Iránymutatás a kamatváltoztatási és a kamatfelár-változtatási mutató meghatározásához

A fogyasztónak nyújtott hitelről szóló 2009. évi CLXII. törvény és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló 2014. évi LXXVIII. törvény alapján, a pénzügyi intézménynek a három évet meghaladó futamidejű hiteleknél a hitelkamatot, illetve a referencia kamatlábhoz kötött – így változó kamatozású – hitel esetében a kamatfelárat, legalább három éves kamatperiódusra előre kell rögzítenie. A kamatot vagy a felárat a hitel teljes futamideje alatt legfeljebb öt alkalommal van lehetősége módosítania. A hitelkamatot legfeljebb a kamatváltoztatási mutató, a kamatfelárat pedig legfeljebb a kamatfelár-változtatási mutató alkalmazásával számított mértékig módosíthatja.

A kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutatót a pénzügyi intézménynek kell kialakítania, az MNB a mutatók jogszerűségét vizsgálja és amennyiben elfogadja az adott mutatót, akkor honlapján közzéteszi azt. Az MNB a fenti törvény által ráruházott feladatán felül fontosnak tartja, hogy iránymutatással is segítse a pénzügyi intézményeket.

A kamatváltoztatási mutató mögötti hiteleknél a kamatláb rögzített a kamatperiódus alatt, vagyis a refinanszírozási költségben bekövetkező változás csak az új kamatperiódusban tud megjelenni. A kamatfelár-változtatási mutató mögötti hitelek referenciakamathoz kötöttek, ahol a felár rögzített a kamatperiódus alatt. A hitel kamata a referenciakamattal változik a kamatperióduson belül, a referenciakamat futamidejéhez igazodva. A referenciakamat minden esetben kellően likvid, rövid kamat lehet, mely a pénzügyi intézmények által nem befolyásolható, de marginális költségeit megragadja. A refinanszírozási költség változása tehát megjelenik a kamatperióduson belül is, ugyanakkor a referenciakamat csak egy részét ragadja meg a pénzügyi refinanszírozási költségnek, hiszen például a pénzügyi intézmény számára drágább, ha hosszabb távú forrásokkal refinanszírozza a hiteleket. Ennek következtében a referenciakamat változása sem ragadja meg teljesen a refinanszírozási költség változását, az a kamatfelár-változtatási mutatóval lehet teljes. Mindebből következik, hogy a kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutatók eltérnek.

További dimenziót eredményezhet a különböző időtávú kamatperiódusok 3 év felett, valamint az egyes mutatón belül a forint és devizabontás, mivel a refinanszírozási költséget meghatározó közvetlen tényezők eltérnek a forint és devizahiteleknél. Ezen felül, további dimenziók már nem vezethetők le egyértelműen, ráadásul a túl sok mutató fogyasztóvédelmi szempontból sem kívánatos. A pénzügyi intézmény ugyanakkor egy szerződésben csak egyféle kamatváltoztatási mutatót, vagy kamatfelár-változtatási mutatót, alkalmazhat.

Fontos hangsúlyozni, hogy a törvény nem a kezdeti kamatot és felárat szabályozza, hanem az első kamatperiódust követően, kamatperiódusonként a kamat, vagy a referencia kamatlábhoz kötött változó kamatozású hitel esetén a felár változtathatóságának százalékpontos mértékét. A mutatókkal a jogalkotó szándéka az volt, hogy a kamatperiódusban bekövetkező esetleges kamatemelés összhangban legyen a Kúria által lefektetett elvekkel, így a mutatók részletes kialakításánál is ezek a mérvadóak. Ezen elvek az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, objektivitás, ténylegesség és arányosság, átláthatóság, szimmetria, végezetül pedig a felmondhatóság elve.

• Mindezekből következik, hogy az indexalapú mutatók gyakorlati kialakításánál törekedni kell arra, hogy azok a változók, amelyekből a mutató előáll valóban a hitelezőtől függetlenek legyenek, akár a hitelezés refinanszírozási költségeit, akár az üzleti kockázat körén kívül álló, de a hitel nyújtásához kapcsolódó költségeket veszik alapul. A mutatóknak az említett költségeket objektív módon kell megragadniuk úgy, hogy időbeli változásuk azokkal arányos legyen. Itt nem a pénzügyi intézmény refinanszírozási struktúrájának pontos leképezése a cél – amellyel lényegében üzleti tikot is felfedne –, hanem egy olyan mutató kialakítása, ami jó közelítéssel ragadja meg a kamat és kamatfelár változtatásánál figyelembe vehető költségeket.
• Fontos, hogy a pénz- és tőkepiacok alakulását leíró változókra - a referenciaindexekhez hasonlóan - érvényesüljön a kellő likviditás, transzparencia és objektivitás elve.
• A változóknak, melyekből az indexalapú mutatók előállnak, az ügyfél számára nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lennie, annak érdekében, hogy az ügyfél számára látható legyen, mely változók hogyan változtak a kamatperiódus alatt. A mutató előállításának pedig a magyarázattal együtt érthetőnek és átláthatónak kell lennie az ügyfél számára.
• Az indexalapú mutatónak százalékpontban kifejezhetőnek kell lennie, és a százalékpontra alakításnál is igaznak kell lennie annak az elvnek, hogy magyarázattal együtt érthető és átlátható legyen az ügyfél számára.
• Fontos alapelv, hogy a kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutató esetén nem az előző kamatperiódus alatt megnövekedett költségek következő periódusra való áthárítása a cél, hanem a soron következő kamatperiódust közvetlenül megelőző változás megragadása a hitelezés refinanszírozási költségeiben, illetve az üzleti kockázat körén kívül álló, a hitel nyújtásához kapcsolódó költségekben.
• Ugyanakkor az előbbi alapelvnél figyelembe kell venni, hogy a refinanszírozási költségnél a mutatók mögötti változók idősorai volatilisek lehetnek, ahol kiugró értékek is előfordulhatnak. Ezért mindenképp egy (vagy több-) havi átlag javasolt. Fontos, hogy adott hónap(ok) átlaga legyen meghatározva, különben napi mutatót kellene előállítani, ami gyengítené az átláthatóságot.

Az iránymutatás mentén kialakított kamatváltoztatási, illetve kamatfelár-változtatási mutató konzisztens a Törvény szellemével és biztosítja, hogy a kamat, vagy referenciakamathoz kötött hitelek esetén a kamatfelár emelése összhangban legyen a Kúria által lefektetett elvekkel. A Törvény 2015. február 1-jével lép hatályba, ugyanakkor a pénzügyi intézményeknek már januárban szükséges a szabályzataik átalakítása annak érdekében, hogy februárban fennakadás nélkül tudják folytatni tevékenységüket.

Magyar Nemzeti Bank