A Magyar Nemzeti Bank a kötelező tartalék rendszerének további átalakítása keretében a kötelező tartalékráta mértékét 2001. július 1-től 6%-ra változtatja.
2001. augusztus 1-től a forintforrások után elhelyezett kötelező tartalékra fizetett kamatkompenzáció kamatlába 1 százalékponttal, a devizaforrások után elhelyezett kötelező tartalékra fizetett kamatkompenzá-ció kamatlába 0,5 százalékponttal emelkedik, ezáltal a különböző források után képzett kötelező jegybanki tartalékokra fizetett kompenzáció kamatlába 4,25%-on egységesítésre kerül. A tartalékrátának a differenci-ált kompenzáció bevezetése óta megvalósított jelentős csökkentésével a jövedelemelvonás szintje is jelen-tősen mérséklődött, ezért a jegybank egységesíti a kompenzáció kamatfeltételeit, ezzel a tartalékrendszer egyszerűsítése mellett az európai gyakorlathoz is közelít.
A 2000. február 8-án meghirdetetteknek megfelelően 2001. július 1-jétől tartalékmentessé válnak:
- a hitelintézet által nyilvánosan kibocsátott hosszú lejáratú értékpapírok és a jelzálog-hitelintézetek által kibocsátott jelzáloglevelek útján gyűjtött források, ha az értékpapír lejárata eléri a 2 évet;
- a lakás-takarékpénztárak által kötött előtakarékossági betétek; valamint
- a külföldről származó két évnél hosszabb lejáratú források.
Tartalékkötelessé válik a két éven belüli lejáratú külföldről származó devizaforrások teljes köre.
Megszűnik a 4%-os kedvezményes ráta.
A tartalékkötelezettség teljesítéséhez a hitelintézetek által igénybe vehető eszközök köréből kikerül a forintpénztár állománya.
A kötelező jegybanki tartalékról szóló MNB-rendelkezés a változásoknak megfelelően módosításra és meghirdetésre kerül.
A Magyar Nemzeti Bank úgy véli, a bankrendszer versenyképességét nem önmagában a magas kötelező tartalékráta, hanem a tartalékrendszeren keresztül megvalósított jövedelemelvonás befolyásolja. Az EU-csatlakozás felé haladva, valamint a figyelembe véve a devizaliberalizáció hatásait szükségesnek látja e jövedelemelvonás csökkentését, ezért ennek megvalósítására középtávú stratégiai elképzeléseket fogalmazott meg.
A júliustól életbe lépő változtatások után a nominális tartalékráta 6%-os és a tartalékra fizetett kom-penzáció kamatlábának 4,25%-os mértékét a jegybank a hazánk EU-csatlakozásáig hátralévő időszakban lehetőleg nem kívánja megváltoztatni. A piaci kamatok és a kompenzáció jövedelemelvonást befolyásoló különbségét középtávon a dezinflációs folyamatból adódó kamatpálya mentén kívánja csökkenteni: az irányadó jegybanki kamatláb változtatásakor a tartalékok kompenzációs kamatlába változatlan marad. Előre láthatóan az EU-csatlakozás időpontjában az MNB a kompenzációs kamatláb mértékét irányadó kamatlábához igazítja, egy lépésben felszámolva a tartalékrendszer még fennmaradó jövedelemterhét. Ezzel a megoldással biztosított a hazai bankrendszer EU-n belüli versenyképessége és a tartalékok piaci kompenzációja összhangba kerül az Európai Központi Bank gyakorlatával. A kötelező tartalék alapjának további harmonizációjáról a jövedelemelvonás mérséklődésének függvényében későbbi időpontban határoz az MNB.
A változások eredményeképpen júliustól a banki forrásokat a jegybank által közzétett számítási módszer szerint egységesen 45 bázispontos tartalékköltség terheli, a középtávú stratégia pedig biztosítja, hogy ez a költség fokozatosan kiküszöbölődjön.
A tartalékrendszer átalakításának stratégiai fontosságára tekintettel az MNB intézkedéseiben kiszá-mítható igyekszik lenni, ezért a bejelentett jövedelemelvonás-csökkentési stratégiától hazánk uniós csatla-kozásáig csak különösen indokolt esetben kíván eltérni.