A kártyahasználat költségei

A bankkártyákhoz kapcsolódó díjak, költségek és kamatok kibocsátó bankonként változnak.

A teljesség igénye nélkül, általában a következő díjakat és költségeket számíthatják fel a kibocsátók:

• kibocsátási díj
• fő- és társkártya éves díja,
• pótkártya díja,
• letiltási díj,
• sürgősségi kártyacsere díja,
• cserekártya kézbesítési díja,
• készpénzfelvételi díj,
• egyenleglekérdezés díja,
• mobiltelefon-feltöltés díja,
• PIN-kód cseréjének díja,
• vásárlási limit módosításának a díja,
• hitelkártyákhoz kapcsolódó kamat,
• hitelkeret-túllépési díj,
• hitel visszafizetéséhez kapcsolódó késedelmi díj,
• fedezethiány miatt meghiúsult készpénzfelvétel díja.

A konkrét díjakról, kamatokról, azok mértékéről tájékozódjon a bankszámlát vezető pénzügyi szolgáltatónál!

Mint minden szerződésben foglalt feltételt, ezeket is csak abban az esetben módosíthatja egyoldalúan a szolgáltató, ha ezt a jogát a szerződésben kiköti. A szerződés módosítását annak hatályba lépését megelőzően legalább két hónappal, papíron vagy tartós adathordozón kezdeményezheti. Szerződés egyoldalúan nem módosítható új díj vagy költség bevezetésével. Az egyes kamat-, díj- vagy költségelemek szerződésben meghatározott számítási módja egyoldalúan, az ügyfél számára kedvezőtlenül nem módosítható. Az ügyfél tájékoztatása során biztosítani kell, hogy megállapítható legyen, melyik kamat-, díj-, vagy költségelem milyen mértékben változik. Az ügyfél számára elérhetővé kell tenni a módosítás okait.

Kedvezmények

A pénzügyi szolgáltatók a hitel- és bankkártyák használatáért általában kedvezményeket, leginkább pénzvisszatérítést nyújthatnak. A kedvezményekről kötelesek tájékoztatni a fizető felet.

Hogyan számítják ki a hitelkártyáknál a hitel kamatát? 

Jogszabály írja elő, hogy a kártyabirtokos és a bankja közötti szerződésnek az egyéb díjak és költségek mellett tartalmaznia kell a felszámítható kamatot, a teljes hiteldíjmutatót (THM) és a kamatszámítás szempontjából figyelembe veendő napot is, amennyiben az eltér a könyvelés napjától.

Általános gyakorlat, hogy a kibocsátó nem számít fel kamatot az igénybe vett hitel után, ha a hitel teljes összegét visszafizetik a kibocsátó által meghatározott határidőn belül. Egyes bankok részfizetés esetén is biztosítják a kamatmentességet, a tartozás visszafizetett hányadára. Amennyiben a részfizetés esetén előírt minimum összeget a kártyabirtokos nem fizeti vissza, a kibocsátó büntető kamatot, illetve késedelmi díjat is felszámolhat.

Mi a kamatmentes periódus és hogyan állapítják meg? 

A kamatmentes hitelperiódus egy időintervallum, amely a könyvelés (egyes bankoknál a vásárlás) napjával kezdődik és a számlakivonatban jelzett fizetési határidőn belül addig a napig tart, amikor a kártyabirtokos kifizeti tartozását a bankjának.

Általában nem vonatkozik a kamatmentesség arra az esetre, ha a kártyát nem vásárlásra, hanem készpénz felvételére használja a kártyabirtokos. Ilyenkor ugyanis a művelet vagy a könyvelés napjától kezdődően ki kell fizetni a felvett összeg után járó kamatot.

A hitelkártyákról bővebben kapcsolódó cikkünkben olvashat.

Milyen díjak terhelik a kártyabirtokost külföldi készpénzfelvétel és vásárlás esetén? 

A külföldi készpénzfelvételi díjakra vonatkozóan nincs egységes díjszabás, a kibocsátó bankok hirdetményben (kondíciós listában) tájékoztatják ügyfeleiket az aktuális díjakról. Ezek általában eltérést mutatnak attól függően, hogy ATM-nél vagy pénzügyi szolgáltatónál történik a készpénzfelvétel, valamint a hazai kibocsátók esetében eltérés mutatkozik a belföldi, valamint a külföldi tranzakciók díjai között is. Szintén előfordul egyes bankoknál, hogy ugyanazon bankcsoportba tartozó külföldi ATM-nél kedvezményes készpénzfelvételi lehetőséget nyújt. A bankfióki készpénzfelvétel jellemzően drágább.

A bankkártyával történő vásárlás általában külföldön is ingyenes, néhány ország szabályai azonban lehetővé teszik a kereskedő számára, hogy eltérő árat állapítson meg ugyanarra az árura vagy szolgáltatásra attól függően, hogy a vásárló készpénzzel vagy kártyával fizet.

Utazás előtt érdemes ezekről a díjakról az adott ország vonatkozásában a kártyakibocsátójánál tájékozódni.

Külföldi tranzakciók esetében alkalmazott árfolyamok

Külföldön végzett tranzakciók elszámolásakor 3 tényező pénznemét kell vizsgálni, mégpedig a bankkártyánk mögött álló számláét, a végzett művelet pénznemét, valamint a bankok közötti elszámolás pénznemét.

Ezek alapján a következő eseteket különböztethetjük meg:

• mindhárom pénznem azonos: vagyis a bankszámlára terhelt összeg megegyezik a végzett művelet összegével;
• mindhárom pénznem különböző: ekkor két konverzió történik, először a végzett művelet összegét váltják át a bankok között alkalmazott elszámolási pénznemre, ezután pedig az így kapott értéket váltják át a bankszámla pénznemére, és azt terhelik a számlára. Például, ha forint számlánk van és az ahhoz kapcsolódó forint alapú bankkártyával vásárolunk külföldön angol fontban, akkor először a vásárlás angol font értékét átváltják euróra, a bankok közötti elszámolás pénznemére, majd az így kapott euró összeget forintosítják, és terhelik a számlára;
• két különböző pénznem: ekkor egyetlen konverzió történik, és a konverzió során kapott értékkel terhelik a számlánkat (ha például forint számlánk van és az ahhoz kapcsolódó forint alapú bankkártyánkkal vásárolunk külföldön euróban, valamint a bankok közötti elszámolás pénzneme euró, ekkor a vásárlás euró értékét forintosítják, és terhelik a számlánkra).

A kártyakibocsátók meghatározzák a kártyaműveletek elszámolása során használt árfolyamot – ami jellemzően saját eladási árfolyamuk –, és az elszámolás devizanemét, azaz bankok között alkalmazott elszámolási pénznemet veszik kiindulópontként.

Utolsó frissítés: 2024. december 18.