Az újkyenesi DSGE irodalomban többnyire azt feltételezik, hogy a monetáris politika makrogazdasági hatását kielégítően le lehet írni egy kamatszabállyal anélkül, hogy a pénzkínálatra ki kellene térni. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy vajon ez a megközelítés érvényes marad-e a kereskedelmi banki pénzteremtés jelenlétében is. Bemutatunk egy, a dinamikus általános egyensúlyi modellekre alkalmazható, az IS és LM görbéken alapuló elemzési keretet. Azt találjuk, hogy kereskedelmi banki pénzteremtés esetén is megvalósítható egy kamatszabályra alapuló monetáris politika, azonban ez egy szélesebb eszköztárat igényel annál, mint amit azok a modellek feltételeznek, ahol a jegybank teljes kontroll alatt tartja a pénzkínálatot. Azt is megmutatjuk, hogy – ellentétben bizonyos véleményekkel – kereskedelmi banki pénzteremtés esetén is érvényes marad az uralkodó makroökonómiai konszenzus, miszerint a beruházások függnek a megtakarításoktól: mind a megtakarítás, mind a finanszírozás számít.