A pénzügyi válság kitörését megelőzően a bankok javadalmazási politikájukat meglehetősen szabadon alakíthatták. Ez jellemzően ahhoz vezetett, hogy a javadalmazási gyakorlat elsősorban a bankvezetők érdekeit szolgálta, a tulajdonosi érdekek és a közérdek képviselete háttérbe szorult. A válság kitörése önmagában nem változtatott a korábban kialakult gyakorlaton, még a veszteséges illetve állami pénzen megmentett pénzintézetek vezetői is hatalmas bónuszokat és végkielégítéseket kaptak, ami joggal váltott ki közfelháborodást. A szabályozó hatóságok ezért komoly lépéseket tettek a javadalmazás „megregulázása” érdekében, hogy az összhangban kerüljön a tulajdonosok érdekeivel és a pénzügyi stabilitást szolgálja.