Az 1990-es évek közepén kezdődött deflációt követően Japán költségvetési csomagok és eszközvásárlási programok sorába vágott bele az alacsony inflációs várakozások emelése érdekében. Nem sikerült sem az infláció dinamikáját megváltoztatniuk, sem a növekedést fenntartható módon gyorsítaniuk. (Arvind Subramanian, FT, 2021. július 1.)
Azonban átfogó adóreformot sem volt merszük kialakítani. Nem növelték a “hozzáadott érték”-típusú adókat, és nem csökkentették a különféle jövedelemadókat sem.
Jelenleg mind az USA, mind az EU a japán utat követi, jelentős költségvetési és jegybanki programokat indítva. Érvelésük szerint mindennek célja a gazdasági helyreállítás elősegítése. A színfalak mögött azonban a Kínával folytatott új hidegháború finanszírozása áll. A helyzet gyökerénél pedig az új gazdaság található, amelyben a digitális átmenet folyamatosan csökkenti az inflációs rátát, csapdahelyzetbe kényszerítve a jegybankokat.
Amíg az infláció alacsony, a reálkamatok valóban túl magasak lesznek. Ha a reálkamat túl magas, az aggregált kereslet gyenge lesz. Így az infláció túl alacsony marad, és viszont.
Magyarországon az adórendszer teljes átalakításával sikerült kijutnunk ebből a csapdából. Jól működött, mert mind az inflációs rátát, mind a gazdasági növekedést emelte.
„Adózás, adózás, adózás”, barátaim.
Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke
Válasz a „The age of secular stagnation may be drawing to a close” (Véget érhet a tartós stagnálás időszaka) című cikkre.