Az egységes euró pénzforgalmi térség - Single Euro Payments Area, röviden: SEPA - megvalósításával kapcsolatos páneurópai szabályozói és banki önszabályozói munka célja, hogy azonos jogi keretek létrehozásával valamint szabványok alkalmazásával és közös infrastruktúra kialakításával növelje a kisösszegű EU-n belüli pénzforgalom hatékonyságát.
Az euroövezet egységes közös pénze, az euró bevezetése – a szabályozók várakozásával ellentétben – nem vonta automatikusan maga után a teljes pénz- és elszámolásforgalom egységesülését. A kisösszegű fizetések területén nem következett be e folyamat, mert megmaradt e piac nemzetek közötti felaprózottsága és a mögöttük meghúzódó eltérő nemzeti pénzforgalmi jogi keretek. A különböző nemzeti fizetési szokások tovább éltek, nem változtatták meg a bankok az azonos funkciójú, de különböző színvonalú és díjú pénzforgalmi szolgáltatásaikat sem.
Erre a helyzetre reagálva fogalmazódott meg az európai hatóságokban a SEPA víziója, amelynek valóra váltása esetén a bankok ügyfelei egyetlen bankszámláról lesznek képesek az EU-n belül egységes alapvető euró fizetési műveleteket – átutalást, beszedést vagy bankkártyás fizetést – végrehajtani miáltal minden az EU-n belüli, ideértve a tagállamok határain átmenő euró fizetési tranzakciókat is, lényegét tekintve belföldi fizetéssé válik.
A 2000-es évek eleje óta az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank mellett a SEPA projekt megvalósításának főszereplőjévé az általuk támogatott, az unió bankközössége által létrehívott kereskedelmi banki önszerveződés, az Európai Pénzforgalmi Tanács (European Payments Council; EPC) vált. Az EPC az ügyfelek és különböző szolgáltatók bevonásával dolgozta ki a SEPA projektet, annak a legfőbb elemeit jelentő egységes pán-európai fizetési eszköztárat, a SEPA átutalási és –beszedési modellt, valamint a kártyás fizetések és az alkalmazandó elszámolási és teljesítési mechanizmus – továbbá a készpénzkezelés - keretszabályait.
Az eszköztár kidolgozása során alapvető figyelemmel voltak a vele párhuzamosan készített, a fizetési szolgáltatásokra vonatkozó általános EU-szintű keretszabályokra, a 2007 végén az Európai Parlament és a Tanács által kibocsátott 2007/64/EK irányelvre (Payment Services Directive – PSD), továbbá a 2015 végén az Európai Parlament és a Tanács által kibocsátott 2015/2366/EK irányelvre (Revised Payment Services Directive – PSD2), amelyeknek egyértelmű célja az unió egységes pénzforgalma jogi kereteinek megteremtése.
Az eszköztár elemeinek fő tulajdonságai, hogy azonos szabványokon nyugszanak – UNIFI üzenet szabványt, bankszámla azonosítóként az IBAN-t, és bankazonosítóként a BIC kódot használnak –, valamint közös és azonos eljárásokat rögzítenek az egy-egy fizetési modellhez tartozó ún. Szabálykönyvekben, amelyek alkalmazása és betartása a modellekhez csatlakozó pénzforgalmi szolgáltatók számára kötelező.
Az Európai Parlament és az Európai Unió Tanácsának 260/2012/EU rendelete értelmében az eurozónához tartozó országokban 2014. február 1-ig át kell térni a SEPA átutalás és a SEPA beszedés fizetési módok alkalmazására. Az euroövezeten kívüli tagországok számára ez a határidő 2016. október 31. volt, így Magyarország számára is kötelező valamennyi euróban történő - akár az EU bármely tagállamába irányuló, akár belföldi – tranzakció esetén a SEPA fizetési szabványok kötelező alkalmazása.
A SEPA átutalás és a SEPA beszedés mellett lefektetésre kerültek az azonnali pénzforgalom közös szabályai, a SEPA azonnali átutalási rendszer alapjai is. Ugyan a SEPA azonnali átutalás esetében a pénzforgalmi szolgáltatókat egyelőre nem terheli kötelezettség a szolgáltatás ügyfelek számára történő nyújtása vonatkozásában, ugyanakkor az EKB szorgalmazza, hogy minél előbb tegyék elérhetővé ügyfeleiknek az euróban alkalmazható azonnali fizetési megoldásokat.