Bankkártyák

A bankkártya egy olyan készpénzfizetést helyettesítő eszköz, amelynek alapvetően kétféle típusát, a betéti bankkártyát és a hitelkártyát lehet megkülönböztetni. Előbbi általában fizetési számlához kapcsolódik, míg utóbbinál egy meghatározott hitelkeret szolgál fedezetül.

A bankkártya mindig a kibocsátó bank tulajdona, a használatára jogosult pedig a kártya birtokosa. A kártyahasználatkor az elfogadó a kártyán szereplő adatok (név, aláírás) és a titkos személyazonosító, más néven PIN-kód segítségével azonosítja a kártyatulajdonost. A PIN-kód megadása a személyazonosítás mellett a bankkártyával végzett tranzakció hitelesítésére elismerésére is szolgál, 15 ezer forint feletti tranzakciók esetében minden esetben szükséges megadni. Online bankkártyás vásárlás esetén a hitelesítéshez a bankkártyán feltüntetett CVC2 kód, illetve a kibocsátó banknál előzetesen megadott internetes biztonsági kód megadása szükséges. A PIN-kód a kártyabirtokos személyéhez kötődik, az másra át nem ruházható és biztonsági okokból fontos titokban tartani. A kártyához kapcsolódó adatok és a titkos személyazonosító teszik lehetővé, hogy a bankkártya tulajdonosán kívül más ne használhassa a bankkártyát. 

Fontos, hogy a bankkártyán található adatokat, például kártyaszámot, vagy CVC2/CVV2 kódot soha senki nem kéri el telefonon, még a bankunk sem, ezért a visszaélések megelőzése érdekében tartsuk azokat titokban, és ne adjuk ki senkinek. Online vásárlás előtt minden esetben győződjünk meg arról, hogy megbízható, valós kereskedő hivatalos weboldalán vagyunk.  A bankkártyák többsége már hozzáadható digitális formában a mobiltelefonunkhoz, amivel már a fizikai kártya nélkül is egyszerűen, kényelmesen és biztonságosan vásárolhatunk. 

Azonban nem minden kártya bankkártya. Azok a kártyák, amelyek kibocsátásában egyáltalán nem vesz részt pénzügyi intézmény, nem tekinthetők bankkártyának, ezek kereskedői kártya néven váltak ismertté. Ilyenek például az üzemanyag társaságok, áruházláncok által kibocsátott kártyák.

A bankkártya iránti igénnyel egy bankkártya-kibocsátót, azaz pénzügyi szolgáltatót kell felkeresni. A pénzügyi szolgáltató mérlegeli a kártyahasználattal járó kockázatokat, majd eldönti, hogy teljesíti-e az igényt, tehát megköti-e az ügyféllel a szerződést a kért bankkártyatípusra, esetleg mást ajánl helyette.

Fontos tudni, hogy csak az ügyfél kérelmére lehet kártyát az ügyfél rendelkezésére bocsátani. Ez alól az jelent kivételt, ha a kártyabirtokos már meglévő (de lejárt) kártyáját cseréli ki (amennyiben nem szeretnénk cserekártyát, azt lejárat előtt legalább egy hónappal szükséges jelezni a banknak). Egyes folyószámla-konstrukciók esetén, a csomag részeként, ingyenesen és automatikusan rendelkezésre bocsátják a bankkártyát is; ilyenkor a folyószámla-szerződés egyben a kártyahasználati szerződés is.

A használat módjára vonatkozó szabályokat a kártyabirtokos és a kártyát kibocsátó bank közötti szerződés (a kártyabirtokosi szerződés) tartalmazza. Amennyiben a kártyabirtokos nem a szerződésben foglaltaknak megfelelően használja a kártyát, a kibocsátónak jogában áll azt visszavonni. A kibocsátó neve és telefonszáma, amelyet probléma esetén hívni lehet, általában szerepel a kártya hátlapján.

Hogyan néz ki egy bankkártya elő- és hátlapja?

A fenti, minden kártyán megtalálható információk mellett a kártya előlapján angolul az is fel kell tüntetni, hogy betéti (debit) vagy hitelkártyáról (credit) van-e szó.

Utolsó frissítés: 2024. október 24.

A bankkártya aktiválása, érvényessége

A bankkártyát az első használat előtt aktiválni kell. Közvetlenül az új bankkártya kézhezvétele után nem végezhető a kártyával semmiféle művelet, azaz pénzt sem tud felvenni, vásárolni sem tud a kártyával. Az aktiválás lényegében a kártyabirtokos által a bankkártya működőképessé tételét jelenti.

A kártya aktiválását a kibocsátó szolgáltató iránymutatása szerint kell elvégezni az erre rendelkezésre álló csatornák valamelyikén, például bankfiókban személyesen, bankjegykiadó automatánál (ATM), telefonon – Telebankon vagy interneten – vagy internetbankon keresztül. Az aktiválást követően a kártya az előlapon feltüntetett lejárati dátumig érvényes, tehát eddig az időpontig végezhetőek vele különböző pénzügyi műveletek. A lejárati dátum hónap és az évszám utolsó két számjegyének bontásában szerepel, a kártya a megadott év és hónap utolsó napján éjfélkor jár le. Az érvényességi időt a kibocsátó határozza meg, mely általában egy és három év közötti időtartam. Ha a kártya lejárt, már nem tudja használni, vagyis hiába van még pénz a bankszámláján, nem tud a bankkártyával vásárolni, számlájáról, illetve bankjegykiadó automatából készpénzt felvenni. A pénzügyi intézmények a lejárat előtt új bankkártyát küldenek, jellemzően postai úton. Az új bankkártya aktiválását követően a korábbi bankkártya már nem használható. 

A kártya hátoldalának aláírása

Az első használat előtt nemcsak aktiválni szükséges a kártyát, hanem a hátoldalán alá is kell írni. A biztonság növelése érdekében úgy írja alá, ahogy az aláírása az egyéb személyazonosító okmányokon is szerepel, mert ez az aláírás szolgálhat azonosításra a vásárlás során, továbbá megakadályozhatja, hogy arra jogosulatlan személyek visszaéljenek a kártya használatával.

A visszaélések elkerülése érdekében soha ne adja ki a bankkártya adatait semmilyen fórumon, illetve fokozottan ügyeljen arra, hogy a használat során se legyenek leolvashatóak ezek az adatok a kártyáról.

Utolsó frissítés: 2024. október 24.

A bankkártyákat többféle módon lehet csoportosítani, mely történhet:

• felhasználó szerint,
• felhasználhatóság szerint,
• speciális kibocsátású (ikermárkás, szponzorkártya),
• megjelenés szerint (dombornyomott, elektronikus),
• adatok tárolásának módja szerint.

Felhasználó szerint

A bankkártyák legalapvetőbb csoportosítási lehetősége a felhasználó szerinti megkülönböztetésük. E szerint megkülönböztetünk lakossági és vállalati vagy business kártyákat.

• Lakossági vagy privát kártya: magáncélú használatra, természetes személy, személyek a kártyabirtokos ügyfél számlájához vagy a részére nyújtott hitelkerethez kapcsolódóan kibocsátott kártya.
• Vállalati business vagy corporate kártya: üzleti kártya, a jogszabályban meghatározott vállalkozás vezetői és alkalmazottai részére kibocsátott, a hivatalos költségek fedezetére használt kártya. Általában a vállalkozás a számlatulajdonos és a vezető vagy az alkalmazott a kártyabirtokos.

Felhasználhatóság szerint

A bankkártyák felhasználhatóságának módja szerint

• előre fizetett kártya,
• betéti kártya,
• hitelkártya,
• terhelési kártya, valamint
• többfunkciós kártya.

Előre fizetett kártya (prepaid kártya): olyan kártya, amelyet birtokosa - a kártyát kibocsátó részére előre kifizetett összeg erejéig - használhat általában vásárlásra, illetve egyes konstrukcióknál készpénz felvételére. Az előre kifizetett összeget vagy magán a kártyán, vagy a mögötte álló számlán tárolják. Ezen összeg felhasználása után egyes kártyák újratölthetők, másokat el lehet dobni.

Betéti kártya (debit kártya): A magyarországi bankok által kibocsátott bankkártyák 98 százaléka úgynevezett debit vagy betéti kártya, amelyet csak akkor kaphat az ügyfél, ha számlát nyit a bankban. A kártya ebben az esetben egyszerűen kulcsként funkcionál a számlához. A kártya birtokosa a bankszámláján lévő összeg erejéig vehet fel készpénzt, vásárolhat, töltheti fel előre fizetett kártyáját (pl. mobiltelefon-kártyáját) vagy indíthat átutalást. A bank minden egyes művelet ellenértékével automatikusan megterheli a kártyabirtokos számláját. Kapcsolódhat a számlához folyószámlahitel is, amely megemeli a felhasználható összeget.

Hitelkártya (credit kártya): Ez a kártya a bank és a kártyabirtokos közötti szerződésben meghatározott mértékű hitelkerethez kapcsolódik, amelyet egy hitelszámlán tartanak nyilván. Amikor a kártyabirtokos használja a kártyáját, maximum a hitelkeret erejéig kölcsönt kap a banktól. A bank meghatározott időközönként, általában havonta, küld számlakivonatot a kártyabirtokosnak, amelyen feltünteti a kártyával végzett műveleteket és az igénybe vett hitel összegét. A kártyabirtokos dönti el, hogy tartozását teljes egészében visszafizeti a számlakivonaton feltüntetett határidőn belül, vagy annak csak egy részét rendezi. A részfizetés általában csak akkor engedélyezett, ha tartozása meghatározott százalékát kifizeti a kártyabirtokos. Ennek minimális mértékét (általában 5-10%) a szerződés rögzíti, pontos összegét a számlakivonat tartalmazza. Amennyiben a kártyabirtokos a teljes tartozását visszafizeti a számlakivonaton feltüntetett fizetési határidőig, a kártyához kamatmentes hitelperiódus járul, részfizetés esetén ezt nem minden bank biztosítja a visszafizetett hányadra.

Terhelési kártya (charge kártya vagy delayed debit kártya): abban különbözik a hitelkártyától, hogy a kártyabirtokos a számlakivonatban meghatározott határidőig tartozása teljes összegét köteles kiegyenlíteni. A kibocsátó nem feltétlenül korlátozza a hitelkeretet, azaz nem állapítja meg az igénybe vehető összeg felső határát. A terhelési kártyákhoz kamatmentes hitelperiódus járul.

Többfunkciós kártya: olyan kártya, amely a fenti funkciók közül többel is rendelkezik, azaz egyetlen kártya többféle módon is működik. Például az egyik műveletnél – készpénzfelvételkor – betéti, míg egy másik műveletnél – vásárláskor - hitelkártyaként működik. A többfunkciós kártyára vonatkozó részletes szabályokat, jellemzőket a kártyakibocsátó és a felhasználó közötti szerződés foglalja magába.

Speciális kibocsátású kártyák

Mi az ikermárkás kártya és a szponzorkártya?

• Ikermárkás (co-branded) kártya: a bank és egy másik profitorientált szervezet (kereskedő, szolgáltató, biztosító stb.) által közösen kibocsátott kártya, amelyhez mindkét partner további, járulékos szolgáltatásokat nyújt a programhoz csatlakozó (co-branded kártyát igénylő) ügyfelek számára, pl. a bankkártya törzsvásárolói kártya céljaira is szolgál (vagyis vásárlási vagy egyéb kedvezmények kapcsolódhatnak hozzá) a kibocsátásban részt vevő kereskedő üzleteiben. Társ-márkás kártya néven is ismert.
• Szponzor (affinity) kártya: olyan iker-márkás kártya, amelyet egy bank és egy nonprofit szervezet (pl. jótékonysági intézmény, sportegyesület) közösen bocsát ki. A lebonyolított forgalomnak, vagy a kártya díjának egy meghatározott százaléka támogatásként a nonprofit szervezethez kerül. Pártolókártya néven is ismert.

Megjelenés szerint

Magyarországon gyakorlatilag csak elektronikus elfogadással találkozhat a kártyabirtokos, így a dombornyomású és az elektronikus kártya közötti választást alapvetően az döntheti el, hogy a kártyabirtokos külföldön hol szeretné használni a kártyáját.

A dombornyomott kártyák mind elektronikusan (ATM- és POS-berendezéseknél), mind kézi kártyalehúzóval (imprinterrel) használhatóak. A kibocsátó dönthet úgy, hogy a VISA Classic és a Mastercard Standard kártyákat gravírozott megszemélyesítéssel adja ki. Ebben az esetben ezeket nem lehet kézi nyomtatóval használni.

Szélesebb körű használatot tesznek lehetővé, mint a gravírozott kártyák: telefonon, postai úton vagy interneten keresztül is lehet velük árut vagy szolgáltatást rendelni illetve fizetni (például autóbérlés, szállodafoglalás, repülőjegy-vásárlás). A dombornyomott kártya megjelenését illetően abban különbözik a gravírozottól, hogy a rajta szereplő karakterek a kártya síkjából kiemelkednek.

Gravírozott vagy elektronikus kártyák: Az elektronikus kártyákon nem szerepel dombornyomás (a kártya adatai a kártya síkjába vannak süllyesztve), így nem használhatók hagyományos (kézi lehúzós), csak elektronikus környezetben (POS terminálokon, elfogadóhelyen,). Az elektronikus kártyák alkalmasak a bankjegykiadó automatában (ATM) történő használatra, de léteznek olyan kártyák is, amelyek kizárólag erre a funkcióra alkalmasak.

Az adatok tárolásának módja szerint

Mágnescsíkos kártya

A mágnescsíkos kártyára és a kártyabirtokosra vonatkozó adatokat a kártya hátlapján elhelyezett mágnescsík tárolja, kódolt formában. Mivel a biztonságos kártyahasználat a bankok és az ügyfelek számára egyaránt fontos szempont, a mágnescsíkos kártyákkal szemben egyre nagyobb teret kapnak a chipkártyák.

Chippel ellátott kártyák

A chipkártya integrált áramkörös kártya, mikroprocesszoros kártya, smartkártya néven is ismert. A kártyára és a kártyabirtokosra vonatkozó adatokat a kártya előlapjába épített chip tárolja. A chipkártya segítségével nemcsak a kártya valódiságát ellenőrzi az elfogadó rendszer, hanem a PIN-kód megadásával azt is azonosítja, hogy a kártyát valóban a jogos tulajdonosa használja-e, ráadásul a chip sokkal biztonságosabban tárolja az adatokat, mint a mágnescsík. A PIN-kódot nemcsak készpénzfelvételkor, hanem esetenként vásárláskor is meg kell adni az aláírás helyett vagy mellett. A tapasztalatok szerint azokban az országokban, ahol elterjedtek a chipkártyák jelentősen csökkent a kártyával történő visszaélések száma.

Mivel az elfogadóhelyi hálózat csak fokozatosan tér át a chipolvasóval ellátott terminálok használatára, a chip mellett a mágnescsík is megmarad a kártyákon.

A chipkártya hosszabb távon mind a kártyabirtokosoknak, mind a bankoknak sokkal több lehetőséget nyújt, hiszen új funkciók bevezetésére és szolgáltatásbővítésre (például hűségprogram) egyaránt alkalmas. Minden esetben a kártyát kibocsátó bank határozza meg, hogy chipkártyát vagy mágnescsíkos kártyát bocsát-e az ügyfél rendelkezésére.

Utolsó frissítés: 2020. február 7.

A bankkártya kényelmes fizetési eszköz, azonban használata körültekintést igényel. A következőkben néhány hasznos tanácsot adunk arra vonatkozóan, hogy mire kell vigyázni a bankkártyahasználat, azaz a PIN-kód használata, megválasztása alkalmával, kártyával történő fizetés esetében, illetve pénzfelvétel során

• A PIN-kódot tartsuk a lehető legnagyobb titokban. Aki a kártyával együtt a PIN-kódot is megszerzi, közvetlenül hozzáfér a bankszámlánkhoz. A PIN-kódot próbáljuk fejből megjegyezni, ne írjuk rá a kártyára, máshová felírva pedig lehetőleg ne tartsuk a kártya közelében. Továbbá a PIN-kódot ne adjuk meg sem telefonon, sem írásban, illetve ne közöljük senkivel.
• Ha módunk van a PIN-kód megválasztására, ne válasszunk a személyünket kézenfekvően azonosító számokat (pl. a születési év, irányítószám). Ha kézhez vettük, azonnal írjuk alá a kártyánkat, a PIN-kódot tartalmazó borítékot pedig semmisítsük meg.
• Fizetéskor ne engedjük, hogy a kártya kikerüljön a látókörünkből. Ügyeljünk arra, hogy csak egy terminálon olvassák le a kártyánk, valamint ne engedjük a műveletsort megismételni. Ilyenkor előfordulhat, hogy többször is levonják az adott összeget a bankkártyánkról, ezért mindig ellenőrizzük a vásárlás pontos összegét, és a számlát legalább a következő számlakivonat megérkezéséig őrizzük meg. Fokozottabban ügyeljünk a kártyára olyan elfogadóhelyeken, ahol nagyobb a visszaélés, a manipuláció valószínűsége (pl. éjszakai szórakozóhelyeken).
• ATM-ből történő készpénzfelvételnél lehetőleg ügyeljünk az automata közvetlen környezetére is. Félreeső, elhagyatott helyen álló automata esetén pedig próbáljunk meggyőződni, nem manipulálták-e az automatát (pl. eltömődött a bankjegynyílás, a gép nem adja vissza a kártyát). Ha a pénzkivétel során gondunk támad, legyünk óvatosak a hirtelen ott termett, segítőkész személlyel. Inkább az üzemeltetővel vegyük fel minél előbb a kapcsolatot.
• Internetes vásárlás esetén ügyeljünk arra, hogy valamilyen módon titkosított oldal legyen a fizetőoldal. Kártyaszámunkat ne adjuk meg e-mailben, vagy faxon, ha mégis így kérnék, akkor óvakodjunk a szolgáltatótól. PIN-kódunkat internetes vásárlás során nem kérhetik, ezért soha ne adjuk meg.
• Kártyánkat kezeljük úgy, mintha készpénz lenne: ne hagyjuk őrizetlenül nyilvános helyeken.

Vásárláskor és pénzkivétel alkalmával mindig őrizzük meg a bizonylatot és vessük össze a havi bankszámlakivonattal, különösen külföldi utazás után.

Utolsó frissítés: 2020. január 28.

• Hogyan érinti az infláció és a kamatlábak emelkedése a pénz értékét? (pdf) 
  (A felugró ablakok problémamentes működéséhez ajánlott a dokumentumot letölteni.)