Összefogalaló
Az elemzésben a Monetáris Tanács felkérésére a magyar gazdaság adottságait figyelembe véve kísérletet teszünk az árstabilitásnak megfelelő inflációs szint meghatározására. Árstabilitás alatt azt az inflációs szintet értjük, amely mellett kb. 15-20 éves horizonton, a gazdasági felzárkózás első időszakában maximális a társadalmi jólét, vagyis amely szint ezen a horizonton optimálisnak tekinthető. A fejlett országokban a jegybankok elsődleges céljaként az árstabilitást jelölik meg, abból a felismerésből adódóan, hogy az infláció jóléti veszteségeket okoz. Az árstabilitást azonban általában alacsony, de nem nulla inflációs szintként határozzák meg. A pozitív inflációs szintet az indokolja, hogy a nagyon alacsony, nulla közeli infláció csökkenti a hosszú távú jólétet, amelyet az aszimmetrikus nominális merevségek, a defláció veszélye, a pozitív nominális kamat szükségessége, illetve a fogyasztói árindexben lévő statisztikai mérési hibák magyaráznak. A fenti szempontokat a magyar gazdaság felzárkózó jellegéből adódó tényezők tükrében vizsgáltuk meg, elsősorban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy a gazdaság felzárkózó jellege miatt magasabb-e Magyarország számára az optimális inflációs ráta, mint a fejlett országokban jellemzően 1-2,5% körül definiált infláció.
A fenti tényezőket összegezve az árstabilitásnak megfelelő inflációs szint Magyarországon magasabb az Európai Központi Bank (EKB) inflációs céljánál. Számításaink szerint hosszútávon a 2,3-3,2% körüli infláció már biztonsággal véd a defláció költségeitől és kezeli a fogyasztói árindex torzítását is, valamint biztosítja a relatív árak alkalmazkodását abban az esetben is, ha a hazai iparcikkek ára követi a kereskedelmi partnerek iparcikk inflációját, és lefelé irányuló ármerevséget feltételezünk.
Magyar
Angol