Komposztálás és kertészkedés – városban is?

 

Mindennapi életünk során folyamatosan hulladékot termelünk. Különböző részeit a környezetünk megóvása érdekében már számtalan módon újrahasznosítjuk, szelektíven gyűjtjük, valamint – ideális esetben – figyelünk arra is, hogy minél kevesebb hulladékot termeljünk. A környezettudatos viselkedés azonban eltérhet a városi és a vidéki életmódban.

Míg vidéken megszokott és régóta alkalmazott dolog, a városlakók kevésbé szoktak hozzá, hogy a növényi hulladékból komposztálás útján humuszt készítsenek. Pedig amellett, hogy ezzel az eljárással csökkenthetjük a hulladék mennyiségét, egyúttal a virágok, balkonnövények földjét is termővé tehetjük, így mérsékelve a tápoldatokra fordított kiadásokat és a szemétköltséget. Az eldobott szemét mintegy 30 százaléka ugyanis szerves hulladék, amit érdemes hasznosítani.

A kertes házban lakók között elterjedtebb a komposztáló használata, egyes önkormányzatok ingyen komposztálót is osztanak a lakóknak, hogy a háztartásokban keletkező növényi szerves hulladékot fel tudják használni. 

A városok zöldítése kiemelt cél világszerte, de a városi közösségi komposztálás nálunk még kevésbé terjedt el. A közösségi komposztálás lényege, hogy a háztartások egy közös tárolóba dobják a háztartási növényi szerves hulladékukat. Ha betartjuk azt a néhány szabályt, ami a folyamatot biztosítja, ez egyáltalán nem jár különösebb fáradtsággal és kellemetlenséggel sem. 

Mi szükséges a komposztáláshoz? 

• Megfelelően kialakított komposztáló láda, melynek alja érintkezik a talajjal, kellően szellőzik, ideális esetben természetbarát anyagokból készül. Az igényekhez (közösségi komposztálás esetén a részt vevő háztartások számához) mérten alakítsuk ki a méretet, válasszuk ki a megfelelő, nem túl napos helyet!
• Némi utánajárás, hogy milyen anyagokat lehet a komposztálóba dobni. Itt gyűjthetjük a gyümölcsök, zöldségek maradékát, a tojáshéjat (összetörve, mértékkel), a teafilter tartalmát, vagy a kávézaccot - bár ezt közvetlenül is tehetjük a növényeink földjére, önmagában is jó termőtalaj. Ide kerülhet a hervadt vágott virág és az elszáradt cserepes növény, vagy a levelek is, de ezek mennyiségére figyeljünk, érdemes egy kertésszel egyeztetni. Ügyeljünk arra, hogy a komposztáló nem moslékos edény, ezért tilos többek között húst, halat, csontot, mártás- vagy levesmaradékot, kenyeret, tejterméket, kezelt citrusfélék héját, tartósítószeres növényeket vagy feldolgozott élelmiszert beledobni, mert ezek gyakran tartalmaznak adalékokat, illetve fertőzésveszélyesek. 
• Egy (akár rotációban megválasztott) felelős, aki időnként megforgatja a komposztáló tartalmát, és kiszedi az értékes humuszt.
• Kitartás. Előfordul, hogy kezdetben, tapasztalat híján, nem működik megfelelően a komposztáló. Közösségi komposztálás esetén ezért kiemelten fontos lehet egy megfelelő visszajelzési rendszer is.

Ha a lakóközösség nem nyitott az ötletre, de mi mégis szeretnénk a növényi szerves hulladékot megfelelően felhasználni és a környezetet óvni, vegyük igénybe a városban elhelyezett egyéb közösségi komposztálókat. A Humusz honlapján megtaláljuk a lakóhelyünkhöz legközelebbi lehetőséget. 

Tévhitek

A komposztálás elterjedésének egyik akadálya lehet, hogy számos tévhit kering vele kapcsolatban, amelyek rontják a hírét. Érdemes ezekről lerántani a leplet.

• A komposztáló büdös: a megfelelően kialakított komposztáló valójában nem büdös. Ha olyan dolgot teszünk bele, ami nem úgy bomlik el, mint a szerves növényi részek (pl. állati eredetű dolgot), akkor rohadás indul be, és akkor valóban büdös lehet. 
• A komposztálóra jönnek a bogarak, rágcsálók: kizárólag a nem megfelelően karbantartott komposztáló vonzza a rágcsálókat, legyeket. 

Komposztáljunk lakásban!

Odafigyelést igénylő, de hasznos megoldás lehet a beltéri komposztálás is giliszták segítségével. Az eredmény ennél a folyamatnál is a humusz, azonban itt nagyon kell figyelni a megfelelő hőmérsékletre, a föld nedvességtartalmára, a hulladék behelyezésére, a humusz időben való kiszedésére. Ennél a megoldásnál is tilos pl. húst, tejterméket, olajos anyagokat a földbe helyezni. Előnye, hogy kis helyen is elfér, és egy jól kialakított, akár bútorként is használt doboz fel sem tűnik a lakásban. 

Balkonkert, avagy mire használjuk a komposztálásból kinyert humuszt? 

A humusz a földet tápanyagban gazdag élőhellyé teszi a növények számára. Amennyire lakóhelyünk engedi, ablakba, erkélyre ültessünk hasznos, termő növényeket! Ezzel csökkentjük karbonlábnyomunkat, hiszen helyben terem például a nyáron elfogyasztott paradicsom vagy paprika. Nem kell az árut utaztatni, tárolni, tartósítószerrel kezelni, és nem használunk műanyag zacskót sem a hazaszállításhoz. 

Nevelhetünk erkélyünkön fűszernövényeket, gyógynövényeket is. Figyeljünk oda, hogy vannak napfényt jobban igénylő és árnyékot kedvelő fűszernövények! Egyesek magasra nőnek, mások kisebbek, így nem célszerű egy edénybe ültetni őket. Érdemes tájékozódni ültetés előtt. Igyekezzünk hazai növényfajtákat ültetni, hiszen ez is segít az ökolábnyomunk, és persze a háztartás költségeinek csökkentésében.

Közös kert, közösségi kert

A közösen, helyben megtermelt ételek nemcsak alacsony ökológiai lábnyommal rendelkeznek, de vélhetően költségeket is megtakaríthatunk a vásárlások kiváltásával vagy mérséklésével. Nem utolsósorban pedig közösségépítő ereje is van egy közös kert művelésének. 

A belső udvarral vagy kerttel nem rendelkező lakóházak lakóinak lehetőséget ad a növénytermesztésre a közösségi kert. A városi közösségi kertek nemcsak a zöldségek, gyümölcsök miatt fontosak, hanem mert az ott töltött idő jó hatással van a fizikai és mentális állapotunkra, összehozza az embereket és jó példát mutat a gyerekeknek, közelebb hozza őket a természethez. 

Ma már könnyen megtalálhatjuk a hozzánk közel eső közösségi kerteket, például itt. 

Utolsó frissítés: 2022. március 31.