Mit tanít nekünk a Krugman féle új gazdaságföldrajz elmélete?

Spéder Balázs

Mit tanít nekünk a Krugman féle új gazdaságföldrajz elmélete? – Lássuk meg a lehetőséget a hazai térszerkezet koncentráltságában

Kihívás

Magyarország gazdasági fejlettsége területileg erősen koncentrált Budapestre és környékére. A hazai gazdasági össztermék 37 százalékát a népesség 20 százaléka termeli meg. Jelenleg Budapest, Győr-Moson-Sopron és Fejér vármegyék esetében magasabb csak az országos átlagnál az egy főre jutó GDP szintje. A nyugat-európai átlagos jövedelmi szintet egy főre jutó vásárlóerőben egyedül Budapest éri el.

Az elmúlt évtized fejlett európai országokhoz való reálgazdasági konvergenciája szigetszerűen valósult meg: az alacsony fejlettségű régiók alig konvergáltak, míg a fejlettebb megyék gyorsabban nőttek. Hazánk területi megosztottsága a további koncentrálódás irányába mozdult el.

Háttér

Paul Krugman, Nobel-díjas közgazdász új gazdaságföldrajzi megközelítése alapján a különböző termelési tevékenységek a térben egyre jobban koncentrálódnak, ami Magyarországra is igaz. A növekvő hozadékoknak köszönhetően érdemes területileg specializálódni, hiszen ahol már egy adott tevékenység létezik, ott érdemes a hasonló tevékenységet végzőknek is letelepedni. A centrum-periféria megosztottság pedig egyre nagyobb koncentrációval jár, ahogy azt a főváros és vidék, keleti és nyugati, északi és déli országrészek közötti nagy fejlettségi különbségek mutatják. A területi specializáció alakulása erőteljesen útfüggő, melyben jelentős szerepet játszanak a történelmi események, és a kezdeti gazdaságpolitikai lépések hosszútávú hatásai is.

Magyarország Budapest-centrikussága a trianoni békeszerződés óta fennáll. Ugyancsak növelte a főváros gazdasági-szociális jelentőségét Nagy-Budapest létrejötte 1950-ben, amikor is 7 várost és 16 nagyközséget csatoltak hozzá. Az ország ilyen koncentráltságban a szocializmus 40 éve csak ideiglenesen és mesterségesen tudott lefelé nivelláló egyenlősítést hozni. A területi különbségek 1990 óta tartó növekedése, valamint a jelentősebb város nélküli térségek általános leszakadása ebből fakadóan természetes következménye a piacgazdaságra való átállásnak.

A rendszerváltást követően Krugman elméletének megfelelően az alacsony szállítási költségek és a lokális közelség határozta meg a hazai területi fejlődést. A magyar gazdaság ipari központja a nyugati exportpiacok felé irányuló M1-es autópálya vonala mentén alakult ki, mely az elmúlt évtizedekben kiegészült az M7 és az M5-ös autópályák mellett létrejövő ipari létesítményekkel.

Az elmúlt évtizedben azok a megyék mutattak fel a centrumhoz tartó konvergenciát, melyek gazdasági szerkezetét a magasabb tőkeintenzitás és a feldolgozóipari jelenlét határozta meg. A célzott beruházások jelentős eredményeket értek el az északkeleti megyék újraiparosításának elindításában és így a további leszakadás megállításában is. Budapest részaránya 14 százalékponttal érdemben csökkent a befogadott külföldi tőkeállomány tekintetében. A külföldi befektetéseken alapuló gazdasági funkciók alapján kiemelkedő városok (Győr, Kecskemét, Székesfehérvár, Esztergom) agglomerációs hatásai mára nem csak helyi szinten jelentkeznek, hanem érdemben meghatározzák az egész megye gazdasági növekedését is. A pozitív folyamat további erősítését szolgálhatja, hogy ezen a kiemelkedő városi példák esetében is hiányoznak a tőkéhez kapcsolódó technológiai és fejlesztési központok.

Mivel napjainkra a hosszútávú versenyképességben mindinkább felértékelődnek a térbeli koncentrációból származó agglomerációs előnyök és innovációs kapacitás, Magyarországon elsősorban Budapesten és a centrumhoz tartozó agglomerációs térségben tudnak érvényesülni. A fővárosban sűrűsödik a képzett munkaerő jelentős része, a centrumba települ a tanulni vágyó fiatalabb korosztály, itt csomósodik a gazdaságot meghatározó szolgáltató szektor teljesítményének java, a tudományos és infokommunikációs szektorok teljesítményének mintegy fele, a kutatás-fejlesztési tevékenység mintegy 60 százaléka. A fővároson kívüli kutatás-fejlesztési központok szigetszerűen jelentkeznek, melyek hatása limitált a lokális innováció fejlesztésére.

Következtetés

A hazai területi különbségek csökkentéséhez feltétlenül szükséges a csomópontokban kialakuló tudás, technológia és gazdasági erő szélesebb körű felhasználása. Szükséges a tudás-továbbterjedés elérése, a mobilitáshoz kapcsolódó fizikai és szellemi korlátok oldása. Budapest hatósugara kibővíthető közlekedési kapcsolatokkal, kooperációval és irányítási eszközökkel, egy kapcsolódó középvárosi gyűrű létrehozásával.

A koncentrálódás megállíthatatlan gazdaságföldrajzi folyamat. A gazdasági dinamika térbeli tovagyűrűzése nem a koncentrálódás leállításával – hanem annak okos felhasználásával érhető el igazán.