Budapest, 2017. szeptember 26. – A Magyar Nemzeti Bank (MNB) tudományos folyóiratának idei harmadik, szeptemberi számában megjelent tanulmányok elsősorban a bankrendszer versenyképességével, a FinTech-megoldásokkal, a hitelintézetek valós értékelésével, a biztosítók tőkeallokációjával és a környezetvédelmi szempontból optimális erőforrás-allokációval foglalkoznak.
Asztalos Péter, Horváth Gábor, Krakovský Štefan és Tóth Tamás tanulmányában egy új bankrendszeri versenyképességi indexet mutatnak be a szerzők, amely két, esetenként ellentétes perspektívát – a felhasználói és befektetői oldalt – szintetizál. Ennek segítségével azonosítják Magyarország az Európai Unió versenyképesebb bankrendszereihez viszonyított lemaradásának főbb pontjait, kijelölve az utat a sikeres felzárkózás bankrendszeri pilléreinek további strukturális vizsgálatához.
Kerényi Ádám és Molnár Júlia a digitalizáció hatását vizsgálják, fókuszban a pénzügyi szektorral és a FinTech-megoldások szerepének növekedésével. A szerzők rávilágítanak az előnyökre, valamint felhívják az olvasó figyelmét a szolgáltatások kockázataira is. Konklúziójuk szerint a pénzügyi technológia okozta radikális változásokra a pénzügyi rendszerben még várni kell.
Szücs Tamás és Ulbert József a valós értékelésre vonatkozó számviteli szabályok változásának hatását vizsgálják a hazai hitelintézetek vonatkozásában. A tanulmányban bemutatott módszer segítségével a szerzők választ keresnek arra a kérdésre, hogy a válság után hogyan változott meg a magyar hitelintézeti szektor valósérték-érintettsége, és ennek milyen következményei vannak.
Balog Dóra a tőkeallokációs probléma elméleti, absztrakt megfogalmazását gyakorlati kérdésekre bontja le a biztosítók példáján keresztül azzal a céllal, hogy egyfajta útmutatóként szolgáljon a lehetséges módszerek közti eligazodásra. Ennek keretében sorra veszi a tőkeallokáció megvalósulása kapcsán felmerülő kérdéseket, mint például azt, hogy milyen célból, mit allokálunk, és hogyan történjen a szétosztás.
Hartung Katalin tanulmányában a környezetterhelés minimalizálására törekvő vállalatok optimális erőforrás-allokációját és belső elszámolóárainak meghatározását modellezi. A szerző lineáris tevékenységelemzési modell keretei között definiálja a kék gazdaság, azaz a „nullahulladék-elv” fogalmát. Rávilágít arra, hogy a kibocsátási korlátokhoz tartozó árnyékárak a szennyezéstől visszatartó környezetvédelmi bírságolás alapját képezhetik.
Fülöp Tamás esszéjében az 1925. évi Speyer-bankház által magyar városok részére folyósított kölcsönök felvételének gazdasági, gazdaságpolitikai körülményeit, és felhasználásának jellegzetességeit vizsgálja.
A Hitelintézeti Szemle szeptemberi száma tartalmaz ezen kívül még négy könyvismertetést és három konferenciabeszámolót is.
Jó olvasást kívánunk!
Magyar Nemzeti Bank