Egyre többen egyre több hasonlóságot látnak az 1970-es és a 2020-as évtizedek között. Adódik a kérdés: visszatérnek-e a ’70-es évek a mi évtizedünkben? A válasz röviden: nem, mert semmi sem ismétlődik azonosan a történelem során. Hosszabban pedig: igen, mert a világpolitika, a gazdaság és a pénz területén sok hasonlóság lehet a két évtized között. Az élet és a történelem kettős törvénye az ismétlés és a változtatás. Mindkettő egyszerre lehet érvényes az 50 évvel ezelőtti 1970-es és a mostani, 2020-as évekre.
Új korszak indul
Az 1970-es évtized elején lezárult a második világháborút követő általános gazdasági fellendülés mintegy 25 éves korszaka. Ennek során – a kettős világrendszer keretei között – az ipari tömegtermelésre épülő nyugati gazdaságok folyamatosan képesek voltak fenntartani a magas növekedés, az alacsony infláció, a mérsékelt költségvetési hiányok, az alacsony államadósságok, a magas foglalkoztatás, a jóléti/szociális állam kiépítése, a biztonságos világkereskedelem és a pénzügyi rendszer kivételes feltételeit.
A 2020-as években is lezárul – már rögtön az elején egy brutálisan összetett egészségügyi, társadalmi és gazdasági válsággal – a korábbi, mintegy 25 éves időszak. Ez az új digitális technológia által fűtött növekedés korszaka volt, ami az internet forradalmával kezdődött 1996-ban.
A digitális forradalom egy sor más technológia terén is (energiaszektor, autóipar, AI, 3D, robotipar, pénzügyi rendszer) jelentős átalakulásokat indított el. Ezek révén – a válságok ellenére – folyamatosan nőtt a világgazdaság, alacsony maradt az infláció, magas a foglalkoztatás, kétmilliárd ázsiai fogyasztó lépett a világpiacra, korlátok közé szorították a költségvetési hiányokat és az államadósságokat. Új fizetőeszközök (euró, renminbi, kripto-valuták) és digitális technikák (de még nem digitális jegybanki pénzek) léptek a korábbi petrodollár helyére, miközben továbbra is világpénzként működött a dollár.
A 2020-as évtizedben ezeken a területeken is teljes fordulat várható. Visszatért és tartós marad az infláció, ezért emelkednek a jegybanki és banki kamatok. Tartósan magasan alakulnak a költségvetési hiányok és az államadósságok. A nagy jegybankok folyamatosan főszerepet vállalnak az államadósságok finanszírozásában. Megjelennek a digitális jegybanki pénzek. Mérsékelt lesz a GDP növekedés, mert emelkednek az energiaárak, a nyersanyagárak, a beszállítói árak és a szállítási költségek. Romlik a beruházási környezet és bizonytalanná válnak a finanszírozási feltételek. Veszélybe kerül a magas foglalkoztatás és állandósulnak a társadalmi feszültségek.
Nem néhány év – egy egész évtized
Az 1970-es években sokszor tűnt úgy, hogy most már véget érnek a megpróbáltatások, de mindig jött egy újabb sokk és csak az évtized végére állt össze a kép. Az USA nagystratégiája által elindított forgatókönyv kezdeti lépései láncreakciót hoztak létre az akkori nyugati világgazdaságban. A dollár aranyalapról való eloldása (1971) árfolyam- és kamatháborúkat indított el. Az első olajárrobbanást (1973) követte a második (1979). Az 1974-1975-ös válságból 1976-ra kilábalt a világgazdaság, de az 1979-es iráni forradalmat követően meredeken emelkedő olajárak újabb válsághoz vezettek. A ’70-es évek első felének szovjet-amerikai enyhülését újból éles szembenállás követte az évtized második felében. Az infláció hol kétszámjegyű volt, hol csak magas és végül a „Volcker-sokk” fordította vissza az infláció robbanását Amerikában. Tanulságos, hogy az 1978-ban 7 százalékra emelkedő inflációra a Fed először 10 százalékos alapkamattal válaszolt, majd az 1979 végére 9 százalékra emelkedő infláció miatt a Fed új elnöke (Paul Volcker) 20 százalékra emelte az alapkamatot és ezzel „legyőzte” az inflációt.
Az OECD országok mezőnye is ebben az évtizedben vált szét. Akik nem voltak képesek szigorításokkal megfékezni az inflációt, azok a magas költségvetési hiányok miatt felhalmozódó államadósságok terhét máig a hátukon hordják.
A geopolitikai fordulat évtizede
Itt vagyunk a 2020-as évek elején és már megindult a világgazdaságban a láncreakció az új amerikai forgatókönyv első lépései nyomán. Megindult Kína világgazdaságról való leválasztásának – hamvában holt – kísérlete. Visszatért az infláció, az első válság (Covid-19, 2020-2021) következtében zuhan az átlagos GDP növekedés, ugranak az energia- és szállítási árak, nőnek a költségvetési hiányok és emelkednek az államadósságok. Visszatérnek az árfolyam- és kamatháborúk. Nemzetgazdasági hiányok helyett globális hiányok alakulnak ki (chipek, ritkaföldfémek). Újból szétválik a fejlett világ egy növekvő és egy stagnáló csoportra. A fejlődő világ jórésze bajba kerül és a felzárkózási kísérletek jelentős része leáll.
A 2020-as évtized eddigi és várható fordulatai jelentős mértékben abból az amerikai felismerésből erednek, hogy miközben az USA egyedüli világhatalomként fenntartotta a globális biztonságot, kereskedelmet és a dollárra épülő pénzügyi rendszert, addig az eurózóna kísérletet tesz egy dollárral versengő világvaluta felépítésére, Kína pedig a vártnál gyorsabban halad egy új kettős (G2) világrend felé. Ahogy 50 évvel ezelőtt, ebben az évtizedben is egyszerre jelent az USA számára kihívást Európa és Kelet-Ázsia, kissé módosított szereposztásban.
Következtetés
Magyarország már felismerte az 1970-es évtized párhuzamait és a 2020-as évtized kihívásait. A következő lépés, hogy eredményes megoldásokat találunk. Ez jól sikerült a 2020-2021-es válságkezelés során, miért ne sikerülne az egész évtizedre? Ahogy a mostani sikeres válságkezelés egy eredményes 2010-2019-es évtizedre épült, úgy alapozhatunk az elmúlt két év válságkezelésére az egész 2020-as évtizedben. Erre bizony szükségünk is lesz.
P.S.
„Amikor az elefántok küzdenek, a fű az, aki szenved” – afrikai közmondás.