Összefoglaló
Magyarország európai integrációjának az EU-csatlakozás utáni legjelentősebb állomása az európai Gazdasági és Monetáris Unióba való belépés, ami a nemzeti valuta feladásával, az euró hazai fizetőeszközként való bevezetésével jár együtt. Jelen tanulmányunk e lépés hasznaival, költségeivel és időzítésének kérdéseivel foglalkozik.
Költség-haszon elemzésünkben az euróövezeti tagságból származó három legjelentősebb hasznot számszerűsítettük: a tranzakciós költségek csökkenése, a külkereskedelem bővülése valamint a reálkamatok csökkenése (illetve evvel párhuzamosan a folyó fizetési mérleg korlát lazulása) nyomán bekövetkező nyereségeket. Az euró bevezetésének legfontosabb számszerű költsége az állami pénzteremtés hasznáról, az ún. seigniorage jövedelemről való részleges lemondás. Becsléseink szerint az euró bevezetésének számszerűsíthető hasznai Magyarországon jelentős mértékben meghaladják a költségeket, ami hosszabb távon az ország növekedési ütemének emelkedését, a Nyugat-Európához való jövedelmi felzárkózás (reálkonvergencia) gyorsulását eredményezi. Nem számszerűsíthető az euró bevezetésének az üzleti ciklus ingadozásaira gyakorolt hatása és ennek jóléti következményei. A saját valuta feladásával elvész egy, az aszimmetrikus sokkok egy részét kezelni képes eszköz, ugyanakkor az aszimmetrikus sokkok egy potenciális forrása (feltörekvő piaci pénzügyi „fertőzés") is megszűnik. GMU-tagországgá válva az aszimmetrikus sokkok valószínűsége Magyarországon a termelési szerkezet hasonlósága, az eurózónával való kereskedelmi integráció előrehaladottsága és a ciklikus összhang következtében nem nagyobb, mint az euróövezet kevésbé fejlett tagországaiban. Az esetleg bekövetkező sokkokat a rugalmas ár- és béralkalmazkodás valamint a fiskális politika diszkrecionális eszközei legalább annyira képesek kezelni, mint a fejlettség tekintetében hozzánk legközelebb álló GMU-tagországokban. Elemzésünk tanulsága szerint tehát Magyarország és az eurózóna a legtöbb szempontból optimális valutaövezetnek számít.
Az euró bevezetésének optimális időzítését több tényező is befolyásolja. Egyrészt a korai euróövezeti belépéshez szükséges gyors dezinfláció és fiskális alkalmazkodás növelheti a reálgazdasági költségeket. Másrészt viszont célszerű az euró bevezetését minél előbb végrehajtani, mivel az addig tartó időszakban az ország intenzíven ki van téve a spekulatív tőkeáramlásoknak. Harmadrészt, a mielőbbi euróövezeti csatlakozás melletti elkötelezettség - különösen, ha ez a jegybank és a kormány konszenzusos célkitűzése - egy olyan „végpontot" jelent a piaci szereplők számára, amely az odáig tartó dezinflációt hitelessé teszi, ezáltal rendkívül kedvezően hat az inflációs várakozásokra, végső soron pedig csökkenti a dezinfláció költségeit.
MT24 magyar
OP2002_24 angol