A gazdasági növekedés üteme Magyarországon évi 3% körül alakul, ami ugyan lassúbb az elmúlt évek növekedésénél és a potenciális növekedés üteménél is, de lényegesen meghaladja az Európai Unió országainak éves átlagos növekedési ütemét. Lényeges gyorsulásra sem az idén, sem a következő évben nem számíthatunk, sőt a jelenlegi ütem fenntartásához, vagy némi gyorsulásához is szükség lenne az Európai Unió gazdaságainak a stagnálásból történő kimozdulására, a növekedés beindulására.
Erre utaló jel, hogy az amerikai gazdaság a harmadik negyedévben 7% fölötti ütemben növekedett, alapvetően a termelékenység növekedésére alapozva, és remélhető, hogy motorként beindítja majd az európai gazdaságok növekedését is. Ugyanakkor számos jel bizonytalanná teszi ezt, így ma még csak valószínűnek tarthatjuk, hogy az európai gazdaság fellendülése a magyar gazdaság számára kedvezőbb külső értékesítési lehetőségeket jelenthet, ami teret nyithat az export és az ipari termelés gyorsabb növekedésének.
A hazai gazdaságban is tapasztalhatók kedvező jelek. Növekedett a termelők és a fogyasztók bizalmi indexe, és úgy látszik, növekedésnek indultak a beruházások is. Ugyanakkor arra számíthatunk, hogy 2004-ben lényegesen csökkenni fog a fogyasztás hosszú távon fenntarthatatlan emelkedése és a lakosság beruházási kereslete is számottevően mérséklődik majd. Ezen hatások együttes eredményeként 2004-ben a javuló konjunkturális helyzetben is legfeljebb 3-3,5% körüli gazdasági növekedés várható, igaz, az elmúlt időszaknál kedvezőbb szerkezetben, újra a beruházások és az export bővülése jelentheti a növekedés motorját.
Az Európai Unióhoz 2004 májusában történő csatlakozásunk nem jelenti azt, hogy a gazdaság automatikusan gyorsabban fog növekedni. Az EU-tagság olyan történelmi lehetőség a felzárkózásra, amelynek kihasználása nagyrészt a hazai gazdaságpolitika függvénye.
Az Európai Központi Bank az európai konjunktúra további élénkülésre számít 2005-ben, ez várhatóan számunkra is kedvező hátteret jelent az export-orientált növekedés fenntartásához. Ennek ellenére 2005-ben sem várunk lényeges, 3,5-4%-nál magasabb ütemben történő gyorsulást, mivel a korábbiakban nagymértékben megromlott makrogazdasági egyensúly helyreállítása hosszú éveket vesz igénybe, így azt 2005-ben is folytatni kell majd. Ez a belső kereslet csak minimális növekedését teszi lehetővé.
A munkapiacon az elmúlt időszakban a 2001 vége óta várt, a dezinflációhoz való határozott vállalati béralkalmazkodás jelei továbbra is késlekednek, a vállalatok a munkaerőkihasználás visszafogásával – az átlagos munkaórák csökkentésével és elbocsátásokkal – alkalmazkodtak. Bár a munkanélküliségi ráta emelkedő trendje 2003 elején megtört, de ez elsősorban az állami szféra dinamikus létszámnövekedésének volt tulajdonítható, a versenyszférában nincs jele a foglakoztatás növekedésének. A nominális béralkalmazkodás idei lassulása nagy valószínűséggel átmeneti. A feldolgozóiparban a nemzetközi verseny miatt az élénkülő külső konjunktúra ellenére is a korábbi lassú alkalmazkodás folytatódása várható, lehetővé téve a szektor a 2000 óta megcsappant jövedelmezőségének javítását. A piaci szolgáltatások körében arra a számítunk, hogy korábbi évekhez képest jelentősen lassuló fogyasztási kereslet és az elmúlt két év során végrehajtott minimálbéremelések hatásának lecsengése támogatja a bérinfláció mérséklődését.
A külföldi befektetők Magyarországról alkotott megítélését jelentős mértékben befolyásolja a külső egyensúly alakulása. Az elmúlt két évet jellemző belföldi fogyasztás-húzta növekedési pálya eredményeként jelentősen nőtt a folyó fizetési mérleg hiánya, 2003-ban várhatóan ez eléri a GDP 6,4%-át. A folyó fizetési mérleg hiánya az ország külső finanszírozási igényét mutatja meg, azaz a belföldi gazdasági szereplők megtakarításai-beruházási egyenlegeinek összege. A magas külső finanszírozási igény jelentős részben annak következménye, hogy bár az államháztartás nettó finanszírozási igénye 2002-höz viszonyítva csökkent, 2003-ban még mindig magas. A fizetési mérleghiány növekedéséhez hozzájárult a lakosság megtakarítói viselkedésének változása is. Az elmúlt évtizedben a lakosság általában nettó megtakarítói pozícióban volt, de a kedvezményes hitellehetőségek és az elmúlt éveket jellemző gyors jövedelembővülés eredményeként a lakosság pénzügyi megtakarítási hajlandósága lecsökkent, és mára a háztartási szektor hitelei közel ugyanannyival nőnek, mint követelései. Az államháztartás és a lakosság romló pozíciójának ellensúlyozásához átmenetileg hozzájárult, hogy a vállalati szektorban az alacsony beruházási kedv jelentősen csökkentette a külső forrásbevonást.
Bár a magas hiánymutatók a piaci szereplők aggodalmát váltották ki, fontos hangsúlyozni, hogy az MNB hosszú ideje számolt a fizetési mérleg romlásával előrejelzéseink az év eleje óta csak kisebb mértékben emelkedtek. Előretekintve ugyanakkor azt látjuk, hogy a fiskális konszolidáció kellő ütemű folytatódása esetén a hiány lassú ütemben, de mérséklődni fog. A jövő évtől hazánkra is érvényes európai uniós gazdaságpolitikai koordinációban való részvétel, valamint a kormány elkötelezettsége az euró 2008-as bevezetése mellett garanciát jelent arra, hogy a költségvetés évről évre mérsékelni fogja finanszírozási szükségletét. A külső finanszírozási igény várható csökkenéséhez az is hozzájárul, hogy a lakástámogatások szigorítása várhatóan lefékezi a lakossági hitelexpanziót is. Az európai konjunktúra várt fellendülése esetén a vállalati szektor nettó finanszírozási igénye nőhet meg, de ez automatikusan egészségesebb szerkezetben fog finanszírozódni. A kilátások tehát miközben még jelentős kockázatot hordoznak, alapvetően a fenntarthatóság irányába való elmozdulást jeleznek.
A fizetési mérlegstatisztika módszertana 2004-től változik. A nemzetközi gyakorlatnak való megfelelés érdekében a külföldi tulajdonú vállalkozások visszaforgatott profitjának elszámolása átalakul. Az újrabefektetett jövedelmek megjelennek a folyó tételek jövedelem-transzfer sorában, mint hiányt növelő tételek, de ugyanez az érték automatikusan megnöveli a külföldi működőtőke beruházások egyenlegét is, ami finanszírozza a magasabb hiányt. A módszertani változás várhatóan a GDP 2%-a körüli értékben növeli a kimutatott hiányt, és ennek megfelelően az országba áramló külföldi tőkebeáramlás nagyságát. E magasabb szám önmagában nem jelent változást a makrogazdaság tényleges egyensúlyi helyzetében.
A magyar gazdaság folyamatos tőkeimportőr, a deviza- és az állampapír piacon nagy a súlya a külföldi befektetőknek, ezért a gazdaság stabilitását jelentősen befolyásolják a nemzetközi tőkepiaci folyamatok. Az elmúlt időszakban a közép- és kelet-európai régió kockázati megítélése általánosan romlott. Ehhez az oroszországi politikai események mellett az is hozzájárult, hogy a befektetők egyes országokban nem tartják megfelelőnek a fiskális konszolidáció ütemét, és ezért az euró bevezetésének elhúzódásától tartanak. A kockázati megítélés romlása a hazai piacokat is érintette, a forint hozamok és az árfolyam jelentős ingadozását eredményezve. A túlzott piaci reakciók és a technikai pozíciózárások okozta túllövések elkerülése érdekében a jegybank átmenetileg nyílt piaci műveletekkel tartotta fenn az állampapírpiac likviditását. Az MNB-nek nincs a hozamgörbe hosszú végére vonatkozó hozamcélja, a nyíltpiaci beavatkozást nem a hozamok szintje, hanem a piaci helyzet alakulása indokolta.
A konvergencia befektetők bizalmának megőrzése alapvető a makrogazdasági stabilitás megőrzése szempontjából, amit csak a konvergencia-kritériumok 2006-os teljesítését biztosító következetes fiskális és monetáris politika biztosíthat. A konvergencia-folyamat előrehaladása a legjobb garancia arra, hogy az ország sebezhetősége a tőkepiaci spekulációval szemben csökkenjen.
Az MNB inflációs előrejelzéseiben azzal számolt, hogy 2003-ban a költségvetés hiánya meghaladja az eredetileg tervezett 4,5%-ot, de így is lényegesen kisebb lesz a 2002.évinél. 2004-ben a Kormány terveivel összhangban várhatóan a GDP mintegy 1%-ának megfelelő további aggregált kereslet mérséklésre kerül sor, a magasabb 2003-as kiinduló szint következtében azonban 2004-ben is meghaladja majd a költségvetés hiánya a tervezettet. Az euró 2008-as bevezetéséhez jelentős költségvetési kiigazításra van szükség, ami a hátralévő időben még szigorú és következetes gazdaságpolitika mellett elvégezhető. Ahhoz, hogy az Európai Unió piacain a magyar vállalatok versenyképesek legyenek, a költségvetési kiigazításokat úgy kell megvalósítani, hogy az adóterhek ne növekedjenek, a költségvetés újraelosztó szerepe folyamatosan csökkenjen. Ebből a szempontból kedvező jelnek tekinthető a jövő évben az államháztartásban tervezett létszámleépítésből származó megtakarítás. Az állami szektor alrendszereinek szükséges reformja nélkül a magyar gazdaság növekedése tartósan lemaradhat a potenciális növekedési ütem mögött.
Az infláció elkövetkező két évben várható alakulását ellentétes folyamatok alakítják. Rövidtávon az infláció emelkedésére kell számítanunk, ami elsősorban abból ered, hogy az elmúlt két év gyors belföldi keresletnövekedéséből származó inflációs nyomást a jegybank csak részben tudta ellensúlyozni, de hozzájárult az elmúlt években bekövetkezett gyors reálbérnövekedés költségoldali inflációs nyomása is. Így 2003. év végén 5% körüli infláció várható. Előretekintve azonban a belföldi kereslet és főként a fogyasztás számottevő lassulására számítunk, ami az elkövetkező két évben az infláció mérséklődése irányába fog hatni. Szintén támogatja a dezinflációt, hogy az elmúlt néhány hónapban a forint erősödött, és megközelítette a júniusi leértékelődés előtti szintet.
Az inflációs folyamatokat hosszútávon meghatározó kedvező változások mellett az árszint egyszeri megugrását eredményezi, hogy 2004 elején módosulnak az adótörvények. A végső fogyasztást terhelő indirekt adóemelés 1,6 százalékponttal – éves átlagban mintegy 6,6%-ra – emelheti a 2004-es fogyasztói árindex nagyságát. Az adóváltozásból eredő árszínvonal növekedés azonban nem jelent tartós inflációs nyomást a gazdaságban, az adóváltozások egyszeri hatása nélkül az infláció 5% körül alakul. Ez akkor teljesül, ha az inflációs várakozásokba nem épül be az átmenetileg tapasztalt árnövekedés, és a 2005-re vonatkozó ár- és bérmegállapodásokat előretekintő módon, az egyszeri intézkedések által nem növelt inflációs folyamatok figyelembevételével kötik meg. A monetáris politikának nem szükséges szigorítással reagálnia az infláció átmeneti megemelkedésére, ha az nem jár a várakozások növekedésével, és nem veszélyezteti a 2005 év végére kitűzött 4%-os inflációs cél elérése.