Az 1980-as évek végétől nemzetközi szintű erőfeszítések történtek a fizetési rendszerek működésével szemben univerzális mérceként alkalmazható követelmények, alapelvek meghatározására. 1990-ben a Tízek csoportjának jegybankjai által létrehozott Lámfalussy bizottság jelentésében a nettó elszámolási rendszerek vonatkozásában hat normatív követelményt határozott meg. E jelentés képezte a kiindulópontját a 2001. januárjában megjelent "A Rendszerkockázati Szempontból Fontos Fizetési Rendszerek Működésének Alapelvei" (Core Principles for Systemically Important Payment Systems) c. 10 követelménynek.
A tőkepiacok fejlődése, a tőzsdei kereskedelmi és elszámolási forgalom növekedése, a tőzsdei ügylet vevőjével és eladójával szemben egyaránt teljesítési garanciát vállaló központi szerződő fél (Central Counterparty - CCP) funkció egyre inkább elterjedtebbé válása következtében az 1990-es évek második felétől az értékpapír-elszámolási és kiegyenlítési rendszerek biztonságos, hatékony és zökkenőmentes működésének, a központi szerződő felek kockázatkezelésének a jelentősége is előtérbe került. Tekintettel e rendszerek kritikus szerepére a pénz- és tőkepiacok stabilitásának biztosításában és fenntartásában, a BIS keretében működő, már említett Fizetési és Elszámolási Rendszerek Bizottsága (CPSS) az Értékpapír Bizottságok Nemzetközi Szervezetének Technikai Szakbizottságával (Technical Committee of the International Organization of Securities Commissions - TC-IOSCO) együtt 1999. decemberében egy akciócsoportot hozott létre az értékpapír-elszámolási rendszerekkel szemben támasztott, nemzetközileg, egységesen alkalmazandó követelményrendszer kidolgozására. Az akciócsoport 2003. februárjában további megbízást kapott, ez alkalommal a központi szerződő féllel szembeni követelmények meghatározására.
Az akciócsoport munkájának eredményeképpen a BIS CPSS-IOSCO 2001. novemberében megjelentette az "Ajánlások az értékpapír-elszámolási rendszerek részére" ("Recommendations for securities settlement systems") c. kiadványát, amelyben 19 pontban foglalta össze azokat a követelményeket, amelyeknek az értékpapír-elszámolási rendszereknek működésük során meg kell felelniük.
Az 2004. novemberében pedig megjelent az "Ajánlások a központi szerződő felek részére" ("Recommendations for Central Counterparties") c. kiadvány, 15 pontban meghatározva a központi szerződő féllel szembeni követelményeket.
Mellékletek: