2016. november 17. - A hazai bankrendszer sérülékenysége alacsony, sokkellenálló képessége mind likviditás, mind pedig szolvencia tekintetében szilárd, a tavaszi jelentés óta tovább erősödött. A bankok hitelezési aktivitása a lakossági és vállalati szegmensben is élénkül, az éves kkv hiteldinamika elérte a fenntartható növekedéshez szükséges 5-10 százalékos szintet. Fontos, hogy a hitelezés élénkülése a verseny, különös tekintettel a lakossági hitelezésben történő árverseny erősödésével járjon együtt, ami egyben magasabb költséghatékonyság elérése felé terelné a bankokat. A külső kockázatok ugyanakkor emelkednek. Az európai bankrendszerben a válság továbbra is megoldatlan örökségei mellett geopolitikai fejlemények, valamint a tartósan alacsony kamatkörnyezet okozta kihívások jelentik a legfőbb kockázatot.
A bankrendszer stabilitási kockázatai alacsonyak, stressztűrő-képessége az elmúlt félév során javult. Erősödnek azonban a külső kockázati tényezők. Az európai bankrendszer gyenge fundamentumain kialakuló esetleges piaci turbulenciák különböző fertőzési csatornákon a hazai bankrendszert is érinthetik. Mindemellett a felépülő politikai és geopolitikai kockázatok mind az EU-ban, mind pedig globálisan rontják az amúgy is gyengélkedő növekedési kilátásokat. A hazai hitelezési folyamatokat tekintve a vállalati hitelezés dinamikájában, és azon belül különösen a kkv hitelezésben fordulat állt be 2016-ban, amiben a jegybanki programok (NHP, PHP) erős ösztönző szerepet játszottak. Ennek köszönhetően a kkv-k hitelezése a fenntartható növekedéshez szükséges 5 és 10 százalék közötti bővülési sávba lépett. A kkv hitelezés piaci alapú növekedése az NHP kivezetésével is töretlenül folytatódhat. Ugyanakkor az állami forrásból támogatott hitelgarancia szerepe felértékelődik, így a garanciaszervezetektől is nagyobb aktivitás és magasabb kockázatvállalás szükséges a kkv-k termelékenység javítását célzó beruházások megvalósításához.
Az ingatlanpiac szegmentált élénkülése folytatódott. Budapesten erőteljes áremelkedés figyelhető meg, viszont a lakásárak emelkedése nem tekinthető túlzott mértékűnek. Ezzel szemben a kevésbé frekventált területeken és kisebb településtípusokon az áremelkedés kevésbé jellemző. Az ingatlanpiaci árak alakulásának és azok pénzügyi stabilitásra gyakorolt hatásának nyomon követése érdekében az MNB saját lakásárindexet fejlesztett, amely pontosabban képes megragadni a lakásárak változását. A lakáspiaci folyamatokkal párhuzamosan fordulat következett be a háztartási hitelezésben is. 2008 óta először ez év júniusától a folyósítások már meghaladják a törlesztéseket elsősorban a közel 50 százalékkal bővülő lakáshitelezésnek köszönhetően. A jegybanki adósságfék-szabályok jelenleg egészséges mederben tartják az új hitelezést. Ezt tovább támogathatja a rögzített kamatozású hitelek felé történő elmozdulás, mely különösen a hosszabb futamidőkön, a magasabb jövedelemarányos törlesztőrészlet mutatóval (JTM) rendelkező ügyfelek esetén lenne kívánatos. Ehhez azonban még az árverseny erősödésére van szükség a bankok között, mivel a fix kamatozású hitelek felára nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas.
Az első félévben csökkent a nemteljesítő hitelek aránya, aminek további leszorítására van szükség. A csökkenés eddigi eredményei túlnyomórészt szabályozói intézkedésekhez, különösen az aktív jegybanki szerepvállaláshoz köthetők. A hitelezési fordulat ugyancsak segít kinőni a nemteljesítő hitelek problémáját, és mindemellett az aktív jegybanki szerepvállalás, valamint az eddigi lépések továbbra is ösztönzik a bankokat a megoldásra. 2016 első felében a bankrendszer az elmúlt évekhez képest kimagasló nyereséget ért el. Részben egyedi hatásoknak, mint például az értékvesztés felszabadításnak köszönhetően a tőkearányos megtérülés 9 százalék közelébe emelkedett. Ugyanakkor a tartósan alacsony kamatkörnyezetben a szűkülő kamatmarzsok miatt középtávon nyomás alá kerül a bankok strukturális jövedelmezősége. Az elmúlt évek racionalizáló lépései ellenére a szektor költséghatékonysága nem javult számottevően, a nemteljesítő portfolió kezelése pedig továbbra is érdemi kapacitásokat köt le.
A költséghatékonyság javítása kulcsfontosságú a tartósan alacsony kamatkörnyezet és a technológiai fejlődés jelentette kihívások kezelésében. Ezt egyrészt a bankrendszer konszolidációja, másrészt a digitalizációban rejlő lehetőségek kiaknázása, valamint a nemteljesítő hitelek leépítése tudná segíteni. A költséghatékonyság javulásának a bankrendszeren belüli verseny, különös tekintettel a lakossági hitelezésben történő árverseny erősödése tudna lökést adni, mely kényszerítené a bankokat a szükséges lépések felé.