Hogyan neveljünk környezettudatos gyereket?

A bolygó környezeti állapotának rohamos romlása, az éghajlatváltozás hatása elengedhetetlenné teszi, hogy a következő generációkat környezettudatos szellemben neveljük. Fontos, hogy a gyerekeket közelebb vigyük a természethez és megmutassuk, milyen hatással van a környezetre az életmódunk. A fenntartható életmód nekünk is egy komoly tanulási folyamat, az azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy a felnövekvő generáció már a fenntarthatóság alapszabályai szerint kell, hogy éljen. Hogyan tudjuk átadni a szemléletet kis kortól kezdve?

A gyermeknevelés összetett folyamatában a hiteles példán, a sok beszélgetésen, közös élményeken nagyban múlik az, hogy milyen felnőtté válik egy gyerek. 

Hogyan kezdjük?

Az biztonsággal kimondható, hogy a környezettudatos életmód alapja a természet szeretete és tisztelete. A kanapén ülő, tévénéző, internetező, bezárt életmód, a számítógép, a videójátékok és a mobiltelefonok folyamatos használata azonban sok gyereket már nagyon korán eltávolít a természettől. A természethiány általánossá vált, a természettel való kapcsolat megváltozott. A gyerekek nincsenek zöld környezetben sem rendszeresen, sem eleget. Emellett – ha mégis kijutnak, - a felgyorsult, multimédiától hangos világunkban az sem könnyű, hogy a kész információkhoz szokott gyermekek a kreatív vizsgálódásnak adják át magukat, kicsit lelassuljanak.

Milyen hatással van a gyerekekre a természettől való eltávolodás? 

Egy 10 éven át tartó kutatás szerint komoly károkat okoz, ha a gyerek a természettől elzárva, képernyők előtt éli le élete nagy részét /2005. Richard Louv, Last Child in the Wood/. A természettől való elidegenedés következtében gyakrabban alakul ki depresszióra való hajlam, mutatkoznak tanulási nehézségek, gyakoribb a hiperaktivitás. A gyermekek elmaradnak a szociális fejlődésben, boldogtalanabbak. 

Vizsgálatok igazolják, hogy a gyerekek a természetben eltöltött idő után több érzelmi tapasztalatot éltek át, és nyitottabbak voltak a szociális kapcsolatok építésére, mint egy zárt térben eltöltött program után. A természetben való rendszeres időtöltés következtében egészségesebb az önbizalmuk, javulnak a nyelvi és kommunikációs képességeik. Csökken bennük az agresszió, a szorongás és a stressz. Azok a gyerekek, akik több időt töltenek a természetben, felnőttként nyitottabbak a természettudományok iránt, felelősebben viselkednek, pozitívabb hozzáállást tanúsítanak. Azok a felnőttek pedig, akik rendszeresen mennek a természetbe, szorosabb emberi kapcsolatokat alakítanak ki, nyitottabbak a többi ember felé, megértőbbek.  A képernyő előtt eltöltött korlátlan idő felnőttként az empátia és az önzetlenség hiányát okozza, és depresszióhoz vezet. 

A gyermek és a természet kapcsolatának kiépülése tehát egyaránt szolgálja a környezetünk és a gyermek javát.

Mit tehet a szülő? 

• Kezdjük korán! 
Engedjük a kisgyereket a természetbe, amilyen korán és amilyen gyakran csak lehet! A természet nyugtató hatással van a gyerekekre. 

• Meséljünk saját élményeinkről, bátorítsuk, hogy legyenek közös élmények! 
Mindenkivel történtek kalandok gyerekkorában. Osszuk meg a gyerekekkel saját meséinket, és kezdjük el mesélni az ő meséiket!

• Alakítsunk ki családi hagyományt! Legyen rendszeres program!
Nézzünk közösen denevéreket nyári este, számoljunk villámokat a zivatarban, lessük meg a teliholdat, köszönjünk a hattyúknak a közeli tónál! Látogassuk meg a kiserdőt minden hónapban, és nézzük meg, mi, hogyan változik benne, így a természet változásaira is nyitottabb lesz. Menjünk nyaranta sátrazni együtt! Menjünk ki a természetbe esőben, hóban is!

• Ne erőltessük! 
Egy kisgyerek nem bír annyit sétálni és ugyan feltöltődik, de hamarabb elfárad a környezeti ingerektől, mint egy felnőtt. Nagyon fontos, hogy figyeljünk, vegyük észre, mikor elég neki, mikor fárad. Kisebb gyerekkel tervezzünk rövidebb sétákat, programokat!

• Legyen csak piszkos! És le a cipővel!
Hagyjuk, hogy a gyerek másszon fára, csússzon a földön, gázoljon a patakban! Tapasztalja meg a környezetet, hasson az összes érzékszervére! Otthoni élmény lehet a virág- vagy zöldségültetés, amelyet kis cserépben, balkonon vagy a kertben is meg lehet tenni. Megtanulja a kisgyerek, hogyan, miből nő a növény, a gondozás során megismeri a felelősséget is. 

• Hagyjunk valódi szabadidőt, szabad játékot! 
Egy kisgyerek akkor tud elmélyedni a természetben, ha időt adnak neki. Megfelelő távolságban, de engedjük, hogy maga fedezze fel a növényeket, élőlényeket! Így lehet saját élménye. A természetben folytatott kötetlen játék fejleszti a fantáziáját, az önbizalmát. 

• Vizsgálódjunk, kutassunk együtt! Írjunk naplót! Alkossunk!
A természet számos kincset rejt. Mutassuk meg az apróbb csodákat a leveleken, bogarakon, fűben, fában, vízben! Az élőlények törékenysége a felelősségérzetet is kifejleszti a gyerekben. Madártollakat, kavicsokat, leveleket mindig lehet találni, gyűjtsük össze olyan helyen, edénykében, ahol akármikor meg tudja őket vizsgálni! A természet a kreativitást is növeli. Használjuk ki, készítsünk alkotásokat a természetben talált kincsekből, örökítsük meg az élményeket! 

• Mindig meséljünk, magyarázzunk! 
Mondjuk el, milyen kapcsolat van az ember és a természet között, hogyan függ egyiktől a másik! Egy városi kisgyerek sokszor nehezen érti, hogy ő is része a természetnek, az ő igényeinek kielégítése is energiafelhasználással, hulladékkal, sok esetben környezetkárosítással jár. A felismerés azonban már egészen kicsi gyerekkorban elemi hatással bír. Sok gyerek már egészen korán elhivatott védelmezője a környezetnek. 

A természet szeretete mellett természetesen fontosak azok a lépések is, amelyek a mindennapi életünkben a fenntarthatóságot, az ökológiai lábnyom mérséklését szolgálják. A szelektív hulladékgyűjtés, megfelelő étkezési szokások, vagy akár a tudatos vásárlás mind akkor tud megfelelően érvényesülni egy gyermekben, ha ezeket a gyakorlatban látja otthon. Természetesen van olyan eset, amikor az óvoda vagy az iskola előrehaladottabb, és a gyermek itt tanulja meg ezeket, majd elkezdi otthon is a környezetében továbbadni. Mégis a legjobb, ha ezeket otthon is tapasztalja. Ezekre nem szükséges külön hangsúlyt fektetni, hiszen a gyermek nagyon jó megfigyelő, pontosan el fogja sajátítani, amit teszünk. Ha már elég nagy és érdeklődik ezek iránt, akkor lehet neki többet beszélni, magyarázni, hogy mit miért és hogyan csinálunk. Sőt, lehetnek saját ötletei is, amivel az életmódunkat tovább „zöldíthetjük”. A kapcsolat ezen szokások és a természet között persze sok beszélgetéssel hozható felszínre. Ezek a lépések – a természeti élmények, a sok beszélgetés és az életmód – együttesen hatnak, és egy természetet tisztelő, a mindennapjaiban környezettudatos ember nőhet fel, aki nálunk sokkal jobban fogja tudni, mit jelent a fenntartható életmód.

A gyerekkori tanulási folyamat azonban nem kizárólag a szülőktől függ, nagyon fontos, hogy a kicsik mit, hogyan és hol tanulnak később a pedagógusoktól, a környezetükben lévő felnőttektől, egymástól és a társadalomtól. Erről a Zöld ovisoktól a zöld tinikig – a közösség és az intézmények szerepe című cikkben olvashat bővebben.

Utolsó frissítés: 2022. március 31.