Felelősség

Kivizsgálható-e a jóvá nem hagyott fizetési művelet, mielőtt a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója megtéríti a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét a fizető félnek?

ÚJ KÉRDÉS:
Lehetséges-e olyan kivételes eset, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelet kapcsán adatszolgáltatás benyújtása nélkül sem kötelező a megtérítés?

A Pft. 44. § (1) bekezdése előírja, hogy a fizető fél fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltató azután, hogy tudomást szerzett vagy tájékoztatták a jóvá nem hagyott fizetési műveletről, haladéktalanul, de legkésőbb az ezt követő munkanap végéig köteles megtéríteni a fizető fél részére a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét, tehát a 2018. január 12-ig hatályos Pft. 42. § (4) bekezdésétől eltérően az ügyfél fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatónak a megtérítési kötelezettsége nem a fizetési művelet megvizsgálását követően áll be, hanem legkésőbb a jóvá nem hagyott fizetési műveletről történő tudomásszerzést követő munkanap végéig. Mindezek alapján a Pft. nem szabályozza az ügyfél helyesbítési kérelmének a kivizsgálását, csupán arra határoz meg előírást, hogy mi az a maximális határidő, amíg – a Pft. 43. § (2) bekezdése és 45. § (3) bekezdése szerinti bizonyítékok hiányában – az ügyfél fizetési számláján jóvá kell írni a fizetési művelet összegét.

Azonban, ha a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója az adott helyzetben észszerű okból csalásra gyanakszik, úgy nem köteles haladéktalanul, de legkésőbb a következő munkanap végéig megtéríteni a fizető fél részére a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét, hanem a csalás gyanújának a Felügyelet felé ugyanezen határidőn belül a P65 MNB azonosító kódú MNB adatszolgáltatás keretében történő bejelentése által mentesül a Pft. 44. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott határidő alól. A pénzforgalmi szolgáltató miután fentiek szerint eleget tett a Pft. 44. § (1) bekezdésében foglaltaknak, természetesen kivizsgálhatja az esetet a panaszkezelésre nyitva álló határidőn belül. 

Mindezektől függetlenül azonban – fogyasztó és mikrovállalkozás esetében – a Pft. 43. § (2) bekezdése és 45. § (3) bekezdése továbbra is alkalmazandó, vagyis a pénzforgalmi szolgáltató csak akkor mentesül a Pft. 45. § (1), (2) és (4) bekezdés szerinti felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a fizető fél csalárd módon eljárva okozta, vagy a kárt a Pft. 40. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta. Tehát a Pft. 44. § (1) bekezdés szerinti, Felügyelet részére történő bejelentés csak a jóváírásra nyitva álló határidőt érinti, de a Pft. egyéb felelősségi szabályai alól nem ad felmentést.

A pénzforgalmi szolgáltató a P65 MNB azonosító kódú adatszolgáltatás hiányában akkor mentesül a Pft. 44. § (1) bekezdése szerinti megtérítési kötelezettsége alól, ha a Pft. 44. § (1) bekezdés a) pontja szerinti, jóváírásra nyitva álló határidőn belül igazolható módon kivizsgálja az esetet és a Pft. 43. § (2) és a 45. § (3) bekezdésében meghatározottak szerint bizonyítja, hogy a kifogásolt fizetési műveletet a fizető fél jóváhagyta, illetve a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a fizető fél csalárd módon eljárva okozta, vagy a kárt a Pft. 40. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta, így különösen, ha szándékos vagy súlyosan gondatlan magatartásával a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatához szükséges személyes hitelesítési adatait arra nem jogosult harmadik fél részére átadta vagy megismerhetővé tette. Előbbiek szerinti vizsgálati megállapítás akkor tekinthető igazoltnak, ha az a körülmények, kapcsolódó adatok, információk értékelését is tartalmazza és a megállapítás időpontjának azonosítására alkalmas formában dokumentált.

A Pft. 44. § (1) bekezdésének értelmében, amennyiben a fizető fél pénzforgalmi szolgáltatója a fizető fél által jóvá nem hagyott fizetési műveletet teljesít, úgy azután, hogy tudomást szerzett vagy tájékoztatták a műveletről, haladéktalanul, de legkésőbb az ezt követő munkanap végéig köteles megtéríteni a fizető fél részére a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegét, és a fizetési számla tekintetében a megterhelés előtti állapotot helyreállítja azzal, hogy a jóváírás értéknapja nem lehet későbbi, mint az a nap, amikor a jóvá nem hagyott fizetési művelet teljesítése megtörtént, vagyis a fizető fél számlavezető pénzforgalmi szolgáltatója teljes kártérítésre köteles, kivéve, ha az adott helyzetben észszerű okból csalásra gyanakszik, és ezen okról írásban tájékoztatja az MNB-t. A Pft. 45. §-a további felelősségi és kárviselési szabályokat állapít meg, amelyek a Pft. 34. § (1) bekezdésére tekintettel a fogyasztónak és mikrovállakozásnak minősülő ügyfelek esetében kötelező érvényűek. A Pft. 45. § (1) bekezdés előírja, hogy a Pft. 44. §-ában meghatározottaktól eltérően az olyan jóvá nem hagyott fizetési műveletek vonatkozásában, amelyek a fizető fél birtokából kikerült vagy ellopott készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történtek, vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz jogosulatlan használatából erednek, a fizető fél viseli tizenötezer forintnak megfelelő összeg mértékéig a kárt az ügyfél a számláját vezető pénzforgalmi szolgáltatónak történő bejelentés megtételét megelőzően. Az előbbiekkel összhangban a Pft. 45. § (4) bekezdése kimondja, hogy az ügyfél bejelentését követően a pénzforgalmi szolgáltató viseli a kárt az olyan jóvá nem hagyott fizetési műveletek vonatkozásában, amelyek a fizető fél birtokából kikerült vagy ellopott készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel történtek, vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz jogosulatlan használatából erednek. A Pft. 45. § (2) bekezdése alapján, ha a kárt készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel okozták, nem terheli a fizető felet a Pft. 45. § (1) bekezdésében meghatározott tizentötezer forintnak megfelelő összegig a kár, ha készpénz-helyettesítő fizetési eszköz ellopását, birtokából történő kikerülését vagy jogosulatlan használatát a fizető fél a fizetési művelet teljesítését megelőzően nem észlelhette; a kárt a pénzforgalmi szolgáltató alkalmazottjának, pénzforgalmi közvetítőjének, fióktelepének vagy a pénzforgalmi szolgáltató részére kiszervezett tevékenységet végzőnek az intézkedése vagy mulasztása okozta; a pénzforgalmi szolgáltató nem ír elő erős ügyfél-hitelesítést; a kárt készpénz-helyettesítő fizetési eszköznek minősülő olyan személyre szabott eljárással okozták, amely információtechnológiai eszköz vagy távközlési eszköz használatával történt vagy a készpénz-helyettesítő fizetési eszközt személyes biztonsági elemek – így a személyazonosító kód (PIN kód) vagy egyéb kód – nélkül használták, vagy a pénzforgalmi szolgáltató nem gondoskodik arról, hogy az ügyfél bármikor díj-, költség- vagy egyéb fizetési kötelezettségtől mentesen megtehesse a bejelentését.

Fogyasztó és mikrovállalkozás ügyfél esetén a Pft. 45. § (3) bekezdésének értelmében a pénzforgalmi szolgáltató csak akkor mentesül a fentiekben ismertetett - Pft. 45. § (1), (2) és (4) bekezdés szerinti - felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a fizető fél csalárd módon eljárva okozta, vagy a kárt az ügyfél a Pft. 40. § (1) és (2) bekezdésében előírt kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta. Ez értelmezésünkben azt jelenti, hogy a pénzforgalmi szolgáltatónak minden jogosulatlan fizetési művelet esetében egyedileg kell megvizsgálnia és bizonyítania, hogy ügyfele a kárt csalárd módon vagy a hivatkozott. kötelezettségeinek szándékosan vagy súlyosan gondatlanul megszegve okozta.