Összefoglaló
A tanulmány a magyar bankközi piacon keresztüli dominó-hatás vizsgálatát tűzi ki célul, a bankok közötti körkörös hitelszerződések láncolata ugyanis oda vezethet, hogy néhány intézmény csődje magával ránthatja akár az egész bankszektort. A fertőzés kockázatának milyensége számos intézményi tényező függvénye, a bankközi piac szintjén a bankközi piac struktúrája a meghatározó. A magyar bankközi piac mérsékelten koncentrált, a bankközi kihelyezések és felvétek piacán a három legnagyobb piaci szereplő részesedése egyaránt 45% körüli, a tíz legnagyobb szereplő a piac 80%-át fedi le. A bankközi piac struktúrája leginkább egy több pénzközponttal rendelkező piacra hasonlít, ahol a pénzközpontok szerepét tizenöt nagybank tölti be. A bankközi ügyletek közel 60%-át a tizenöt nagybank köti egymással, de az ügyletek több, mint 95%-ában legalább az egyik partner ezen tizenöt bank közül kerül ki.
A tanulmány a szimuláció módszerének felhasználásával minden bank egyszeri, idioszinkratikus csődjének hatását követi nyomon. Különböző csőddefiníciók, illetve a piaci várakozások és az azonos kitettségi profillal rendelkező bankok együttes csődjének vizsgálata után megállapíthatjuk, hogy Magyarországon a dominó-hatás mind abszolút, mind relatív értelemben, még a meglehetősen szélsőséges esetekben is korlátozott. Ez leginkább a bankok alacsony bankközi kitettségeivel magyarázható, összesen négy bank esetén haladja meg a bankok kötelezettségállománya a bankok korrigált alapvető tőkéjét.
JEL: C15, G21
Kulcsszavak: Bankközi piac, rendszerkockázat, fertőzés