Az inflációs célkövetéses rendszer

Az inflációs célkövetés intézményi keretei

A Magyar Nemzeti Bank törvényben meghatározott elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása, amelynek megvalósításához 2001 nyara óta az inflációs célkövetés rendszerét használja. Az inflációs célkövetés olyan monetáris politikai stratégia, amelyben a jegybank a rendelkezésre álló eszközeivel a nyilvánosan bejelentett inflációs cél elérésére törekszik. Az inflációs célkövetéses rendszer fontos eleme a jegybank által követett monetáris politika átláthatósága és elszámoltathatósága.

 Az inflációs célt  az MNB a jegybanki alapkamat megfelelő mértékű és ütemezésű változtatásával tudja elérni. Magyarországon a jegybanki irányadó kamat szintjéről az MNB legfőbb döntéshozó testülete, a Monetáris Tanács dönt. A Tanács szükség szerint – tervezett üléseinek időpontját előre meghirdetve – ülésezik, havonta rendszerint kétszer, de legalább egyszer. Ülései közül havonta egy, úgynevezett kamat-meghatározó ülés. A Monetáris Tanács a jelenlévők egyszerű szótöbbségével határozza meg az új kamatszintet, szavazategyenlőség esetén az MNB elnökének, akadályoztatása esetén elnökhelyettesének szavazata dönt. A Tanács a kamatdöntés napján kiadott közleményben tájékoztatja a nyilvánosságot a döntésről és annak indokairól. Ezekről az üléseiről a Monetáris Tanács rövidített jegyzőkönyveket ad közre, amelyek még a következő kamat-meghatározó ülés előtt megjelennek. A jegyzőkönyvek átláthatóbbá teszik a döntéshozatalt, segítik a gazdasági szereplőket abban, hogy árnyalt képet kapjanak a jegybank és a Monetáris Tanács helyzetértékeléséről. A szavazatok nyilvánosságra hozatala elszámoltathatóvá teszi a döntéshozókat a törvényhozás által meghatározott árstabilitási mandátum teljesítésében való közreműködésüket illetően.

Az inflációs célkövetéses rendszer és a monetáris politikai döntéshozatal fontos eleme a jegybank munkatársai által negyedévente készített inflációs előrejelzés, amely az „Inflációs jelentés” című kiadványban jelenik meg. Az inflációs előrejelzés alapvető funkciója a monetáris politikai döntéshozatal segítése. Az előrejelzés endogén monetáris politika feltevésén alapul. Ez azt jelenti, hogy az előrejelzés makrogazdasági pályája az inflációs kilátásokra és a reálgazdasági folyamatokra reagáló monetáris politika figyelembevételével készül.

A Monetáris Tanács döntései meghozatalánál figyelembe veszi az előrejelzés alappályáját, az alappálya körüli bizonytalanság mértékét, illetve a relevánsnak ítélt kockázati forgatókönyveket. Az MNB szakértői által készített előrejelzés azonban csupán az egyik input a döntéshozatalban, a Monetáris Tanács számos egyéb tényezőt is figyelembe vehet.

Hogyan hat az alapkamat változás az inflációra – a monetáris transzmissziós mechanizmus

Az irányadó kamat változása az ún. monetáris transzmissziós mechanizmus csatornáin keresztül a képes hatni a jövőbeli inflációra. Ezek közül a három legfontosabb a kamat-, az árfolyam-, illetve a várakozási csatorna.

A kamatcsatorna azt a folyamatot ragadja meg, ahogy a jegybanki alapkamat szintje befolyásolja a forinthitelek terheit, így hatással van a gazdasági szereplők fogyasztási és beruházási aktivitására, azaz a termékek és szolgáltatások iránti keresletre. A jegybanki alapkamat csökkentése ösztönzi a keresletet a gazdaság kínálati tényezők által meghatározott kapacitásaihoz képest, így erősíti az inflációs nyomást. A jegybanki alapkamat emelése ellenkező irányú hatást fejt ki.

Az infláció alakulása az árfolyamcsatornán keresztül is befolyásolható. A jegybanki alapkamat emelkedése (csökkenése) változatlan kockázati megítélés mellett tőkebeáramlást (tőkekiáramlást) generál, ami erősíti (gyengíti) a forint árfolyamát az euróval szemben. A forintárfolyam elmozdulása egyrészt a nettó exporton keresztül keresleti oldalról hat az inflációra, másrészt közvetlenül befolyásolja az importált termékek forintban számolt árszínvonalát.

A várakozási csatorna a modern jegybankok működésében kiemelt fontosságú. A reálgazdaságra és az inflációs folyamatra ugyanis nem csak a jegybank aktuális kamatlépései, hanem a jövőben várható viselkedése is hatást gyakorol. Ha a monetáris politika árstabilitás melletti elköteleződése kellően hiteles, akkor a gazdasági szereplők árazási- és bérezési döntéseiknél azzal számolnak, hogy a középtávú inflációs kilátásokat a jegybank célja határozza meg. Ebben az esetben az inflációs várakozások „horgonyzottak”, ami elengedhetetlen feltétele a tartós árstabilitásnak és nagymértékben megkönnyíti a jegybank feladatát abban, hogy kedvezőtlen sokkok esetén az inflációt visszatérítse a célhoz.

A monetáris politika fenti csatornákon keresztül érvényesülő teljes hatása késve jelentkezik a makrogazdasági változókban. Az inflációra gyakorolt hatás erőssége és időbeli lefutása továbbá függ attól, hogy milyen típusú sokk idézte elő az infláció céltól való eltérését. A Monetáris Tanács fentieket figyelembe véve a kamatdöntéseit előretekintő módon, jellemzően az infláció elkövetkező 5-8 negyedév folyamán várható alakulására tekintettel hozza meg.

Mivel egy évnél rövidebb időszakra előretekintve a monetáris politika inflációra gyakorolt hatása viszonylag gyenge, egyes átmeneti sokkok ellensúlyozása túlzottan magas reálgazdasági áldozatokkal járhat. Ezért, ha azok nem rontják érdemben a hosszabb távú inflációs kilátásokat, az MNB monetáris politikáját úgy alakíthatja, hogy a sokkok közvetlen, rövid távon érvényesülő inflációs hatását korlátozottan veszi figyelembe. Az inflációs várakozások horgonyzottságának biztosítása ugyanakkor átmeneti sokkok esetén is kulcsfontosságú, ezért a jegybank ilyen esetekben törekszik a továbbgyűrűző (vagy ún. „másodkörös”) hatások kialakulásának megfékezésére 

Inflációs célok Magyarországon

Magyarországon az inflációs célkövetéses rendszer 2001 júniusában kezdte meg működését, amikor 2001 és 2002 decemberére lettek kitűzve célok. Ezt követően évente került sor inflációs cél kitűzésére a 2006. év végéig bezárólag, legalább két évre előre. 2005 augusztusában az MNB középtávú inflációs célt tűzött ki a 2007-től kezdődő időszakra, melyet a Központi Statisztikai Hivatal által közzétett fogyasztóiár-index 3 százalékos értékében határozott meg (a közlemény szövege elolvasható itt).

1. tábla: Inflációs célok

A középtávú, folyamatos érvényű inflációs célt alkalmazó jegybankok között elterjedt gyakorlat, hogy a cél nem korlátlan ideig van érvényben, hanem egy bizonyos idő elteltével – többnyire 3-5 éven belül – felülvizsgálatra kerül. Az MNB úgy döntött, hogy a középtávú cél felülvizsgálatára a közös európai árfolyamrendszerbe (ERM II) történő belépéskor, de a célkijelölés időpontját követően legkésőbb 3 évvel kerül sor. A felülvizsgálatok érvényben hagyták a középtávú cél 3 százalékos értékét, ezen kívül az inflációs cél 2015-ben egy ±1 százalékpontos toleranciasávval egészült ki. Az ex ante toleranciasáv megjeleníti, hogy az infláció a gazdaságot érő sokkok hatására e szint körül ingadozhat. Az MNB az inflációs cél teljesülésének értékelését az Éves jelentésében teszi közzé.