Miért is ne lehetne…
…2030-ra eltüntetnünk Magyarország szégyenfoltjait?
Nézzünk tízet közülük:
- Vonzó ország vagyunk külföldi barátaink számára, de méltatlan hozzánk, hogy a Liszt Ferenc repülőtérről nem vezet Budapest központjába gyorsvasút és gyorsút. Építsük már meg, de gyorsan!
- Miért is ne lehetne a vasúti és közúti közlekedést az ország gazdasági fejlettségi szintjére emelni 2030-ra? Ahová nem vezet út, onnan nem vezet kiút a szegénységből. Építsünk, hogy emelkedjünk!
- Méltatlan hozzánk, hogy orvosaink és közösségi vezetőink zöme érzéketlen, sőt tudatlan a gyermekre vágyó hölgyeink női gondjainak megoldásában. Az inzulinrezisztencia, a hormon zavarok, a lombikhoz való anyagi hozzáférés, a huszonévesek saját petesejtjeinek tárolása a nehezebb, harmincas évekre, a petesejt donáció és a többi vagy tilos, vagy tűrt, de drága eljárás: miért ne lehetne támogatott és mindenki számára hozzáférhető?
- Miért is ne lehetne felszámolni a bölcsődei influenza sok kárt okozó speciális magyar jelenségét? Nálunk délben vizsgálják meg a gyermeket, hogy egészséges-e, Kínában amint belép a bölcsőde/óvoda területére, nálunk még mindenkit megfertőz bent, majd otthon a szülőket.
- Miért is tűrjük, hogy Európa legtöbb befolyó vizével a legkisebb az öntözött mezőgazdasági területünk? Aszály idején a GDP 0,5-1 százalékát veszítjük, jó időben a lehetséges termés 30-40 százalékát, mert nem öntözünk. Építsük meg a tervezett 100 öntözőtavat és a csatornákat: ha az Árpádok idején működött, most miért nem?
- Ne fogadjuk el, hogy a világ 5. legnagyobb, de legjobb minőségi jellemzőivel rendelkező gyógyvíz kincsünket Budapesten mélyen a lehetőségek alatt használjuk. Sem a családok, sem az 5, sőt 6 csillagos szállások vendégei nem találnak megfelelő kínálatot. Ha 100 évvel ezelőtt Budapest méltán lehetett fürdő világváros, most is lehet.
- Ne örüljünk a cukornak, ne higgyük el, hogy jó a világ 2.-3. legnagyobb túlsúllyal élő nemzetének lenni. Legyen divat az egészséges életmód, a túlsúly megelőzése az állami és magán egészségügyben egyaránt. Adót a cukorra!
- Szégyen, hogy ma nem válik el a legjobb a legrosszabbtól kis hazánkban. Miért is ne lehetne mindent mérni manapság, a mérés korában? Eljött az idő, hogy mérjük minden állami döntés eredményét. Ideje mérnünk minden közpénzből vagy magánpénzből működő orvos, tanár és más teljesítményét, nyilvánosan az interneten. Ha kiszűrnénk a legrosszabb 5 százalékot, 50 százalékkal javulna az eredmény. Digitális korban ez kötelező!
- Ne fogadjuk el, hogy az idősebb és fiatal nemzedékeknél egyaránt gyenge a nyelvtudás, tűzzünk ki teljes fordulatot 2030-ra!
- Ne hagyjuk, hogy a főváros fejlődése megakadjon. Bőven van még mit tenni ahhoz, hogy Budapest méltóvá váljon múltjához és ehhez az országhoz. Hirdessünk egy totális Budapest megújítási programot, sok civil tervvel és sok állami, továbbá üzleti forrással.
Cáfoljuk meg William Shakespeare-t: „Tudjuk mik vagyunk, de nem tudjuk, mivé lehetünk.”
De tudjuk: gazdag, boldog és büszke magyarok.
A szerző a Magyar Nemzeti Bank elnöke