, illetve, hogy írásban rögzítse, az adott esetben ténylegesen milyen forrásból milyen információt szerzett.   

***

17. Milyen nyilvántartás lehet az adott célra alkalmas a Pmt. 9. § (5) bekezdésében, 9/A. § (4) bekezdésében, illetve 9/B. § (4) bekezdésében hivatkozott nyilvántartások vonatkozásában?

A törvénynek nem célja, hogy esetlegesen korlátozza a szolgáltatók rendelkezésére álló, vagy igénybe vehető nyilvántartások körét, vagy ellenkezőleg plusz kötelezettséget írjon elő azok alkalmazására. A nyilvántartások elfogadását az MNB vizsgálatai során tágan értelmezi. Az MNB hangsúlyozza azonban, hogy a felelősség teljes körűen a szolgáltatót terheli a tényleges tulajdonosi és közszereplői minőség megállapításával kapcsolatban, ha a nyilatkozati elv helyett a nyilvántartások használatát helyezte előtérbe. Alkalmazható nyilvántartás többek között az IM Céginformációs és az Elektronikus Cégnyilvántartása, Európai Bizottság _ tagállami cégnyilvántartások, interneten található céginformációs szolgáltatások, külföldi országok hatóságainak, hivatalos szerveinek honlapja, külföldi cégjegyzékek stb.

***

18. Mi a követendő gyakorlat a pénzeszköz forrására vonatkozó információ beszerzésének a Pmt. 10. § (2) bekezdése szerinti kockázatalapúsága tekintetében?

Amennyiben jogszabály ettől eltérően nem rendelkezik, a pénzeszköz forrására vonatkozó információ rendelkezésre bocsátását, illetve az ezt igazoló dokumentum bemutatását a szolgáltató kockázatérzékenységi alapon követeli meg. Az ezt megalapozó kockázati tényezőket a szolgáltatónak a belső kockázatértékelésében kell meghatározni, a pénzeszköz forrásának ellenőrzését pedig a belső szabályzatban foglaltak szerint kell elvégezni. E körben a szolgáltatónak az adott tranzakció körülményei mellett mindenkor figyelemmel kell lennie az adott ügyfél kockázati besorolására is, valamint továbbra is elvárás a 6/2019 (IV.1.) MNB ajánlásban foglalt rendelkezések alkalmazása.

***

19. Hogyan kell alkalmazni a kiemelt közszereplő és a kiemelt közszereplő mint tényleges tulajdonos esetén a vagyon/pénzeszköz forrásának vizsgálatát az ügyfél-átvilágítások során?

El kell választani egymástól a Pmt. 9/A. § (2) bekezdés szerinti nyilatkoztatási kötelezettséget a Pmt. 16. § (3) bekezdés a) pontja szerinti fokozott átvilágítási intézkedéstől. A Pmt. 9/A. § (2) bekezdése értelmében a kiemelt közszereplő ügyfél köteles nyilatkozatot tenni a pénzeszköz forrásáról. A kiemelt közszereplői minőség a fokozott ügyfél-átvilágítási esetek között is megjelenik, azonban ennél bővebb tartalommal, hiszen a Pmt. 16. § (1) bekezdés d) pontja értelmében nem csak a természetes személy ügyfélnél (ld. 9/A. §), hanem az ügyfél tényleges tulajdonosánál is vizsgálandó a kiemelt közszereplői minőség. A Pmt. 16. (3) bekezdés a) pontja alapján a szolgáltató – kockázati alapon történő – döntése függvényében vizsgálja a pénzeszköz és vagyon forrását. Míg tehát a kiemelt közszereplőnek minősülő természetes személy ügyfél esetén a Pmt. az ügyfélre telepít kötelezettséget, addig a fokozott átvilágítás esetkörei már a szolgáltató részére biztosítanak lehetőséget további információk beszerzésére az ügyfél és a tényleges tulajdonos kiemelt közszereplő felhasznált eszközeinek forrásáról, mely önmagában az ügyfél nyilatkoztatásán jóval túlmutató feladat. E rendelkezés alapozza meg az egyéb forrásból származó adatok kezelését is.

***

20. Hogyan kell eljárni az adatváltozás miatt szükséges újabb ügyfél-átvilágítás során?

A Pmt. 10. § (5) bekezdése és a 14/A. § (7) bekezdése értelmében elegendő csak a megváltozott adat rögzítéséhez szükséges ügyfél-átvilágítási intézkedés megtétele. Az adott esetben elvégzendő ügyfél-átvilágítási intézkedést, annak módját azonban az ügyfél mindenkori egyedi kockázati besorolása határozza meg. Így például egy egyszerűsített ügyfél-átvilágításba tartozó, alacsony kockázatú ügyfél postán is megküldheti az új személyi igazolvány másolatát. Azonban, ha az ügyfél üzleti kapcsolat létesítése idején alacsony kockázata időközben emelkedett, az új igazolványról már csak személyes megjelenés során vagy az azzal egyenértékű auditált elektronikus hírközlő eszköz útján lesz lehetőség másolatot készíteni. A lejárt személyazonosító okirat miatt szükséges ügyfél-átvilágítási intézkedések tekintetében azonban könnyebbséget jelent a Pmt. 7. § (3) és (7) bekezdése szerinti lehetőség, miszerint a szolgáltató közhiteles nyilvántartásból történő adatbekérés útján is elvégezheti a személyazonosság igazoló ellenőrzését.

***

21. A Pmt. 2020. január 10-i módosításával kialakított ún. „dinamikus ügyfél-átvilágítás” lényege, hogy az elvégzendő ügyfél-átvilágítási intézkedések körét az ügyfél mindenkori egyedi kockázati besorolása határozza meg. Ehhez az egyedi kockázati szinthez kell igazítani az ügyféladatok rendszeres ellenőrzésének gyakoriságát (Pmt. 12. § (2) bekezdés), illetve a 2020. október 1-től a monitoring tevékenységet is (Pmt. 11. § (2) bekezdés). Miképpen kell eljárni az időben eltérő hatályú rendelkezések alkalmazásakor?

A 2020. október 1-jei hatálybalépés csak a kockázati besorolás monitoring tevékenységben való alkalmazására vonatkozik, az ügyfelek kockázati besorolásának kötelezettségét előíró 6/A. § azonban már 2020. január 10. napján hatályba lépett. Ebből az következik, hogy a szolgáltatónak a Pmt. 65. § (4) bekezdésében írt 30 napos határidőn belül (tehát legkésőbb 2020. február 9. napjáig) megfelelően módosítania kell belső szabályzatát, melynek megtörténtét követően létrejövő ügyfél-kapcsolatokban az ügyfelek egyedi kockázati besorolását az ügyfél-átvilágítás keretében el is kell végeznie. A belső szabályzat Pmt. 6/A. §-nak megfelelő módosítása előtt létrejött üzleti kapcsolatok esetén a szolgáltatónak az ügyfelek kockázati besorolását úgy kell elvégeznie, hogy 2020. október 1. napjától képes legyen monitoring kötelezettségét ezen kockázati besorolásra tekintettel elvégezni.

A monitoring tevékenység érdemi intézkedéseit illetően azonban figyelembe kell venni, hogy a Pmt. 14/A. § (6) bekezdése értelmében az ügyleti megbízásokat rendszeresen adó ügyfelekre vonatkozó monitoring kötelezettségét a szolgáltatónak a Pmt. 11. §-ban előírt módon kell elvégeznie. Ebből következően a szolgáltatónak el kell végeznie mindazon lépéseket, amelyek jellegüknél fogva nem csak üzleti kapcsolathoz kötődhetnek.

***

22. A korábbi szabályok szerinti alvó számlák blokkolása továbbra is fenntartandó, mely számlák korlátozandók a megváltozott rendelkezésekre tekintettel?

A Pmt. 2020. január 9-ig hatályban volt 12. § (5) bekezdése a naprakészen tartási kötelezettség egy speciális esetköréhez kapcsolt korlátozási kötelezettséget. A módosítás eredményeképpen a jogalkotó egy szektorsemlegesen alkalmazandó rendelkezést vezetett be, ami egyúttal a nevesített naprakészen tartási kötelezettség indikátorának megváltoztatásával is járt, ezentúl nem a megbízások gyakorisága, hanem a kapcsolatfelvétel kérdése kerül előtérbe. Minthogy a hatályos jogkövetkezmények a korábban hatályos rendelkezések alapján korlátozással érintettekre nézve enyhébbek, így azok megszüntetése a következők figyelembevétele mellett indokolt lehet.

Egyfelől, ha a korábban hatályos felhívás ellenére nem sikerült az ügyféllel felvenni a kapcsolatot, az a hatályos 12. § (5) bekezdésében írt sikertelen kapcsolatfelvételnek minősül, a szolgáltatónak ennek megfelelően kell eljárnia, és adott esetben a hatályos korlátozást alkalmazni. Másfelől nem hagyható figyelmen kívül, hogy az adatok naprakészen tartásának kötelezettsége (Pmt. 12. § (1) bekezdés) továbbra is fennál, aminek teljesülését ilyen esetekben mindenkor külön vizsgálni, és a felmerülő kockázatokat megfelelően kezelni kell.

***

23. A Pmt. 2020. január 10. napjától hatályos 12. § (5) bekezdésének alkalmazásában milyen körülmények válthatják ki a sikertelen kapcsolatba lépés megállapítását (pl.: bankszámlakivonat sikertelen kézbesítése, monitoring tevékenység keretében felmerülő kérdésre a szolgáltató nem kap választ, mert nem éri el ügyfelét)? Miként számítandó az újabb két kísérletre nyitva álló 3 hónap? Az igazolt postai út a tértivevényes postai küldemény? A második értesítés sikertelenségét követően mennyi idő múlva kell megtagadni az ügyfél által kezdeményezett ügyleteket? Miért csak az értékhatár feletti ügyleteket kell blokkolni?

E szakasz alkalmazásában a sikertelen kapcsolatfelvételt bármely csatorna (netbank, telefon, email, postai küldemény) megalapozhatja, e körben annak sincs jelentősége, hogy a szolgáltató a már fennálló üzleti kapcsolattal szoros összefüggésben, vagy pl. marketing célból kísérel meg kapcsolatba lépni az ügyféllel.

Hasonlóképpen nem lehet arra nézve általános iránymutatást adni, hogy hány sikertelen kapcsolatfelvétel alapozza meg a szóban forgó jogszabályi rendelkezés alkalmazását, mivel minden esetben a szolgáltatónak az eset összes egyedi körülménye alapján kell megítélnie, ő eljutott-e azon meggyőződésig, hogy ténylegesen nem tud kapcsolatot teremteni az ügyféllel.

Amennyiben a szolgáltató az adott esetben eljut erre a meggyőződésre, ezt javasolt valamilyen módon írásban rögzíteni, mert ezt követően köteles a szolgáltató 3 hónapon belül igazolt módon – tértivevényesen - két alkalommal postai megkeresést is megkísérelni. A második levélben szükséges a jogkövetkezményekre történő figyelmeztetés mellett határidőt is szabni az ügyfélnek a kapcsolatfelvételre.

A második értesítés sikertelensége után az ügylet megtagadásának kötelezettsége azonnal beáll, tehát az ezt követő első, az ügyfél által kezdeményezett és a jogszabályban írt összeghatárt elérő ügylet teljesítésére is már vonatkozik.

Önmagában a sikertelen kapcsolatfelvétel nem indokolja a pénzügyi információs egységnek (FIU) történő bejelentést. Kockázatérzékenységi alapon azonban, amennyiben a kezdeményezett tranzakciók gyanúsak, a szolgáltató dönt, illetve négymillió-ötszázezer forintot el nem érő összegű ügylet esetén dönthet a kezdeményezett tranzakció kapcsolatfelvételig történő megtagadásáról, valamint adott esetben bejelentést is köteles tenni.

Minthogy ez az eset az egyéb kockázatalapú szűrési kötelezettségtől eltérő kockázatokat hordoz, ezen ügyfelek tranzakciói is eltérő szűrési logikával vizsgálandók.

***

24. A Pmt. 12. § (5) bekezdésében meghatározottak vonatkozásában amennyiben a működésben korlátozott számláról tranzakciót nem tud az ügyfél kezdeményezni, van-e fogyasztóvédelmi akadálya a szolgáltatónak járó jutalékok, illetve egyes szolgáltatások díjának, pl. netbanki díj, bankkártya díj felszámításának? Továbbá korlátozás esetén teljesíthetőek-e a hatósági utalások, mint pl. inkasszó, végrehajtások, adófizetési kötelezettségek stb.?

Az MNB álláspontja szerint a hatósági átutalások (és átutalási végzések) teljesítésének, valamint a szolgáltatónak járó díjak és jutalékok felszámolásának (beszámításának) nem jelentik akadályát a 12. § (5) bekezdésében foglalt rendelkezések, nem szükséges és nem volt cél ezen megbízások teljesítésének megakadályozása.

Ezen kérdés kapcsán az MNB hangsúlyozza, hogy Pmt. 12. § (5) bekezdésének elsődleges célja a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem hatékony biztosítása, de fontosnak tartjuk egy szolgáltatók számára is megfelelő, a mindennapi üzletmenetet indokolatlanul nem akadályozó értelmezés és gyakorlat kialakítását, így akár fogyasztóvédelmi szempontból kedvezőbb eljárás kialakítását a díjak és jutalékok felszámítása kapcsán, a fogyasztók teljes körű és haladéktalan tájékoztatása mellett.

***

25. Ki minősül a Pmt. 14/A. § (6) bekezdésében említett ügyleti megbízást rendszeresen adó ügyfélnek? Hogyan alkalmazandó az ilyen ügyfelek esetében a megerősített eljárás?

Ügyleti megbízást rendszeresen adó ügyfelek körének meghatározását a Pmt. a szolgáltatóra bízza, azzal, hogy esetükben is alkalmazni rendeli az üzleti kapcsolatokban előírt monitoring kötelezettséget. Az ilyen ügyfelek tehát nem állnak a szolgáltatóval a Pmt. 3. § 45. pontja szerinti üzleti kapcsolatban, azonban az egyébként eseti ügyleteiket kockázati alapon a szolgáltató monitorozza és együttesen értékeli.  A belső kockázatértékelés elkészítése során elsődlegesen az egyes ügylettekkel érintett termék(ek), szolgáltatás(ok) jellegére tekintettel ítélhető meg (tranzakciók gyakorisága, összértéke). Irányadó rendelkezés a 26/2020. (VIII. 25.) MNB rendelet 23. § (1) bekezdése, hiszen a megerősített eljárás lényegéből fakadóan ha az ott írt esetek nem üzleti kapcsolatban következnek be, az ügyfelet mindenképpen „ügyleti megbízásokat rendszeresen adónak” kell tekinteni, hiszen egyébként a teljesítendő fokozott monitoring kötelezettség nem lenne értelmezhető (ld. Fokozott ügyfél-átvilágítás, vezetői jóváhagyás, megerősített eljárás 5. számú kérdése).

Az MNB rendelet hivatkozott rendelkezése az utolsó ötvenmillió forintot elérő vagy meghaladó ügylettől számított egy évig írja elő megerősített eljárás alkalmazását. Az egy éves időtartam az arra okot adó ügyletet követően teljesített újabb ötvenmillió forintot elérő vagy meghaladó összértékű ügylet teljesítésével újra kezdődik. 

***

26. Van-e felügyeleti elvárás az ügyleti megbízásokat rendszeresen adó ügyfelek monitoring kötelezettségére?

Az adott személyi kör vonatkozásában kifejezett MNB felügyeleti elvárás nincs, a szolgáltató maga határozza meg kockázatérzékenységi alapon, hogy kit tekint az ügyleti megbízásokat rendszeresen adó ügyfélnek. Adott esetben a termékek különbözőségéből fakadóan akár szolgáltatón belül is elfogadható lehet eltérő minősítések alkalmazása.

A monitoring tevékenység érdemi intézkedéseit illetően azonban figyelembe kell venni, hogy a Pmt. 14/A. § (6) bekezdése értelmében az ügyleti megbízásokat rendszeresen adó ügyfelekre vonatkozó monitoring kötelezettségét a szolgáltatónak a Pmt. 11. §-ban előírt módon kell elvégeznie. Ebből következően a szolgáltatónak el kell végeznie mindazon lépéseket, amelyek jellegüknél fogva nem csak üzleti kapcsolathoz kötődhetnek.