A likviditási stresszteszt alapján a bankrendszer kellő likviditással rendelkezik; a jelenlegi tartalékok elegendőek arra, hogy valamennyi hitelintézet akár jelentős sokk esetén is eleget tegyen közvetítői funkciójának. A bankrendszer külső finanszírozási forrásokra való ráutaltsága folyamatosan csökken, így a hitel/betét arány rendszerszinten már 110 százalék körüli.
A pénzügyi rendszer gazdaságot támogató funkciója javul, ugyanakkor ez a kedvező tendencia egyelőre főként a jegybank lépéseinek köszönhető. A kedvezőbbé váló vállalati hitelezési folyamatokban meghatározó szerepet játsza-nak a jegybanki kamatcsökkentések, melyek a gazdaság minden szereplőjére kihatnak, valamint a kkv-szektort célzó Növekedési Hitelprogram (NHP). Az NHP keretében eddig 701 milliárd forint került kihelyezésre. A reálgazdaság nö-vekedése szempontjából különösen kedvező, hogy a kibővített I. pillér keretében kihelyezett hitelek 63 százaléka volt új hitel, aminek közel kétharmada beruházásokat finanszírozott. Az NHP-hiteleknél maximálisan felszámítható 2,5 százalékos kamatlábnak köszönhetően a vállalkozások kamatterhe mind az új hitelek esetében, mind pedig a kiváltó hiteleknél jelentősen mérséklődött. A szakértői előrejelzés szerint a jegybanki lépések következtében a vállalati hitel-állományok évek óta tartó visszaesése 2014-ben megáll, a kkv-szektorban pedig már 2013 végén bekövetkezik a hitelezési fordulat.
A vállalati szektorban a tartós hitelezési fordulathoz kínálati oldalról a hitelkondíciók érdemi enyhítése szükséges. A nagybankoknál megfigyelhető alacsony hitelaktivitást középtávon helyettesítheti a kis- és közepes bankok, illetve a szövetkezeti hitelintézetek növekvő hitelezési hajlandósága. Ennek azonban előfeltétele ezen hitelintézetek tőkeellá-tottságának és finanszírozási képességének megerősödése.
A pénzügyi stabilitási kockázatok közül kiemelkedik a háztartások devizában való eladósodottsága. A számottevő csökkenés ellenére a deviza alapú jelzáloghitel állomány még mindig 3500 milliárd forintot tesz ki, 500 ezer szerző-déshez kapcsolódóan. Az adósok rendelkezésre álló jövedelmüknek magas, 25 százalékos arányát költik hiteltörlesz-tésre. A természetes fedezet hiánya miatt a lakossági ügyfelek jelentős mértékű árfolyamkockázatot is viselnek, ami-nek kezelése valamennyi szereplő érdeke. A lakossági ügyfeleknél a probléma megoldását az árfolyamkockázat meg-szüntetése jelentheti, emellett azonban indokolt lehet a referencia-kamatozás kiterjesztése a fennálló jelzáloghitel-állományra, ami mérsékelné az ügyfelek kamatkockázatát és kamatterhét. A devizahitelesek problémájának megol-dása a hitelezési fordulatot is előrébb hozhatja ebben a szektorban.
Bár a lakossági portfólió romlása várhatóan lelassul a következő években, a nem teljesítő hitelek aránya pedig csök-kenésnek indul, a teljesítő devizahitel adósok mellett a fizetési késedelemben lévő deviza- és forinthitel adósok prob-lémáit is kezelni kell. A nemteljesítő jelzáloghitelek állománya a bankrendszerben eléri a 900 milliárd forintot, és mintegy 120 ezer szerződést érint, de a nem banki pénzügyi közvetítők portfóliójában is jelentős méretű a nemteljesítő állomány. A túladósodott háztartások problémájának komplex kezelését a magáncsőd intézményének minél előbbi bevezetése szolgálhatja.
A javuló növekedési kilátások pozitívan hatnak a vállalati szektor jövedelmi helyzetére, csökkentve az egyes szereplők csődkockázatát. Ennek köszönhetően a nemteljesítő vállalati hitelek aránya várhatóan nem emelkedik tovább, míg az értékvesztés eredményrontó hatása elmaradhat a korábbi évek szintjétől.
A hazai bankrendszert tartósan gyenge jövedelmezőség jellemzi, ami az egyes banki szereplőket üzleti stratégiájuk újragondolására késztetheti. Ez a piac struktúrájának átalakulásához vezethet. A konszolidációs folyamatban rövid távon a jelenlegi kisebb bankok és szövetkezeti hitelintézetek érdemben növelhetik piaci részesedésüket, hosszabb távon pedig, új szereplők megjelenése sem zárható ki.
Jelentés a pénzügyi stabilitásról (2013. november)
2013. november 7.
Pénzügyi Stabilitási Tanács