Dr. Tóth Ádám - Mediáció és/vagy kényszer

Dr. Tóth Ádám a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnöke, véleménye szerint a közjegyző, a közvetítői eljárás során mindig azt keresi, hogyan tud az igazságszolgáltatás részeként jogszolgáltatást végezni.

A döntés közvetlen végrehajthatósága tekintetében több fontos kérdés merül fel, többek között, hogy a jogvita során gyengébbik fél védelmét mi biztosítja? A felek akarata kiterjed-e az ítélt dologra? Vajon a kikényszeríthetőség, mint kényszer a mediáció kudarcát jelenti? Az előadó kiemelte, hogy ahhoz, hogy a mediációval kapcsolatos kényszert megismerjük, tisztázni kell a közvetítés definícióját, melyet megtalálunk a 2008/52/EK irányelvben és a 2002. évi LV. törvényben.

A közvetítés a felek megállapodását helyezi központba, amely minden fél számára elfogadható. Közvetlen célja a vita megnyugtató rendezése, közvetett célja az, hogy megelőzze a vita bíróság elé kerülését. A létrejött egyesség betartásánál a felek önkéntessége jut döntő szerephez, mely jelen esetben azt jelenti, hogy a felek irányítják az eljárást.

Az eljárás sikeréhez elengedhetetlen, hogy a felek megbízzanak egymásban. A megállapodásnak is akkor van értelme, ha feltételezhető, hogy ahhoz a másik fél tartani fogja magát.

Tegyük fel a kérdést azonban, hogy jót tesz-e a kikényszeríthetőség egy tudatosan formalizálatlan eljárásnak? Nem veszik el ezzel a közvetítés egy értékes sarokköve, az önkéntesség?

A közvetlenül végrehajtható okiratok megkövetelik az eljáró személy bírósághoz hasonló jogállását. Alapos jogi felkészültség és szakmai ismeretek feltétlenül szükségesek. Meg kell jegyezi, hogy a közvetítő nem feltétlenül jogász - ide nem értve a bírósági közvetítőt.

A közvetítő legfontosabb feladata, hogy a feleket hozzásegítse a jogvita egyezséggel történő lezárásához. Nem vizsgálja a felróhatóságot vagy a jogellenességet, csak mediálja, közvetíti az egyezség létrejöttét. Ez esetben a pszichológiai és szociológiai ismeretek sokkal lényegesebbek a jogi ismereteknél. Abban az esetben, ha a jogalkotó a közvetítőt közhatalommal ruházza fel, úgy az közvetlenül végrehajtható egyezséget hagy jóvá. Az egyezség formai kereteinek betartatója, a vitás pontok eldöntője/befolyásolója. Viseli a felelősséget annak tartalmi és formai hibáiért.

Az előadó álláspontja szerint nem lenne megfelelő jogalkotói válasz, ha kötelezően előírná a közvetítők számára a jogi képzettséget. Helyette empátia kell, hogy jellemezze személyét, figyelme középpontjában az embernek kell állnia, hogy segítse a vita rendezését, a kialakult hangulathoz alkalmazkodva. Az sem biztos, hogy a közvetítői eljárásban a vitás ügyeket ítélt dologként kellene rendezni. Egyesek szerint bármely típusú ügyben létrejött egyezség közvetlen végrehajthatósága esetén a bíróságok terhei csökkennének. A fentiek alapján ez az álláspont vitatható, hiszen megfelelő garanciák hiányában a felek érdekeit súlyosan veszélyeztetné. Következésképpen a mediáció kudarca, ha végrehajtható okirat készül.

Felek eszköze lehet a bizalom erősítésében, ha megállapodásukat közjegyzői okiratba foglalják, jogvitával nem érintett esetekben. A közjegyző az eljárás során pártatlan jogszolgáltatást végez, a felek érdekeit védő, szigorú törvényi rendelkezések betartása mellett.

Előadásának zárásaként hangsúlyozta, hogy a közvetítés ismertté válásán kell munkálkodni a jövőben, hogy az emberek maguktól, minél szélesebb körben vegyék igénybe azt.