Az önálló magyar jegybank, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) megalakulásának századik évfordulója alkalmából tudományos folyóiratunk, a Hitelintézeti Szemle ünnepi tematikus számot publikál, melyben a jegybank elnökének, valamint több neves külföldi és hazai jegybanki, monetáris politikai szakértő tanulmányával tisztelgünk az MNB 100 éves története és tevékenysége előtt.
A megjelent tanulmányok és esszék az MNB centenáriumához kapcsolódóan fogalmaznak meg gondolatokat, a jegybank küldetéséről, annak függetlenségről, a monetáris stabilitásról, a fiskális kockázatokról, a hiperinflációról, az infláció elleni küzdelemről, a monetáris politikáról, a monetáris politikai intézményi döntéseknek a felzárkózásra gyakorolt hatásáról és a kötelező tartalékrátáról. A kötetben megjelent szakmai cikk emellett áttekintést nyújt Kína és Magyarország között a zöldkötvények terén megvalósult együttműködéséről. A monetáris politikai intézményi döntéseknek a felzárkózásra gyakorolt hatásáról pedig podcast is készült, ami meghallgatható az MNB és a Hitelintézeti Szemle honlapján, valamint a Sound Cloud és a Spotify podcasts-szolgáltatási oldalain.
Matolcsy György, tanulmányában az MNB története előtt tiszteleg, amely immár száz éve a magyar gazdaság ár- és pénzügyi stabilitásának megteremtésén és fenntartásán, valamint fenntartható növekedésének támogatásán munkálkodik. Arra keresi a választ, hogy mit mutat a magyar gazdaság elmúlt száz éve jegybanki szemmel. Fő célja, hogy a történelmi tanulságokon keresztül irányt mutasson a jelen kihívásaihoz. Az erre való felkészülés érdekében meg kell őrizni a jegybank függetlenségét, és össze kell hangolni a gazdaságpolitika ágainak tevékenységét. Az elmúlt közel 12 évben az MNB folyamatosan támogatta a fenti célok elérését.
Barry Eichengreen írása az 1920-as évek első felének és az 1990-es évek első felének magyar monetáris politikáját és inflációját hasonlítja össze. A gazdasági és pénzügyi egyensúlyhiány a jegybankot mindkét időszakban inflációs finanszírozási nyomás alá helyezte. A kialakult inflációra válaszul jelentősen megerősítették a jegybank függetlenségét, ami hasznosnak bizonyult, de egyik esetben sem volt elegendő a későbbi instabilitás megelőzéséhez. A jegybankra jelentős nyomás nehezedett a bankszektorból, a fizetési mérlegből, az államháztartásból és a gazdaság meggyengült szektoraiból fakadó problémák megoldására.
Harold James az első világháború után Közép-Európában tapasztalt hiperinflációs időszakot mutatja be, külön ismertetve Németország és Lengyelország esetét. A stabilizációnak jelentős ára volt, leginkább a recesszió és a munkanélküliség tekintetében. Az érintett országok arra törekedtek, hogy az inflációt a vagyon nemzetközi és belső újraelosztására használják fel. Az infláció megszüntetése politikailag költséges volt, és általában a szuverenitás valamely aspektusának feladásával vagy a belpolitikai mozgástér korlátozásával járt. Emiatt számos inflációs folyamat nem ért véget, az idő előtti, elhamarkodott ünneplést az inflációs helyzet súlyosbodása követte.
A tartós elsődleges hiány erősen összefügg az elöregedő társadalmak szükségleteivel, amelyek valószínűleg gyorsan változó strukturális makrogazdasági trendekkel néznek szembe, és a költségvetési egyenleg idővel romlani fog. Az előrejelzések készítői és a pénzügyi piacok széles körben elismerik, hogy a GDP-arányos adóssághányad idővel emelkedni látszik, de vannak arra utaló jelek, hogy a jövőbeni hiányok és adósságok nagyságát és tartósságát alulbecsülik. Manoj Pradhan és Charles Goodhart azzal érvelnek, hogy új korszak kezdődik, amikor a demográfia, valamint a fiskális és monetáris politika közötti bonyolult viszonyokkal kell szembenéznünk.
A nagyobb központi bankok a bőséges banki tartalékok rendszerében működnek. Ennek következtében a pénzpiaci kamatot csak a banki tartalékok kamatlábának növelésével tudják emelni. Ez viszont a központi bankok nyereségének nagymértékű átutalásához vezet a kereskedelmi bankok felé, ami nem lesz fenntartható, és kevésbé hatékonyan közvetíti a monetáris politikát. Paul De Grauwe és Yuemei Ji kétszintű tartalékolási rendszert javasolnak, amelyben csak a minimálisan kötelező tartalék feletti összeg után járna kamat. Ez csökkentené a bankoknak nyújtott juttatásokat, lehetővé téve a jegybankok számára, hogy hatékonyabbá tegyék a monetáris politikát.
Reiner Martin és Mohácsi Nagy Piroska tanulmányában a világjárvány utáni inflációs hullámot vizsgálja a visegrádi országok: az önálló monetáris politikával rendelkező Csehország, Lengyelország, Magyarország és az euroövezeti tag Szlovákia példáján keresztül. Megállapításuk szerint az euroövezeti tagság nemcsak rendes gazdasági körülmények között volt előnyös, ahogy a kis méretű, nyitott, integrált gazdaságok monetáris szuverenitásának előnyei fokozatosan eltűntek, de különösen hasznosnak bizonyult válság idején is.
Több mint harminc éve, a szocialista gazdasági blokk szétesése után a kelet-közép-európai országok a fejlett nyugathoz történő felzárkózást tűzték ki stratégiai célul. A folyamat fontos része volt a monetáris politikai keretrendszer kialakítása. Voltak országok, melyek az euro mielőbbi bevezetésén keresztül, míg mások az inflációs célkövetéssel próbálták a nominális stabilitást elérni. Szapáry György és Vonnák Balázs bemutatja, hogy a nominális és reálkonvergencia sikere elsősorban nem azon múlott, hogy milyen monetáris keretrendszert alkalmaztak az egyes országok, hanem azon, hogy annak hitelességét milyen mértékben tudták megteremteni.
Az MNB monetáris politikai gyakorlatának gazdaságstabilizáló hatását vizsgálja Ábel István és Pierre L. Siklos tanulmánya. Az inflációs célkövetés során konfliktusba kerülhetnek az árfolyammal és az üzleti ciklussal kapcsolatos megfontolások és emiatt ezeket gyakran összeegyeztethetetlennek tekintik a jegybank árstabilizációs mandátumával. A tanulmány a jegybank egy egyszerű modelljéből kiindulva értékeli a rugalmas inflációs célkövetés rendszerében alkalmazott monetáris politikai változók, köztük az árfolyam kölcsönhatásait. A korrelációs vizsgálat főbb jellemzői azt jelzik, hogy az MNB olyan rugalmas monetáris politikát folytatott, amely hozzájárult a gazdaság stabilizálásához.
De Grauwe és Ji elméleti modelljét egészíti ki Csávás Csaba, Kolozsi Pál Péter és Banai Ádám esettanulmánya, amely az MNB kötelező tartalékrendszerének 2022 és 2024 közötti módosítását vizsgálja. Bemutatják, hogy milyen hatása lehetett a lépéseknek a banki viselkedésre és a piaci hozamkörnyezetre, illetve miképp reagált erre a jegybank a monetáris politika hatékony transzmissziójának fenntartása érdekében. A magyar tapasztalatok mindenekelőtt a saját pénznemet használó, kevésbé fejlett pénzügyi piacokkal jellemezhető kis, nyitott gazdaságok esetében lehetnek relevánsak. Az elemzés nemzetközi szinten is újszerű, a tartalékok kamatozásának közelmúltbeli gyakorlati tapasztalatairól eddig kevés tanulmány született.
Bin Hu, Chaoyi Chen és Yueran Zhang szakmai cikkükben áttekintik a Kína és Magyarország közötti zöldkötvény-együttműködést, hangsúlyozva annak a fenntartható fejlődésben betöltött szerepét. Javasolják a kommunikáció javítását a kockázatok kezelése érdekében, a kétirányú piacok megnyitását, a zöld kötvények szabványainak kölcsönös elismerését, valamint az átláthatóság javítását a jobb információközlés révén.
A kiadvány és a podcast megtekinthető a folyóiratunk honlapján:
https://hitelintezetiszemle.mnb.hu/
Jó olvasást kívánunk!
Magyar Nemzeti Bank