Tanulmányunkban egyrészt több modell segítségével megbecsültük a magyar bankok hatékonyságát, másrészt Lerner-indexet számítottunk külön a háztartási, illetve a vállalati hitelpiacra. A banki hatékonyság megbecslését SFA (stochastic frontier analysis) és DEA (data envelopment analysis) modellek segítségével is elvégeztük, valamint profit- és költséghatékonyságot is számítottunk a hitelezési veszteségek figyelembe vételével, illetve a nélkül. Költséghatékonyság szempontjából a bankrendszer közel homogén, és a válság hatására javulást mutatott. Profithatékonyság alapján azonban már jelentősen heterogének a bankok, rendszerszinten a válság időszakában először visszaesés, majd folyamatos javulás figyelhető meg. Mivel a háztartási és a vállalati hitelpiac működési feltételei eltérőek, külön becsültük meg a verseny intenzitását a két piacon: a háztartási hitelpiacon a Lerner-index magas piaci erőt és gyenge versenyt mért, míg a vállalati hitelpiacot erős verseny jellemezte. Összességében hatékonyság szempontjából a különböző modellek eltérő következtetésekre juthatnak, különösen költséghatékonyság esetén, ezért szabályozói szempontból több becslés eredményeit együttesen érdemes vizsgálni a döntéshozatal során. A verseny intenzitását mérő mutatóink pedig arra mutatnak rá, hogy fontos lehet dezaggregáltan modellezni a hitelpiacok jellemzőit.
Kulcsszavak: banki hatékonyság, frontier analízis, Lerner-index, hitelpiacok, hitelezési kockázatok
JEL-kódok: D24, D40, G21, L11
MT 133