Összefoglaló
Az empirikus irodalom számos pénzügyi idősor esetében talált bizonyítékokat strukturális törések jelenlétére. A strukturális törésekről kimutatható, hogy hozzájárulnak a pénzügyi megtérülési rátákra jellemző vastag szélek kialakulásához és volatilitásuk perzisztenciájához. Ez a tanulmány arra keresi a választ, hogy a strukturális törések felkutatása és beépítése az előrejelző modellekbe javít-e e modellek Kockáztatott Érték (VaR) előrejelzésein. A kérdés relevanciáját a rendszerkockázatok fölött őrködő jegybank számára az adja, hogy a VaR a bankok által széleskörűen használt kockázati mérőszám, amit a szabályozás is elfogad a tőke nagyságának meghatározásakor.
Az elemzés napi BUX megtérülési rátákra terjed ki 1995 és 2002 között. A Bai-Perron algoritmus számos törést talál a hozamráta átlagában és volatilitásában. Az átlagos hozam szintjében 1997-1998 után bekövetkezett drasztikus csökkenést részben a piac hatékonyabbá válása, de legfőképpen egy korábbi jelentős trend eltűnése okozhatta. A volatilitás időleges megugrásához vezetett az orosz és az ázsiai válság is. Tartósabb elmozdulást azonban inkább a forgalom látványos emelkedése okozott. Amikor a mintán belüli VaR előrejelzéseket hasonlítjuk össze, a strukturális töréseket figyelembe vevő modellek fölénye egyértelmű. Mintán kívüli előrejelzésnél is valamivel jobban teljesítenek, mint az alternatív módszerek, de az eredmények érzékenyek az értékelési kritériumokra és a választott konfidencia szintre.
A tanulmány csak angol nyelven elérhető.