Klímabarát tányér – megfelelő étkezési szokásokkal a környezetért

Ma már számos kutatás vizsgálja az élelmiszeripar környezetre gyakorolt globális hatását. Az eredmények változatosak, de egy irányba mutatnak: az étkezési szokásaink miatt sokkal nagyobb ökolábnyomot hagyunk magunk mögött, mint gondolnánk.  Az élelmiszerek egy átlagos európai ember ökológiai lábnyomának mintegy felét teszik ki. Étkezési szokásaink megváltoztatása ahhoz hasonló környezeti eredménnyel járhat, mintha felhagynánk az autózással, és mindenhova biciklivel, vagy gyalog járnánk.

Hogyan hat az élelmiszertermelés és -ellátás a klímaváltozásra?

Élelmiszer-ellátásunk felelős az üvegházhatású gázok kibocsátásának 30%-áért.

1. A termőföldek és az állatok felnevelése hatalmas területeket igényel. A világ mezőgazdasági területeinek 75%-át az állattenyésztés használja fel takarmánynövények termesztésére, kaszálóként vagy legelőként. Ehhez a legtöbb országban erdőirtással szereznek újabb megművelhető területet. A megváltozott területhasználat eredménye, hogy megnő a levegő szén-dioxid tartalma, ami felmelegedéshez vezet.
2. Ezen kívül a kérődző állatok és a trágya hatalmas mennyiségű metángázt juttatnak a légkörbe. A metánnak a szén-dioxidnál 28-szor nagyobb a globális felmelegítő képessége (GWP-értéke).
3. Jelentős környezeti terhelést jelent az élelmiszerek szállítása és az élelmiszeripari termelési folyamatok során felhasznált fosszilis tüzelőanyagok (szén, kőolaj és földgáz) miatti üvegházgáz-kibocsátás is. 
4. Mindezek mellett számolni kell a világ növekvő népessége és az egyre jelentősebb húsfogyasztás okozta keresletbővüléssel is.
   A húsfogyasztás erősen összefügg az egy főre eső GDP nagyságával. Az Environmental Working Group (EWG) amerikai környezetvédelmi szervezet kutatása szerint az amerikaiak húsfogyasztása 125 kg/fő/év, ami 60%-kal magasabb az európai átlagnál, és négyszerese a fejlődő országokénak.

Mely ételek járulnak hozzá legjobban a klímaváltozás folyamatához?

Az élelmiszerek közül a marhahúsnak, a sajtoknak, valamint a bárányhúsnak a legnagyobb az ökolábnyoma. A hústermelés esetében az üvegházhatást okozó gázok legnagyobb mennyisége a tenyésztés során keletkezik. A marhatenyésztés felelős az éves üvegházhatású gázok 14,5%-áért. Ez az érték a szarvasmarha metángáz termelésével, valamint a takarmányozásra felhasznált növények termesztésével magyarázható. Ez a szám majdnem megegyezik az autók, a kamionok, repülők és hajók által közösen termelt mennyiséggel. A bárányhús dobogós helyezése annak köszönhető, hogy a bárányok a szarvasmarhához képest arányaiban nézve kevesebb húst adnak, viszont felnevelésük, táplálásuk hasonló mennyiségű üvegházgáz-kibocsátással jár. A nem kérődző állatok, pl. szárnyasok és a sertések nem termelnek metánt, így a tenyésztési szakaszban jóval alacsonyabb a környezetterhelésük, viszont nagyüzemi feldolgozásuk jóval több energiát és vizet igényel. A húsfogyasztás környezetre gyakorolt hatása az üvegházhatású gázok kibocsátása mellett egyszerűen a takarmányok igényelt mennyisége miatt is hatalmas. Az összes globálisan megtermelt gabona felét ugyanis az állatok etetésére használjuk, miközben 870 millió, azaz minden kilencedik ember nem jut elegendő mennyiségű, vagy megfelelő minőségű ételhez.

A zöldségfélék a húsokkal ellentétben nem annyira a termesztés során, hanem inkább azt követően terhelik a környezetet, elsősorban a feldolgozás, a szállítás, valamint a fogyasztásra történő előkészítéskor. De nem csak a termelés és a tenyésztés jár magas környezetterheléssel. Az élelmiszeriparhoz kapcsolódóan az üvegházhatású gázok kibocsátásának átlagosan legalább 20%-a a nem megfelelően kezelt hulladék élelmiszer bomlása során keletkezik. 

Ez egyben rávilágít a fenntartható étkezés egyik legalapvetőbb és kézenfekvő pontjára: az összes megtermelt élelmiszer 40%-a kerül kukába! Egy hazai kutatás szerint 10-ből 8 magyar kellemetlenül érzi magát, ha élelmiszert dob ki, és hasonló arányban tekintik az élelmiszerpazarlást jelentős globális problémának, mégis évente fejenként 40-45.000 forintnyi élelemiszert dobunk a kukába, és az összeg egy négyfős család esetében már 160-180 ezer forintra rúg. Ha mindazt az alapanyagot nem kellett volna megtermelni, csomagolni, elszállítani, máris hatalmas lépést tettünk volna a Föld és a saját jövőnk érdekében.

Az élelmiszer-pazarlásról és a hulladék kérdéséről bővebben a Szemét vagy hulladék?, míg a fenntartható étkezésről a Fenntartható konyha című cikkben lehet olvasni.

Utolsó frissítés: 2024. október 15.