Összefoglalás
A nyolcvanas évek során a fokozatosan növekvő infláció és romló külső egyensúly eredményeképpen a lakosság egyre inkább tartott az “összeomlástól” (hiperinfláció, betétek államosítása stb.) és reáljavakba (valamint feltehetően nem bankban tartott devizába) menekült, a regisztrált nettó pénzügyi eszközök felhalmozása gyakorlatilag nulla volt. Az évtized nagy részében a vagyonfelhalmozás egyetlen formája az volt, hogy alacsony kamatú hitelekből lakást vásárolt a lakosság. A forinttól való menekülés 1989-91-es időszakban tetőzött, ingatlanár (és kezdetben feltehetően fekete-valutaárfolyam) buborékot okozva. A fordulópont 1991 közepe körül lehetett, amikor a lakosság fokozatosan ráébredt, hogy az infláció nem fog tovább gyorsulni, nem lesz hiperinfláció, és a portfoliójában ebben az esetben a szándékoltnál sokkal nagyobb a reáljavak aránya. Az ingatlanárak nominális ármerevsége és az inflációs félelmek lassú csökkenésének következményeként lassan történt meg a portfoliók átrendezése; a 90-es években a reáljavak reálára folyamatosan csökkent. A 90-es évek elejének megtakarítási csodája is ennek a portfolió egyensúly visszaállításnak lehetett a következménye, a pénzügyi megtakarításoknak a jövedelemhez való aránya az 1988 előtti trendjéhez tért vissza a bruttó megtakarításokat tekintve. A nettó megtakarítások növekedésében nagy szerepe lehetett az (erősödő) likviditási korlátnak. Ez utóbbinak az okai a magas nominális kamatlábak, a nem kimutatott jövedelmek nagyobb aránya és a törvényi szabályozás. A likviditási korlát és az, hogy a nominális ingatlanárak stagnáltak, miközben a hitelkamatlábak jellemzően 30% felett voltak azt eredményezte, hogy a lakossági hitelállomány nemzetközi összehasonlításban rendkívül alacsony szintre csökkent. Ez az alacsony szint egy piacosodó hitelkörnyezetben valószínűleg a jövőben nem fog fennmaradni. A nominális kamatok csökkenése és a likviditási korlátok oldódása valószínűleg szintén a hitelállomány arányának a növekedéséhez vezet majd, előrevetítve egy újabb ingatlanár infláció és a nettó lakossági megtakarítás csökkenésének a lehetőségét.