Önkéntes kölcsönös biztosítópénztár

• a pénztárba való belépés önkéntes,

• rendszeresen tagdíjat kell fizetni, amelynek minimális mértékét az adott pénztár határozza meg (pénztáranként eltérő, általában minimum havi 3-5 ezer forint),

• egyéni számlán (azaz névre szólóan) tartják nyilván a befizetéseket és a kifizetéseket.

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztáraknak jelenleg négy formája működik. A nyugdíjpénztár nyugdíjszolgáltatást, az egészségpénztár az egészség védelmét szolgáló programokat szervez és finanszíroz, ennek keretében egészségügyi szolgáltatások megvásárlását, betegség miatti keresőképtelenség esetén a kieső jövedelem pótlásának finanszírozását, gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatását, a pénztártag halála estén a hátramaradottak támogatását biztosítja, továbbá életmódjavító szolgáltatásokat is nyújthat. Az önsegélyező pénztár szociális kockázat bekövetkezése esetén, jogszabály által előírt szociális kötelezettségek alapján nyújt kiegészítő ellátást, valamint gyógyszer és gyógyászati segédeszköz árának támogatását biztosítja. Az egészség- és önsegélyező pénztárak pedig mind az egészségpénztáraknál, mind az önsegélyező pénztáraknál felsorolt szolgáltatásokat nyújthatják. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak szolgáltatásaikat a pénztártagok, munkáltatók befizetéseiből, és a befizetések befektetéséből származó hozamokból finanszírozzák. A szolgáltatások finanszírozása egészség-, önsegélyező, valamint egészség- és önsegélyező pénztár esetén szolidáris elven, erre a célra létrehozott szolidáris alapból is finanszírozható.

Az éves tagi befizetések 20%-a, maximum 150 ezer Ft visszaigényelhető a személyi jövedelemadóból, mely szolgáltatásokra használható fel.

• elmúlt 16 éves;

• rugalmas, az életszakaszhoz igazítható befizetési lehetőséget igényel;

• szeretné, hogy megtakarítása örökölhető legyen;

• befizetéseit adókedvezménnyel is szeretné növelni;

• munkáltatója cafetériát biztosít;

• nem rendelkezik befektetési szaktudással, de nyugdíjcélú megtakarítását szeretné kockázatvállalási hajlandóságának megfelelő portfólióban befektetni;

Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár természetes személyek elhatározásából, illetve a munkáltató kezdeményezésére munkavállalók által alapított, a függetlenség, a kölcsönösség, a szolidaritás és az önkéntesség elve alapján létrehozott pénztári szervezet.

Az alapításhoz legalább 15 alapító tag szükséges. Az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárakra vonatkozó legfontosabb szabályokat az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény tartalmazza.

A pénztár alapszabálya határozza meg a minden pénztártagra kötelezően előírt, ún. egységes tagdíj mértékét, amelyet minden pénztártagnak egységesen fizetnie kell.

Az pénztári tagok befizetései, valamint a munkáltatói hozzájárulás három tartalékba kerülnek:

• fedezeti tartalék, amiből a szolgáltatások finanszírozása történik,

• működési tartalék, amiből a pénztár a működési költségeit finanszírozza,

• likviditási tartalék, ami az időlegesen fel nem használt pénzeszközök gyűjtésére és a két másik alap általános tartalékaként, a pénztár fizetőképességének biztosítására szolgál.

A pénztár a tagok által fizetett tagdíjat, a munkáltatói tag (munkáltatói tagok) által fizetett hozzájárulást, a vagyon értékesítéséből származó összeget és az egyéb bevételeket – a működési szükségleteinek megfelelően – a fedezeti, működési és likviditási tartalékba helyezi. A befektetések hozamát abba a tartalékba kell helyezni, amelynek befektetéséből származik. A pénztári szolgáltatásokat a fedezeti alapra – azon belül az egyéni számlára – jutó részből lehet finanszírozni.

A tartalékok kizárólag a törvény előírásai szerint használhatók fel. A bevételek tartalékok közötti felosztásának mértékét a pénztár az alapszabályában szabályozza.

Utolsó frissítés: 2023. október 30.