Amikor Románia 1990-ben elérkezett a piaci átmenethez, a térség legalacsonyabb fejlettségi szintjével rendelkezett. Az EU-átlag 34,3 százalékát érte el a fejlettsége, miközben a lengyeleknél 39,6 százalékot, a magyaroknál 56,9 százalékot a cseheknél pedig 81,4 százalékot mértek. Az első szlovák adat 1992-ben 43,2 százalék volt, ami az átalakulásokkal járó válság miatt vélhetően magasabb volt 1990-ben, tehát jelentősen meghaladta a román szintet.
Ezzel szemben térségünkben az 1990-es induló évről 2020-ra a román gazdaság érte el a legnagyobb felzárkózási ütemet (37 százalék), ami kissé magasabb volt, mint a lengyeleké (36,5 százalék). A magyar felzárkózási ütem (17,5 százalék) több mint kétszeresét és a cseh felzárkózás (12,7 százalék) közel háromszorosát teljesítették. 2020-ra a román gazdaság uniós átlaghoz mért fejlettsége (71,3 százalék) a szlovák szinthez hasonlóan (71,6 százalék) alakult és történelmi közelségbe került a magyar fejlettség (74,4 százalék) utolérése. Ezzel a teljesítménnyel Románia a térség leggyorsabb felzárkózását érte el. A volt kommunista országok közül ennél csak az észt és a litván felzárkózás volt gyorsabb.
Történelmi és szomszédsági okokból egyaránt érdemes feltennünk a kérdést: mire épül a gyors román gazdasági felzárkózás?
Nézzünk néhány tényezőt:
A balti államok szintjéről induló román felzárkózás az északi utat járta be délen, bár kisebb növekedési hullámzással, de nagyobb egyensúlytalansággal.
A román modell képes volt a balti országok által produkált növekedési dinamikára, de ennek ára volt: a magas pénzügyi egyensúlytalanság. A költségvetési hiányok, az államadósság-ráta emelkedése, a folyó fizetési mérleg egyensúlytalansága, az infláció és a pénzügyi sebezhetőség Romániában magasabb volt az elmúlt években, mint a balti szintek és a térség adatai. A gyors növekedésre alkalmas modell nem társul fenntartható egyensúlyokkal, ezért még nem fenntartható a román felzárkózás.
A magyarhoz képest fennálló román felzárkózási többlet nagyrészt a 2002 után elrontott magyar gazdaságpolitika következtében alakult ki.
Az 1990 utáni három évben a piaci átmenet vesztesége Romániában még nagyobb volt, mint a miénk. Majd 1996 után egészen 2003-ig gyorsabb volt a magyar gazdasági felzárkózás a románnál. Az újabb váltás 2002/2003 körül ment végbe, ezt követően – a 2008/2009-es válság éveit kivéve – napjainkig a román felzárkózási ütem meghaladja a magyart. Hasonló a szlovák-magyar összehasonlítás eredménye: 2004-től hagytak le minket a szlovákok, majd 2015 után megbicsaklott a szlovák modell és 2018-ban visszaelőztük őket. A lengyelek a 2008/2009-es válság nyomán – a rossz magyar és a kitűnő lengyel válságkezelés eredményeképpen – kanyarban előztek minket.
A román felzárkózási többlet részben egy magyar hibasorozat nyomán alakult ki 2002 után. A 2002-2010 közötti szűk évtized hibás magyar kormányzati politikájának következményei még 10 évig, egészen mostanáig előnybe hozták a román felzárkózást hozzánk képest.
A román felzárkózási többlet másik része a román modell erősségeiből származik.
2009-2019 között a román gazdaság 17,1 százalékkal, a magyar 7,8 százalékkal zárkózott fel az EU-átlaghoz. A kétszeres román teljesítmény egyik oka a korábbi hibás magyar gazdaságpolitika „árnyéka”, másik oka pedig az, hogy a román modell néhány területen többet tud, mint a magyar. Ez 2020-ban is látható volt, mert a román gazdasági visszaesés (3,9 százalék) kisebb volt, mint a magyar (4,7 százalék) és a lengyel után (2,5 százalék) a térségben a második legjobb adatnak számít. Ebben jelentős szerepe volt annak, hogy miközben a magyar beruházási teljesítmény 6,9 százalékkal visszaesett, a román 6,8 százalékkal nőtt.
A román növekedési modellben a balti modellhez hasonlóan gyors a digitális átmenet, a szolgáltatási szektorra épül a növekedés, magas a beruházási dinamika, ezért jelentős a tőkemélyülés és ezek következtében erős a termelékenység javulása is. A 2010 és 2019 között elért 35,2 százalékos román GDP növekedés két azonosan erős forrása a tőkebővülés, valamint a termelékenység/hatékonyság emelkedése (TFP) volt, emellett alig kapott szerepet foglalkoztatásbővülés. Ezzel szemben a magyar modell 31,3 százalékos növekedésében a foglalkoztatásbővülés nagyobb szerepet játszott, mint a másik két tényező hatása. A magyar növekedés döntően egy munkaextenzív, a román (és a lengyel) döntően egy tőkeintenzív növekedési modellre épült 2010-2019 között.
Az elmúlt 10 év átlagában a román beruházási ráta (24,5 százalék) magasabb volt a magyarnál (21,7 százalék). A különbség a háztartások beruházásaiból ered (GDP-arányosan 5,9 százalékos volt a román és 3,5 százalékos a magyar arány), ami döntő mértékben a lakásépítések romániai többletéből származik.
A románok munkatermelékenysége 2015 után „lőtt ki”, 2019-re leelőzte a magyart és a szlovákot, miközben gyorsan emelkedik a lengyel és a cseh szint felé. A termelékenység növekedése a mezőgazdaságban és a szolgáltató szektorban a leggyorsabb, ugyanakkor gyenge az iparban, az építőiparban pedig csökken a termelékenység. A román termelékenységnövekedés kiemelt forrása az, hogy tíz év során több mint 10 százalékkal nőtt a GDP-n belül a szolgáltatások aránya és beérte a 67 százalék körüli magyar szintet. A növekedési többlet így részben ágazati szerkezetváltásból adódik.
A román digitális átmenet – így az IT szektor gazdasági arányának – növekedése sokkal gyorsabb, mint a magyar. Tíz év alatt a román az ötödik legjobb, a magyar pedig a második legrosszabb helyezést érte el az EU-ban az IT szektor gazdasági súlyának változását tekintve. A román IKT szektor termelékenysége már az EU-átlag felett jár (127 százalék), a miénk pedig messze az alatt (60 százaléknál kevesebb) van. Az IKT területén a román felsőoktatásban végzettek aránya már közel kétszerese az EU-átlagnak és a térségben messze a legmagasabb.
A román modell hátránya, hogy magas a pénzügyi egyensúlytalanság erősen a fogyasztás bővülésére épül és alacsony a foglalkoztatási szint.
A GDP felhasználási oldalán a román növekedés elsődleges forrása a háztartások fogyasztásának bővülése, miközben alacsony a megtakarítási hányad és a családok nettó vagyona. 2010 és 2019 között 80 százalékkal nőttek a nettó reálbérek – ami a magyar kétszerese –, miközben a külföldön dolgozók hazautalásai (2,9 százalék) is magasabbak a GDP-arányos magyar adatnál (2,6 százalék). Ennek eredményeképpen a fogyasztási ráta (63 százalék) közel harmadával haladja meg a magyart (49 százalék).
A járvány előtti GDP-arányos 4 százalék körüli folyó fizetési mérleg deficit, a térségben legmagasabb költségvetési hiány és a külső finanszírozásra való ráutaltság egyaránt azt jelzik, hogy a román növekedési szerkezet sikeres, de a felzárkózási modell még nem tekinthető fenntarthatónak.
A román sikerek egy északi (skandináv és balti) modell erősségeiből, a kockázatok viszont egy déli (eurózóna déli szárnya) gazdaság gyengeségeiből erednek.
A magyar tanulság kristálytiszta: érdemes erősítenünk ott, ahol a román modell jobb, de nem szabad feladni az egyensúlyi növekedés magyar előnyeit.
P.S.
„A téged ért igazságtalanság semmi, ha nem emlékezteted rá folyton magadat.” – Konfucius