Tisztelt Professzor Úr!
Meglepetéssel értesültem a Magyar Nemzeti Bank ingatlanvásárlásait kifogásoló nyilatkozatáról, ezért kérem, engedje meg, hogy a gondolataira ezúton reagáljak. Ezt annál is inkább fontosnak érzem, mert a jegybank, e kiemelten jelentős nemzeti intézményünk alapértékei, társadalmi felelősségvállalási programjának legfontosabb céljai és eszközei megegyeznek más európai jegybankok felelősségvállalási stratégiáival, a magyar jegybank tehát más külföldi központi bankok már bevált gyakorlatát valósítja meg a hazai közösségi vagyon gyarapítása által.
Jegybankok saját tulajdonú ingatlanjaira számos nemzetközi példát ismerünk. Míg a legtöbb központi bank már hosszú ideje magáénak tudhat patinás ingatlanokat, az MNB korábban rendre eladta a tulajdonában lévőket. Az elmúlt évtizedekben a magyar jegybank tulajdonába közel két tucat ingatlan tartozott, amelyek közül hetet kifejezetten üdülési célra használtak, ezt az üdülőhálózatot azonban 2009-ig teljesen felszámolták. Vagyis a korábbi hét üdülő helyett a mostani ingatlanvásárlásunk nyomán összesen egy képzési és szabadidő központja van az MNB-nek. Néhány külföldi példát felsorolva: oktatási illetve rekreációs központtal rendelkezik többek között a német, az angol, a belga, a portugál, az osztrák, a cseh, a lengyel és a román jegybank, több központi bank pedig egyszerre több rekreációs ingatlant is magáénak tudhat.
Az oktatási és rekreációs ingatlanoknál nagyobb nagyságrendű, üzleti célú jegybanki ingatlan befektetésért sem kell messzire menni: az Európai Központi Bank hamarosan befejezi új, frankfurti toronyházának építését, amellyel a jelenlegi, bérelt irodaházát kívánta kiváltani – sőt, az új európai bankfelügyelet felállása következtében az is előfordulhat, hogy további ingatlanokra lesz szüksége. A fenntartható eredményes gazdálkodás érdekében tett üzleti célú befektetések egyáltalán nem idegenek más jegybankok gyakorlatától sem, az olasz központi bank egy leányvállalata például több mint 9 ezer ingatlant birtokol jelenleg.
Az Ön által kifogásolt budapesti Eiffel Palace irodaházhoz, egy nagy presztízsű, a kor követelményeinek megfelelően felújított és ezzel az építész szakmában jelentős elismerést kivívó épületegyütteshez a Magyar Nemzeti Bank - a jelenlegi nyomott ingatlanpiaci árakat kihasználva - kedvező áron tudott hozzájutni. Fontos érv volt a vásárlás mellett, hogy ezzel a több mint 100 éves múltra visszatekintő műemlék épület továbbra is magyar tulajdonban maradhatott, gyarapítva ezzel a közösségi vagyont.
Megjegyzem, az irodaház mintegy kétharmadát már sikerült jelentős hazai és külföldi szereplőknek bérbe adni, mindez pedig biztosítja, hogy az MNB az irodaházat – annak (részleges) saját célú felhasználása mellett is – gazdaságosan üzemeltesse.
Más jegybankok befektetési stratégiáját követve, miért ne törekedhetne arra a Magyar Nemzeti Bank, hogy elősegítse saját eredményes gazdálkodását annak érdekében, hogy a következő években se terhelje veszteség megtérítési kötelezettséggel a költségvetést, vagyis az adófizetőket? Tisztelt Professzor Úr, miért baj az, hogy az MNB új vezetése szakított a korábbiakban alkalmazott megközelítéssel, és az irodák bérlése helyett egyre nagyobb mértékben, részben vagy egészben saját tulajdonú ingatlanban kívánja elhelyezni szervezeteit és munkatársait?
A vásárlás pénzügyi hátterét illetően végezetül engedje meg, hogy kiemeljem: az MNB a tavalyi évet - az előző vezetés által betervezett 203 milliárd forintos veszteséggel szemben - 26,3 milliárd forintos nyereséggel zárta, így az ingatlanok megvásárlása nem jelentett terhet a központi költségvetésnek, ezáltal az adófizetőknek, hazánk közösségi vagyona ugyanakkor gyarapodni tudott.
Tisztelt Professzor Úr!
Kérem, elfoglaltságai mellett lehetőség szerint szakítson időt arra, hogy áttanulmányozza a jegybanktörvényt, annak passzusaiból ugyanis félreérthetetlenül kiderül, hogy a jegybank függetlensége nem cél, hanem eszköz, amivel a Nemzeti Bank legfőbb küldetését, a közjó szolgálatát látja el.
Szívélyes üdvözlettel:
Matolcsy György