Miért is ne üzenhetne nekünk magyaroknak valami nagyon fontosat Abraham Maslow az 1950-es évekből?
A kitűnő amerikai tudós, Abraham Maslow szerint minket embereket legbelül egy piramis mozgat. Elsőként is a test igényeit kell kielégítenünk, ha ez teljesül, akkor biztonságra vágyunk, majd összetartozásra valakivel és másokkal, ha ezt is elérjük már az önbecsülés és a mások elismerése a legfontosabb számunkra. Ha már értékeljük magunkat és mások is minket, akkor minél többet szeretnénk tudni a világról. Ha ezt is elértük, akkor a rend és a szépség lesz számunkra a legfontosabb belül, a családban és a kinti világban egyaránt.
A piramis tetejére lépve a bennünk élő lehetőségek megvalósítása válik a legfontosabbá.
Ezek a vágyak mozgatnak minket magyarokat ezekben az években, még a sorrend is mintha igazodna Maslow piramisához. Vágyainkból igények lesznek, azokból érdekek, majd érdekeink irányítják döntéseinket és mozgatják tetteinket. Sőt, nem csupán külön-külön, hanem a családokat, közösségeket és az egész nemzetet is.
A jó hír, hogy Magyarország már egy másik ország, mint volt 2010-ben, a nagy kaland elején. Rendbetettük pénzügyeinket, beindítottuk a gazdaságot, elérhetővé tettük a munkát, otthont, gyermekvállalást és gyarapodást a magyarok többségének. Ezzel nem is egy helyet léptünk feljebb Maslow piramisán: szinte a zero vonalról legalább hármat léptünk felfelé. Már útban vagyunk az önbecsülés és a külső elismerés felé, mert kevesen fordítottak akkorát a sorsukon röpke 9 év alatt, mint mi magyarok.
A magyar értékrendben a gyarapodás az egyik legerősebb mozgató erő, mára a magyarok többsége számára a biztonságos emelkedés elérhetővé vált, miközben az anyagi gyarapodás mellé egyre többeknél lép a tudás bővítésének vágya és stratégiája. De a rend és harmónia elérésének igénye is megerősödött, mert az alapszükségletek teljesítése, a biztonság és a közösségi összetartozás megőrzése rendet és társadalmi harmóniát igényel. Sőt, egyre többen lépnek tovább, a vágyak piramisának tetejére és kérdezik meg maguktól: mit is szeretnének elérni az életben és fedezik fel ehhez a belső és külső lehetőségeiket.
Magyarország egésze mozgásban van, egyéni és közösségi vágyaink egyre feljebb törnek a Maslow piramison.
Egyre többen lépnek néhány év alatt még eggyel feljebb, miközben az ország egésze 5-10 évenként újabb és újabb emeletet vehet be a piramisból. A nemzet egésze igen közel került az önbecsülés és a külső elismerés eléréséhez, mert egyre többen belátják, hogy a világban csak kevesen voltak képesek olyan eredményes fordulatokra, mint mi magyarok.
A piramison azonban nem csupán felfelé lehet lépdelni, hanem lefelé is lehet zuhanni, ahogy az történt 2002 és 2010 között. Ezért hát menjünk mindig felfelé úgy, hogy megfogadjuk Rhonda Byrne tanácsát:
„Gondolj jó gondolatokat, mondj jó szavakat és tégy jó tetteket.”