Tisztelt Országgyűlés!
A Magyar Nemzeti Bank 2001, 2002 és 2003.évi tevékenységéről szóló beszámolót összevontan kívánom beterjeszteni. Felszólalásom első részében a monetáris politika kereteit meghatározó tényezőket, illetve az infláció csökkentésében elért eredményeket ismertetem, a második részben pedig a Magyar Nemzeti Bank egyéb feladatairól, gazdálkodásáról kívánok röviden számot adni.
Összefoglalóként előrebocsáthatom, hogy az Igazgatóság értékelése szerint a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége az említett három évben eredményes volt, fő célkitűzéseit az egyébként nagyon nehéz körülmények között is teljesítette. Magyarországon lényegesen közelebb kerültünk az árstabilitás eléréséhez, az áremelkedések az 1990-es évtized végének 10% körüli értéken beragadt üteméről 4-5% körülire csökkentek. Az átlagos infláció az idén ugyan ezt kb. 2%-kal meghaladja, ez azonban szinte kizárólag az év elején bekövetkezett adóemelések miatt van, 2005-ben - elemzésünk szerint - az infláció újra évi 4-5%-os szintre csökken majd.
A Magyar Nemzeti Bank gazdálkodásában a beszámolási időszak éveire kitűzött célokat elértük, a bank működési költségei a 2001.évihez képest reálértékben mintegy 30%-kal csökkentek. Átalakult a bank szerkezete, megváltozott a döntéshozatali eljárás, racionális lett a gazdálkodás. Ma már elmondhatjuk, hogy a Magyar Nemzeti Bank az Európai Unió tagállamainak jegybankjaitól elvárható, korrekt módon működik.
Tisztelt Országgyűlés!
Az elmúlt években a Nemzeti Bank által folytatott monetáris politika kereteit külső és belső tényezők egyaránt befolyásolták, sok szempontból meghatározták.
Az egyik legfontosabb meghatározó tényező az volt, hogy Magyarország egyre inkább bekerült a globális piacok működési körforgásába. Még az 1990-es években is számos olyan korlátozás volt életben, amelyek a külföldiek forintbefektetéseit, vagy a magyar állampolgárok deviza-befektetéseit nehezítette. 2001-ben szűntek meg teljes egészében az 1931-ben, a világgazdasági válság hatására bevezetett, és azt követően 70 éven keresztül különböző indokokkal és módszerekkel életben tartott deviza-korlátozások, ekkortól mondhatjuk, hogy a magyar forint teljes mértékben konvertibilis. Az óriásira növekvő, globalizált piacok hatása a kis magyar gazdaságra, és annak fizetőeszközére, a forintra igen erőteljes. Sajnos sokan még ma sem értik, hogy a nemzetközi piacok napi értékítéletének kitett gazdaságban az egyes gazdaságpolitikai fejlemények hatásait a piacok azonnal mérik és értékelik, és ez az értékelés a magyar beruházások és államkötvények keresletében és kínálatában, a forint árfolyamában, a kamatszintben azonnal megjelenik.
Magyarország közeledése az Európai Unió felé 2001-2002-ben egyfajta piaci eufóriát váltott ki, a magyar kötvények, a magyar forint kereslete jelentősen megnőtt. Majd 2003-ban és 2004-ben, amikor ugyan európai uniós tagok lettünk, de a stabilitási és növekedési egyezmény feltételeitől, az euro bevezetésétől távolodtunk, ez a befektetési kedv egyfajta szkepcitizmusba fordult. Kétségtelen azonban, hogy európai uniós tagságunk ma is egyfajta védőernyőt jelent számunkra, a piacok ugyanis azt feltételezik, hogy egy uniós tagország mégiscsak megfontolt gazdaságpolitikát folytat, a kilengések ellenére előbb-utóbb visszatér az Unió más tagállamai által is elvárt gazdálkodási fegyelemhez.
A 2001-ben kialakított új monetáris politikai rendszer 4 fő pilléren alapult. Először is a 2001-ben elfogadott új MNB törvény biztosította a jegybank európai értelemben vett függetlenségét, és a jegybank fő feladatának az árstabilitás elérését tette. Másodszor a jegybank áttért az inflációs célkövetés rendszerére, amelyben általában másfél-két évre előre a Kormánnyal közösen egy inflációs célt tűzünk ki, és ennek eléréséhez rendeljük a monetáris politikai eszközök alkalmazását. Harmadszor az MNB felhagyott a forint korábbi, folyamatos gyengítésének politikájával, és a forint árfolyamát egy +/- 15%-os sávon belül a piac értékítélete határozza meg. Negyedik pillérként pedig még 2001-ben az MNB javaslatára a Kormány úgy döntött, hogy az Európai Unió közös pénzét, az eurot, annak mind a vállalkozásokra, mind pedig a magánszemélyek számára kedvező hatásai miatt a lehető leghamarabb, 2006-7-ben be kívánjuk vezetni Magyarországon is.
2001-ben az e keretek között kialakított monetáris politika különösen sikeresnek mondható volt, a forint árfolyama erősödött, az infláció pedig jelentősen csökkent.
A gazdaságpolitika hazai fejleményei is nagymértékben befolyásolták a monetáris politika mozgásterét. Sajnos az elmúlt esztendőkben követett gazdaságpolitika következményeként az euro-bevezetés dátuma egyre kijjebb, egészen 2010-ig tolódott, a költségvetési fegyelem nagymértékben fellazult, különösen 2002-ben és 2003-ban a bérek a termelékenység növekedésénél sokkal gyorsabb növekedése óriási inflációs nyomást eredményezett, a fogyasztás túlzottan gyors növekedése a fizetési mérleg hiányának növekedéséhez vezetett, kialakult az ikerdeficit, és nagymértékben megnőtt az ország adóssága. A gazdaságpolitika céljai és a valóság egymástól elszakadtak, az Európai Uniónak benyújtott konvergencia programokat sorra nem teljesítettük. Magyarország kockázati megítélése nagymértékben romlott.
A 2002-ben a Magyar Nemzeti Bank ellen megindított politikai és egyéb támadások, az ezek kapcsán kialakult konfliktusok tovább rontották a befektetők bizalmát, csökkentették a gazdaságpolitika és a monetáris politika hitelességét. A média nagy részében, egyes politikai körökben és gyakran a "kormányhoz közelálló" körökben is sűrűn megkérdőjelezték a Nemzeti Bank függetlenségét, az alacsony infláció elérésének szükségességét, a viszonylag erős forint-árfolyam szükségességét. Ezek a viták tovább növelték a befektetők bizonytalanságát.
Kétségtelen, hogy a hitelesség romlásához hozzájárultak a Kormány és a Jegybank között megkötött rossz kompromisszumok is, pl. a 2003. Közepén bejelentett sáveltolás, vagy az azt követően előtérbe került szűk árfolyamsáv fenntartása.
Tisztelt Képviselők!
Úgy gondolom, hogy különösen értékesek azok az eredmények, amelyeket a Magyar Nemzeti Bank monetáris politikája ilyen nehéz körülmények mellett elért. Az áremelkedések évi üteme az 1990-es évek végének 10% fölötti értékéről 2003-ban évi 4-5%-ra csökkent és előrejelzésünk szerint ezt az értéket 2005-ben is tartani tudjuk majd, annak ellenére, hogy a 2004-ben bevezetett ÁFA- és jövedékiadó-emelések az áremelkedéseket meggyorsították és 2004-ben 7% körüli értékre emelték.
A forint árfolyama az ingadozások ellenére viszonylag stabilnak mondható, az időszak egészében a +/- 15%-os sáv erős oldalán volt, a Magyar Nemzeti Bank tehát teljesítette az Alkotmányban és a jegybanktörvényben leírt legfőbb feladatait, hozzájárult a magyar forint értékének megőrzéséhez és jelentős lépéseket tett az árstabilitás elérésében. Mi Magyarországon évi 3% +/- 1%-os áremelkedési ütem mellett beszélhetünk az árstabilitásról. Ettől nem voltunk messze 2003-ban, és ha minden jól megy, 2005-ben újra viszonylag közel kerülhetünk hozzá. Bízom abban, hogy Magyarország európai integrációja az euro bevezetésével, 2010-től valóban teljessé válik majd, mindenesetre mi a Magyar Nemzeti Bankban arra fogunk törekedni, hogy ennek eléréséért mindent megtegyünk.
Számos kritika fogalmazódott meg az elmúlt években a Magyar Nemzeti Bank kamatpolitikáját illetően. Sokan, sokféleképpen kifogásolták, hogy miért olyan magas a kamat ma Magyarországon. Való igaz, hogy a 11%-os jegybanki alapkamat a nemzetközi környezethez képest magasnak nevezhető. Sajnos, azt kell hogy mondjam azonban, hogy az Európai Unió 25 tagállama közül ma Magyarországon az egyik legmagasabb az infláció, és a magas kamat tükrözi azt a piaci bizonytalanságot és bizalmatlanságot, amely a magyar gazdaságpolitikával szemben fennáll. Valamennyien örülnénk annak, ha a gyors ütemben növekvő magyar államadósságot a külföldi és hazai befektetők alacsonyabb kamat mellett is hajlandóak lennének finanszírozni. Ehhez azonban elsősorban az államháztartás bizonytalan helyzetének stabilizálása, a magas hiány csökkentése és a gazdaságpolitikával szembeni bizalom helyreállítása lenne szükséges.
Valóban igen jelentős az államháztartás kamatkiadása, amely 2004-ben csaknem 900 milliárd forintra tehető a 2001.évi 714 milliárd forinttal szemben. Ez a növekedés azonban egyáltalán nem a kamatok növekedése miatt következett be, bármilyen hihetetlen is, az államadósság átlagos kamata az elmúlt években jelentősen csökkent. Egy forint államadósság után 2001-ben 9,6%, 2004-ben pedig 7,7% kamatot fizetünk. A költségvetés kamatkiadásainak 170 milliárd forintos növekedése egyértelműen az államadósság óriási növekedése miatt következett be, magasabb adósság után még átlagosan alacsonyabb százalékos kamatszint mellett is nagyobb összegű kamatot fizetünk. Az európai statisztika szerint számolt államadósság 2001. decemberében mintegy 8 ezer milliárd Ft volt, ma pedig meghaladja a 12 ezer milliárd Ft-ot. Kevesebb mint 3 év alatt 51,1%-kal nőtt az államadósság, ami döntően a költségvetés hiányát finanszírozta. Még rosszabb a helyzet az ország nettó devizaadósságát tekintve, amely ma az egyik legnagyobb kockázati tényezőként említhető. 2001-ben a nettó devizaadósság a GDP 15%-át tette ki, ez 2004-re a GDP 25%-ára emelkedett, amely már megközelíti az 1995-96.évi szintet.
Meg kellene érteni végre, hogy az államháztartás magas hiánya mekkora bizonytalanságot okoz a gazdaságban. Egyrészt növeli az inflációs nyomást, másrészt pedig két oldalról is emeli a kamatkiadásokat. A hiányt az államadósság növelésével lehet finanszírozni, a megnövekedett adósság után több kamatot kell fizetni. De ha a piac a hiányt fenntarthatatlannak ítéli, nemcsak a kamattömeg nő meg, hanem az átlagos kamatláb is. Ez a bankok egyik tulajdonsága, minél nagyobb szüksége van valakinek a hitelre, annál drágábban adják.
Tisztelt Országgyűlés!
A monetáris politika kérdéskörén túllépve örömmel mondhatjuk, hogy ma Magyarországon erős és stabil a pénzügyi közvetítői rendszer. A bankok és egyéb pénzintézetek alapvetően biztonságosan, hatékonyan, az európai szabályoknak megfelelően működnek. A pénzforgalom lényegében zökkenőmentes. Az ország devizatartalékai jelentősek, a tízmilliárd euro körüli tartalékszint alapvetően megfelel a gazdaság igényeinek, azt a Nemzeti Bank a nemzetközi standardeknek megfelelően kezeli. A Magyar Nemzeti Bank felelősségi körében működő statisztikai rendszer jó, megfelel az Európai Központi Bank követelményeinek. A hazai fizetőeszköz, a forint kibocsátásával és forgalmazásával kapcsolatos tevékenység az MNB-ben racionálisan és fennakadásmentesen működik.
A Magyar Nemzeti Bank gazdálkodása során a kitűzött céljait elérte, a működési költségeket jelentős mértékben, reálértékben mintegy 30%-kal csökkentette. Folyamatosan megtisztítottuk a bank profilját valamennyi nem-jegybanki tevékenységtől, ma már nem kezeljük az állam beragadt adósságait, nem veszünk részt az állami hitelfelvételekben, nem adóztatjuk a bankokat a korábbi, piacellenes módon, a kötelező tartalék után fizetett alacsony kamattal. Részben ennek a profiltisztításnak, részben pedig a racionálisabb gazdálkodásnak köszönhető, hogy jelentős mértékben csökkent a dolgozói létszám, (a 2001.év eleji 1300 főről 980-ra) és a működési költség. Valamennyi, a jegybank számára végzett tevékenységet újrapályáztattuk, ezzel is nagymértékű költségmegtakarítást elérve.
Tisztelt Országgyűlés!
Elmondhatom tehát, hogy a Magyar Nemzeti Bank tevékenysége az elmúlt 3 esztendőben mind a monetáris politikát, mind a bank gazdálkodását tekintve eredményes volt, céljainkat a nehéz körülmények mellett is elértük, illetve az infláció ezévi gyorsulásáért a jegybank nem tehető felelőssé.
Kérem Önöket, hogy beszámolómat elfogadni szíveskedjenek.